187821. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,1-dihalogén-alkének előállítására
1 187.821 2 A találmány tárgya új eljárás az ismert 1,1-dihalogén-alkének előállítására. Ismert, hogy bizonyos l.I-dihalogén-alkének, például a 2,2-difluor- vagy a 2-klór-2-fluor-sztirol 5 előállithatók, ha karbonil-vegyiileteket, például benzaldehídet alkáli-trihalogén-acetáttal, például nátrium-klór-difluor-acetáttal vagy nátrium* diklór-fluor-acetáttal reagáltatunk trifenil-foszfin jelenlétében (lásd: Tetrahedron Lett. 1964, 1461 és 10 1968, 71; J Org. Chem. 30, 1965, 1027). Az eljárás során felhasznált trifenil-foszfin azonban relatív drága vegyület, a reakció során keletkező trifenil-foszfinoxidból történő kinyerése pedig elengedhetetlenül magas ráfordítást igényel. Szűk- 15 séges volt tehát olyan utat keresni, amely az eljárást gazdaságosabbá teszi. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű 1,1-dihalogén-alkének, a képletben R1 jelentése hidroénatom, R2 jelentése 1-4 szénatomos alkil- és al- 20 ilrészében 1-4 szénatomos alkoxi-karbonilcsoporttal szubsztituált 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy 2-6 szénatomos alkenilcsoport, X1 és X2 jelentése azonos vagy különböző halogénatom, előállíthatok, ha egy (II) általános képletű karbo- 25 nilvegyületet, a képletben R1 és R2 jelentése á fenti, egy (III) általános képletű trihalogén-acetáttal reagáltatunk, a képletben X1, X2 és X3 jelentése azonos vagy különböző halogénatom, M + jelentése ^alkálifém vagy egy földalkálifémionekvivalent, kö- 3g zel ekvimoláris mennyiségű foszforossav-trialkilészter (trialkil-foszfit) vagy foszforossav-triamid jelenlétében és adott esetben hígítószer jelenlétében 0-200 "C közötti hőmérsékleten. Meglepő az a tény, hogy a találmány szerinti 35 eljárással jó kitermeléssel előállíthatok az (I) általános képletű 1,1-dihalogén-alkének, mivel számolni kellett azzal, hogy a karbonilvegyületek reakciója trihalogén-acetátokkal trialkil-foszfitok vagy foszforossav-triamidok jelenlétében kevésbé szelektív mint trifenil-foszfinok jelenlétében. A találmány szerinti eljárás előnye az, hogy a trialkil-foszfitok és a foszforossav-triamidok olcsóbb vegyületek, mint a trifenil-foszfinok. Az új eljárás emiatt gazdaságosabb mint a technika állása szerint ismert legközelebbi szintézismódszerek. Ha kiindulási anyagként például 3-formil-2,2- dimetil-ciklopropán-l-karbonsavmetilésztert, nátrium-triklór-acetátot és trimetil-foszfitot használunk, akkor a reakció lefutását az A reakcióvázlat szemlélteti. 00 Kiindulási anyagként legalkalmasabbak azok a (II) általános képletű vegyületek, ahol R1 jelentése hidrogénatom, R2 jelentése 2-5 szénatomos alkenilcsoport vagy Z 1-4 szénatomos alkoxi-karbonilcsoporttal szubsztituált 3-6 szénatomos cikloalkil- 55 csoport. Példaként a (II) általános képletű kiindulási'vegyületekre a következőket soroljuk fel: 2,2-dimetilakrolein, 3-foi;miI-2,2-dimetil-ciklopropán-lkarbonsav-metilészter, -ctilészter, -n-propilészter, izo-propilészter, -n-butilészter-, -izo-butilészter, - szek-butilészter és -ter-butilészter. A (II) általános képletű vegyületek részben ismertek (lásd: Synthesis 1975, 535-536, Tetrahedron Lett. 1967,1979-1982). A (II) általános képletű vegyületek közül legelőnyösebben felhasználható ciklopropánszármazekok részben még ismeretlenek, de ezek önmagában ismert módszerekkel élőállíthatók. Egy lehetséges szin tézist ábrázol a B reakcióvázlat (R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport). Az ismert (VIII) általános képletű ciklopropánkarbonsav-észterek (lásd: J. Org. Chem. 32(1967), 3351-3355, Bull. Soc. Chim. Béig. 87 (1978), 721-732, Tetrahedron Lett. 1978, 1847-1850) hidrolízisével, például vizes alkoholos kálium-hidroxiddal 20-100 °C közötti hőmérsékleten kezelve, majd megsavanyítva, kapjuk a (VII) általános képletü karbonsavakat. Ezeket halogénezőszerekkel, például tionil-kloriddal 20-80 *C közötti hőmérsékleten (VI) általános képletű savkloriddá alakítjuk. A (VI) általános képletű savkloridoL -20 és + 150*0 előnyösen 0-120 “C közötti hőmérsékleten trialkil-foszfittal (V) általános képletű ciklopropánoil-foszfonsav-észterré alakítjuk (lásd: J. Am. Chem. Soc. 86 (1964), 3862-3866; Methoden der organischen Chemie (Houben-Weyl-Müller), 4. kiadás 1211, 453, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart 1963). A terméket, adott esetben csökkentett nyomáson desztillálva elválasztjuk és tisztítjuk. A (IV) általános képletű a-hidroxi-foszfonsavészterek az (V) általános képletű oxovegyületek nátrium-tetrahidro-boráttal végrehajtott redukció- ! jával állíthatók elő, adott esetben oldószer, például víz vagy vizes metanol jelenlétéiben -20 és +50*C közötti hőmérsékleten. A reakció során a reakcióelegy pH-értékét 5-8 között tartjuk megfelelő puffer, például nátrium-hidrogén-foszfát adagolásával [lásd: Chem. Bér. 103 (1970), 2984-2986], A feldolgozás során vízzel nem elegyedő oldószerrel, például metilén-kloriddal extraháljuk, az extraktot szárítjuk, szűrjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A (IV) általános képletű a-hidroxi-foszfonsavészterekből nátronlúgos kezeléssel a megfelelő (Ha) általános képletű aldehidet kapjuk 0-100 *C, előnyösen 10-50 *C közötti hőmérsékleten [lásd: Chem. Bér. 103 (1970), 2984-2986], A fent vázolt eljáráshoz hasonlóan kapjuk a (Ha) általános képletű aldehideket (VI) általános képletű savklorid és lítium-tri-ter-butoxi-hidrido-aluminát reakciójával, mely utóbbit adott esetben in situ állítunk elő lítium-tetrahidro-aluminát és ter-butanol reakciójával, adott esetben hígítószer, például tetrahidro-furán jelenlétében -100 és +100*C, előnyösen -80 és +50*C közötti hőmérsékleten. A feldolgozás során az elegyet sósav és jeges víz keverékére öntjük és egy, vízzel nem elegyedő oldószerrel, például dietil-éterrel extraháljuk. Az ext-2
