187847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyenes és foltszerű alakzatok, különösen kottaelemek felismerésére és berendezés az eljárás foganatosítására
1 187 847 2 1. ábra a képpontok elhelyezkedése raszteres bontásban, a 2. ábra az intenzitásértékek eloszlása egy rendezett mintában, míg a 3. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés vázlata. A felismerendő alakzatról felvett képet az 1. ábra szerinti raszter elvileg egymásra merőleges egyenesek mentén elrendezett képpontjaiként jelezzük ki. Az 1. ábra természetesen erőteljesen felnagyítva mutatja a valós rasztert. Mint látható, függőleges, vízszintes és ferde egyenesek illeszthetők a raszterhez. Elméletileg a vízszintes vonal mentén minden képpont d intenzitása azonos, ha az alakzat vízszintes vonal. Ugyanígy elméletileg függőleges oszlopban vagy ferde egyenes mentén azonos d intenzitásértékek adódnak, ha a vizsgált alakzat, oszlopszerü vagy ferde egyenes. Az elektronikus generálás és kijelzés miatt azonban az intenzitásértékek teljesen véletlenszerű, szórással jellemzett értékeket vesznek fel az egyes képpontokra. Ennek megfelelően a képpontok intenzitását akár a kijelzendő jelszint, akár pedig a tényleges kijelzés mérése alapján megállapítva különböző értékeket kapunk. Ezeket nagyság szerint sorba állítjuk és így a 2. ábra szerinti eloszlás adódik, ahol a figyelembe vett értékek száma, tehát a vizsgált képpontok száma n. Jól látható, hogy észlelt alakzat esetében a legtöbb észlelt érték A és B határok között van, ezen határokon kívül legfeljebb i kisebb és legfeljebb j nagyobb érték adódik. Ha a kisebb vagy/és nagyobb értékek száma ennél nagyobb, akkor úgy tekinthetjük, hogy a keresett alakzat az adott pontok alapján nem olvasható le. Az i és j értékeket általában a vizsgált képpontok számának legfeljebb egytizedeként határozzuk meg. Természetesen a képpontok ilyen elemzése végrehajtható minta alapján is, amikor csak az elemzésre kijelölt adathalmaz egy része alapján próbálunk összefüggést megállapítani. A foltszerű alakzatokat a befogadó négyszög alapján lehet a javasolt eljárással felismerni, amikoris kisebb n számú képpontra, szomszédos sorokra és oszlopokra végezzük el az elemzést, és akár szabályos kontúrokat, akár teli alakzatokat keresünk. A továbbiakban a találmány szerinti eljárást kottaelemek felismerésének példáján ismertetjük részletesen. Mint ismeretes, a kotta legfontosabb alkotóelemei a következők: 1. hosszú, vízszintes egyenesek (például kottavonal). 2. függőleges, rövid egyenesek (kottaszár, ütemválasztó vonal), 3. ferde rövid egyenesek (kottaszárak között, szünetjel vonala), 4. foltszerű alakzatok (tömör kottafej, gerenda). A hosszú vízszintes vonalak felismerése az előzőekben leírtakkal azonosan történik. A kottavonalak általában 1-2 sor szélességű alakzatok, míg a gerendák, szünetjelek 5-8 sor szélességűek. Ennek megfelelően megkülönböztetésük szélességük alapján lehetséges. Tekintettel a kottavonalak szélességére, előnyös lehet a vizsgálatot oly módon lefolytatni, hogy először csak minden második sort elemzünk, s csak ezt követően keresünk további alakzatokat. Ugyanígy jelentősen meggyorsítja az azonosítást, ha csak a vízszintes sorban található pontok egy részére, például minden huszadik pontra végezzük el a nagyság szerinti sorba állítást. Ekkor például a harmadik legnagyobb értéket választjuk ki vonatkoztatási alapul és megvizsgáljuk, hogy a többi kiválasztott képpont intenzitása mennyivel tér el ettől. Ha az. eltérés egyáltalában nem, vagy csak néhány képpont esetében nagyobb, mint egy meghatározott küszöbérték, az alakzatot egyenes vonalnak osztályozzuk. A továbbiakban az egyenes vonal minden pontját bevonjuk az egyéb alakzatok keresésébe és felismerésébe. A függőleges alakzatok keresése az egyes sorokhoz tartozó adatok alapján lehetséges. Célszerűen, kotíaelemek felismerésekor a függőleges alakzatokat azokból a helyekből kiindulva keressük, ahol má" vízszintes alakzat van (az ütemválasztó vonal, a kottaszár, stb. valahol találkozik a koltavonallal). Ebben az esetben is a feltételezett alakzatnak megfelelő intenzitásértékeket sorba állítjuk és mielőtt a statisztikus elemzés alapján következtetést vonnánk le, megállapítjuk, hogy hozzávetőlegesen hány képpontot kell a vizsgálat során figyelembe venni, hiszen egy kottaszár nem tölti ki a képmezö teljes szélességét. A ferde kottaelemek keresésében segítségünkre lehet az a tény, hogy ezek az elemek viszonylag rövidek (szünetjel), vagy gerendaszerűen vastagok. Ezt a két tényt kell figyelembe venni, amikor az egymás alatti sorokban keressük a ferde egyeneseket. Foltszerű (vonallal határolt vagy kitöltött) kottaelemek keresésekor egyrészt azt a tényt használjuk ki, hogy ezek általában kottaszár mellett jelennek meg. így a kottaszárak mellett végezzük a keresést, mégpedig egy befogadó téglalap meghatározásával. Ilyenkor a téglalap méreteire jellemző számot is meghatározhatunk, amellyel az alakzat közelebbi jellemzése válik lehetővé. A találmány szerinti eljárás foganalositásara o'yan berendezést javasolunk kialakítani j3. ábra), amelyben 1 képfelvevő egység kimenetére a leheti képet képpontokra bontó 2 egység és a képpontokhoz tartozó intenzitásértékeket megállapító 3 egység csatlakozik. Ez utóbbi kél alkotórész 4 vezérlő egységre van vezetve, amelynek feladata a képpontokra bontás és az. intenzitásértékekkel kapcsolatos meghatározási feladatok vezérlése, továbbá az intenzitásértékeknek megfelelő jelek előállítása. A 4 vezérlőegység kimenetére 5 rendező egység van csatlakoztatva, amely a rendezett adatokat a 0 adatfeldolgozó egységbe juttatja. Itt a képpontokra megállapított intenzitásértékek feldolgozása történik meg kívülről meghatározott kisegítő adatok (például az i és j értékek egész számok) alapján. A találmány szerinti eljárással egyenes és foltsze•ü alakzatok és különösen kottaelemek gyors felis: nerése válik lehetővé viszonylag kis tároló- és adatfeldolgozó kapacitás mellett is. A javasolt módszerrel nehezen vagy nem felismerhető kottaelemeket (mint előjegyzés, kulcs, stb.) a kotta feldolgozása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
