187824. lajstromszámú szabadalom • Fedőporos csap-ívhegesztő eljárás

1 187.824 2 A találmány tárgya olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy az egyéb tekintetben a technika állásá­hoz hasonlóan végrehajtott fedőporos csap-ívhe­­geszlés során az ívhegesztési üzemi körülmények folyamatos fenntartásához ne legyen szükség he­gesztés közbeni önműködő előtolási műveletsor al­kalmazására; így a hegesztési berendezést nem kell ellátni szabályozó eszközökkel önműködően vezé­relt előtoló mozgatószervekkel, a hegesztőfej kiala­kítható kisterjedelmű - akár helytállóan telepíthető (állványra szerelt), akár hordozható kivitelű - ké­szülékként, a gyesztési berendezés ezen nagymérté­kű egyszerűsítése következtében jelentősen bővül az alkalmazás köre, megnő a termelékenység és az üzembiztonság, csökkenthető a csap-ívhegesztő be­rendezés ára. A csaphegesztési eljárások több változata isme­retes, amelyek segítségével sima, fejes, menetes és egyéb alakos csapjellegű szerkezeti elemek, amelye­ket a továbbiakban együttesen csapnak nevezünk, viszonylag jó termelékenységgel erősíthetők lemez­felületekhez vagy más nagyobb kiterjedésű fémes alkatrészek lapjellegü felületéhez. Az egyik különösen előnyös eljárás-típus a villa­mos ívhegesztés sajátos változatát képező ún. fedő­poros csap-ívhegesztés. Hazánkban ezt az eljárást főleg az építőipar alkalmazza a betonacél armatú­rák szerelésénél. A hegesztett kötés létrehozásához szükséges hő­energiát a létesített villamos ív hőhatása biztosítja. A felhevített, megolvadt fém atmoszférikus hatá­soktól való védelmét, valamint a varrat kívánt mi­nőségű kémiai összetételét fedőpor használata teszi lehetővé. A fedőpor megválasztásánál a fedőporos automatikus hegesztés gyakorlata az irányadó. A felhegesztendő csap (betonacél) tengelyirányú mozgatását és a hegesztési ciklus végén az ömledék­­be nyomását, majd ezt követően az ömledék derme­déséig a csap helyzetben tartását pneumatika bizto­sítja. Az ilyen eljárásban szokásosan alkalmazott táp­­forrás ún. eső jelleggörbével rendelkezik (1. ábra). Látható, hogy az áramforrás sztatikus 11 jelleggör­béjének megfelelően az áram megindulása után az U feszültség a maximális U0 értékről fokozatosan esik, a meredekség növekvő I árammal mindinkább nő, amíg a jelleggörbe az Iz áramértéknél befut az U = 0 pontba. Az 1. ábrába berajzoltuk a hegesz­tőív sztatikus 12 jelleggörbéjét is. Látható, hogy a hegesztési áramerősség és az ívfeszültség csak az áramforrás karakterisztikájának és a hegesztőív karakterisztikájának a metszéspontja által megha­tározott értékű lehet, ez a metszéspont a hegesztési folyamat M munkapontja. A fedőporos csap-ívhegesztő eljárásnál a techni­ka állása szerint úgy biztosítják ezen összefüggés betartását, vagyis a hegesztési áram munkaponti IM értékét és a feszültség munkaponti UM értékét, hogy a csap távolságát a fémtesttől a leolvadás folyamata során folyamatosan módosítják, a csa­pot a hegesztési folyamat biztosításához szükséges távolsági tartományon belül követőjelleggel folya­matosan előtolják. Ehhez elektronikusan szabályo­zott mechanikus előtoló szerkezetet alkalmaznak, amely a hegesztő berendezést rendkívül bonyolult­tá teszi és megdrágítja. Helyes munkaponti beállás adott minőségű és geometriájú csap esetén akkor áll fenn, ha biztosítjuk a csapfelület és a szemben fekvő fémtest felülete közötti optimális távolságot, az 10 ívhosszt. Ha a távolság megnő (pl. az ívhossz ÍJ, akkor a hegesztési áramerősség csökken, a hő­­bevitel és így a leolvadás fokozott mértékben csök­ken. A leolvasztási folyamat végén, amikor a kötés­minőség szempontjából különösen jól kellene meg­közelíteni az ideális M munkapontot, a folyamat ellenkezőleg rendkívül bizonytalanná válik. Ismeretes, hogy az ívhossz mentén a feszültség­esés nem egyenletes, amit a 2. ábra jól szemléltet. Az olvasztandó, közegbe a hőbevitelt döntően az Ua • I és Uk ■ I teljesítményrészek okozzák, ahol U, az anódfeszültség és Uk a katódfeszültség. Tanul­mányoztuk ezt az ismert jelleggörbét és arra a meg­állapításra jutottunk, hogy a csap-ívhegesztés üze­mi körülményei nem kívánják meg elengedhetetle­nül a technika állása szerinti eljárási intézkedése­ket. Ezt a megfontolást alátámasztja az a tény, hogy az U, anódfeszültség és az Uk katódfeszültség értéke alapvetően anyágjellemzők függvénye és csak kismértékű az I áram értékének befolyása. A találmány alapja az a felismerés, hogy az ív­képződés stabilitása és a megkívánt hőbevitel bizto­sítása érdekében nem szükséges az ívfeszültség ál­landóságát a csap hegesztés közbeni folyamatos előtolásával biztosítani, hanem a csap megfelelő távolságban való helytálló megtartása mellett az áramforrás alkalmas megválasztásával és üzemelte­tésével is biztosítható az Ua • I és Uk • I szorzatok értékének állandósága. Ha olyan áramforrást al­kalmazunk, amelynél a munkaponti áram az ív­hossz lehetséges változási tartományában gyakor­latilag nem változik, ez a célkitűzés elérhető. A 3. ábra ilyen áramforrás jelleggörbéjét mutatja. Azt a jelleggörbét, amelynél a munkaponti IM = I, áram­érték környezetében a feszültség az alacsonyabb áramértékeknél fennálló, közel állandó U0 értékről közel merőleges karakterisztika mentén esik, mere­deken eső jelleggörbének nevezzük; szakember szá­mára nyilvánvaló, hogy ilyen jelleggörbéje áramge­nerátor jellegű áramforrásnak van. A találmány szerint tehát ún. meredeken eső jelleggörbéjű, vagyis áramgenerátor jellegű tápfor­rást alkalmazunk és a csapot a fémtest lapjával való érintkeztetés után csak az ív stabil fenntartásához szükséges minimális távolságra húzzuk vissza és ebben a helyzetben tartjuk mindaddig, amíg a meg­határozott mennyiségű olvadék keletkezése után a csapot a fémtest lapjához szorítjuk. Míg a technika állása szerinti eljárásoknál az érintkeztetés után a csapot mintegy 10-12 mm távolságra visszahúzzák és a leolvadásból folyó távolságnövekedés szerint 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom