187857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék utánzásbiztos adathordozók megjelelölésére és azonosítására

1 187 857 2 és második regiszter kimenete egy komparátor bemene­tére csatlakozik, a második regiszter kimenete egy kapu­áramkör egyik bemenetére van vezetve, továbbá a kom­parátor kimenete egy számlálón és ennek kimenetére csatlakozó küszöbérték áramkörön keresztül a kapu­áramkör másik bemenetére csatlakozik, és a kapuáram­kör kimenete egy írófejre van kötve. A találmány utánzásbiztos adathordozók, különös­képpen érték vagy azonosító kártyák megjelölésére és azonosítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amely adat­hordozóknak letapogatási csíkja, ütemező csíkja és pro­tokoll csíkja van, amelynek során az adathordozó fizikai jellemző értékeit a letapogatási csík mentén letapogat­juk, majd azonosító adatokká alakítjuk, és az adathordo­zót legalább néhány kiválasztott azonosító adat kiértéke­lése alapján azonosítjuk. A találmány tárgya továbbá az eljárást foganatosító készülék. Ismertek olyan gépi úton leolvasható feljogosító, illet­ve értékjelző kártyák, amelyeket automatákba kell behe­lyezni, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat nyújtson, il­letve, hogy azonosítsa azt a személyt, aki az illető kártya tulajdonosa. így például a feljogosító kártyák szolgálhat­nak arra, hogy lehetővé tegyék bizonyos területen, vagy épületbe a belépést. Az értékjelző kártyákat csekk-kár­tyák formájában arra lehet használni, hogy pénz-automa­tákból pénzt adjanak ki. Az azonosító kártyák alkalma­zása például a gcpi leolvasású igazolvány vagy útlevél. Az ilyen jellegű adathordozók minden alkalmazása esetében fontos, hogy a hamisítást, vagy az utánzást meg­akadályozzuk, különösen akkor, ha jogtalan személyek olyan nyers, adathordozok birtokába juthatnak, amelyek még nincsenek ellátva a speciális azonosító jelekkel. Utánzás segítségével bejelölt adathordozók, illetve kártyák másolatként való előállítását is lehetetlenné kell tenni a hamisítóknak. Az ilyen adathordozók biztosítására ismert eljárás az, hogy az adathordozó nyersanyagban tárolási helyek so­rát alakítják ki, és ezeken információkat tárolnak. A kár­tyáknak adathordozóként való alkalmazása azt jelenti, hogy mindegyik, még be nem jelölt nyers kártya bizo­nyos olyan információkat kötötten tárolva tartalmaz, ami például ennek a kártyának az azonosítási számát je­lenti. Ezenkívül a kártyán van egy mágnescsík változó in­formációk feljegyzésére. E mágnescsík beírása változó in­formációkkal a jogosult személy részére a kártya kiadása­kor történik meg. A változó információ a gépi kiolvasáséi csekk-kártyák esetében például a tulajdonos kontószá­mából, a kiadási dátumból, a kontó állásából és hason­lókból áll. A változó információk mellett a mágnescsí­kon olyan jellemző adatok vannak rögzítve, amik az ille­tő nyers kártya azonosítási adatainak felelnek meg. A kár­tya minden azonosításánál az automatában az azonosítá­si adatokat meghatározzák és összehasonlítják a mágnes­csíkon feljegyzett jellemző adatokkal. Csak egyezés ese­tén ismerik el a kártyát valódinak. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nyers kártyával rendelkező jogtalan személyeknek az ilyen kártyák információs csíkjára nem csak valamilyen olyan adatot kell feljegyezniük, amivel a kártyát az automata igaznak ismeri el. Sokkal inkább szükséges az, hogy a mdgnescsíkra olyan jellemző adatok is fel legyenek jegyezve, amik az illető nyers kártya fizi-1 ai jellemzőinek felelnek meg. Mivel ezek a jellemző ér­tékek kártyánként különbözőek, a kártyák utánzása ne­hézzé válik. Az ismert eljárás azonban lehetővé teszi az utánzást megkettőzés segítségével, amennyiben a kártya 5 nyersanyaga ugyanazokkal a fizikai jellemző értékekkel lendelkezik, mint az eredeti kártyának a hamisítónál le­vő példánya; ebben az esetben az eredeti kártya mágnes­­csíkjára feljegyzett információt változatlanul át lehet venni az utánzatnak szánt kártya mágnescsíkjára. 10 Az ismert, hamisításbiztosnak nevezett kártyáknál a valódiság ismérvei az olyan szimbólumok, jelek, betétek, stb., amelyek a kártya anyagán, illetve anyagában vannak elhelyezve. Ezenkívül lehetséges a kártya nyersanyagá­nak olyan méréstechnikailag meghatározható különle- 15 gességeit kiértékelni, mint például a vésetek, rétegvastag­ságok, kártyaméretek stb. Valamennyi ilyen jellemző méréstechnikailag megfogható. Ezeket a hamisítók felfe­dezhetik, illetve meghatározhatják. Ha a megfogható je­lölések analizálhatók, és az analizált jelölések lemásolha- 20 tök, akkor az ismert eljárásoknál a másodpéldányok ké­szítése tapasztalt hamisítók részére viszonylag egyszerű. A találmány elé célul tűztük ki olyan eljárás és azt fo­ganatosító készülék kidolgozását utánzásbiztos adathor­dozók megjelölésére és azonosítására, amely az utánzást 25 gyakorlatilag kizárja. Ennek a feladatnak a megoldására a találmány szerint az szükséges, hogy az adathordozón egy letapogatási sá­von belül olyan gépi úton letapogatható felületi mintázat legyen, ami vonalaival, illetve felületeivel szélesség és/vagy 30 sűrűség cs/vagy egymáshoz, képesti elhelyezkedés tekin­tetében adathordozóról adathordozóra eltérő, továbbá, hogy e felületi mintának mindig pálya mentén határolt, vagy pontszerű letapogatása kiválasztott helyeken tör­ténjen, és végül, hogy legalább néhány kiválasztott leta- 35 pogntási eredményt használjunk jellemző értékként. A találmány abból az ötletből indul ki, hogy olyan számos vonalból és felületből álló felületi mintát, mint amilyen például alapként bankjegyeken, bizonyítványo­kon vagy csekk-kártyákon látható, egy meghatározott 40 adathordozó azonosítására értékelünk ki. Az ilyen, egy­mást átfedő pasztákból és vonalakból álló minták, ame­lyek adott esetben különböző színezésűek lehetnek, rész­letesen megvizsgálva adathordozóról adathordozóra kü­lönbözőek. Bankjegyeken és euro-csekk-kártyákon vég-4- zett gyakorlati mérések azt mutatják, hogy például az adathordozók pontosan meghatározott helyén végzett kontraszt mérések, amelyeknek egymáshoz képest pon­tosan azonosaknak kellene lenniük, mindig különböző eredményre vezetnek. Ennek az az oka, hogy az alap­­minta finom cs sűrűn egymás mellett elhelyezkedő vo­nalainál a paszták erőssége és színsűrűsége adathordo­zóról adathordozóra változik, és ugyanígy változik az a helyzet, amit a nyomott kép vonalai az adathordozón elfoglalnak. Gyakorlatilag keresztülvihctetlenuck tekint - 57 betű az, hogy az adathordozó nyomása olyan pontos és egyenletes legyen, hogy az adathordozó szabatos mé­réstechnikai vizsgálatánál ne lehessen semmilyen különb­séget felfedezni. Ezért joggal lehet állítani, hogy minden olyan adathordozó, mint a bankjegy, a csekk-kártya stb., 53 pontos vizsgálat esetén különböző, úgyhogy nincs két olyan adathordozó, amelynek az alapfclületi mintája pontosan egyforma. Az alapfclületi mintákban ezt a kü­lönbséget használja ki a találmány az adathordozó azo­nosítására, illetve egyedi jellemzésére. Különösen az olyan Eb többszínű felületi mintáknál, amelyeknél az egyes szrn-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom