187820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz (módosító test) radiológiai kép előállítására, előnyösen anyagvizsgálatokhoz való alkalmazásra
1 187,R:0 2 megállapítható, hogy az a vizsgálandó anyag sűrűségéhez hasonló sűrűségű homogén test, amelynek a sugárforrás felé mulató palástja a sugárzás irányára merőleges tengellyel tp <0 < sp < 90°) szöget zár be, Nem hengeres test esetében <(> értéke 30° 60° közötti, ha henger(csöve)t vizsgálunk a <p szög elégítse ki a tgíp » D’/L' összefüggést, ahol a hányados a test sugárirányra merőleges legnagyobb D' hosszméretének és a sugárnyaláb - a test összefüggő anyagában való - legnagyobb L' úthosszának viszonya. A külső fal látható hosszúsága megfeleltethető az etalon párhuzamos síkokkal határolt szélességének; a belső fal látható hosszúsága pedig az. ékelalon élétől a film széléig terjedhet. A kiegyenlítő kompenzátor rézselt oldala által lefedett területen a cső többi részének vetülete látható; mégpedig úgy, hogy a kiválasztott feketedési érték a vizsgált cső metszékgörbéjét követi; tehát a filmre a melszékgörbe ténylegesen rárajzolható. Amennyiben a kiegyenlítő kompenzátor vastagsága eltér az idealizált legnagyobb metszékhossz értékétől, úgy a kirajzolható metszékgörbék hiányosak lesznek, de teljes egészében értékelhetők. Ezt sem az expozíció esetleges pontatlansága, sem a rétegelt szerkezetű kombinált etalon alkalmazása - illetve az ebből adódó szórásértékek - nem változtatják meg. A metszékgörbe legkisebb használható része is egyértelműen megadja a csőátmérő-falvastagság számszerű viszonyát. A kiegyenlítő kompenzátor rézselt része mint éketalon - közvetett vastagságmérésre is alkalmas. Az. a rész, amely a csőtől függetlenül önálló képet ad, tartalmazza az összes feketedési állapotot, amely a vizsgált csövön is található. Az egyenlő feketedésű helyeket amely az éketalonon, ill. a csövön összehasonlítható egyenlő vastagságúnak lehet tekinteni. Az. éketalonon könnyen meghatározható az oda rendelt vastagság. (Pl. 45°-os szög esetén az éltől való távolság egyenlő az anyagvastagsággal.) Az így kapott érték pedig visszaszámítható a cső tényleges falvastagságához. A találmány szerint előállított kép lehetővé teszi, hogy olyan bizonyos mérvű - néhányszoros nagyítással lehessen élni, amely pl. csapágyak, vagy más szerkezetek illesztésénél az illesztési hézag mértékére is utal. Mindezekből következően a találmány valamely készülék, vagy tárgy belső szerkezetének ellenőrzésére, ill. felismerésére jól megfelel akkor is, ha a belső szerkezetek sűrűség eltérése jelentős. Köztudomású, hogy ha a vizsgált tárgy a vizsgálat folyamán - a leképezendő vetületekhez képest - elmozdul, akkor a kép életlensége megnövekszik, a kép esetleg használhatatlan lesz. (Adott esetben ebből is levonható olyan következtetés, hogy a film síkjában a tárgy rezgési amplitúdója mekkora. Ezt az eljárást célszerű nagyítással kombinálni.) Ezt az egyébként károsnak ítélt jelenséget a találmány szerint akkor hasznosíthatjuk, ha pl, olyan forgószerke/.etek vizsgálatára alkalmazzuk, amelyeknél a forgás folyamán nem rendeltetésszerű gyorsulás-változások keletkezhetnek. Pl. idealizált esetben egyenletes sebességgel forgó sebességváltóban lévő belső szerkezeti hibák miatt (tengelygörbülel, fogaskerék fogazali hibák stb.) a gyorsulás-állandó perturbációs zavarokat szenved. Ez a jelenség kimutatható, ha a forgó tengelykihajtásra (koncentrikusan elhelyezkedő hengerpalástra) a találmány szerinti kombinált etalonnal együtt a filmet fölhelyezzük, amelyre lehetőleg a filmet teljes szélességében átfogó - keskeny, résalakúra kollimált sugárzási irányítunk. A gyorsulásváltozások a filmen egyébként egyenletesen eloszló feketedéstől elütő fehér és fekete sávokat keltenek; amelyek számából és elhelyezkedéséből megfelelő következtetéseket lehet levonni. Ha a kombinált etalon rétegszáma nem számítható kellő pontossággal, akkor célszerű a kiegyenlítő kompenzátort a sugárforrás film közé úgy elhelyezni, hogy a film egyik szélétől a másikig különböző feketedési átmenetet adjon. Ekkor a filmen nagy valószínűséggel lesz olyan vizsgálatra alkalmas terület, amelyen a kollimált sávok megjelenhetnek. Ez a vizsgálati eljárás akkor célszerű, ha egyéb, „könnyű", vagy közismertebb módszerek - pl. hangfrekvenciás rezgésanalízis nem alkalmazhatók. Találmányom tárgya tehát eljárás radiológiai kép előállítására, pl. anyag szerkezetének, állapotának radiológiai úton való meghatározására, amelynek során radiológiai sugarat (röntgensugár, gamma sugárzás, izotóp sugárzás) bocsátunk a vizsgálandó testet magában foglaló tér kitüntetett részébe és a test mögött elrendezett sugárzást fogadó eszköz (pl. film, képfelvevő) által adott képet kiértékeljük. A találmány szerint a vizsgálandó test és a sugárzást fogadó eszköz közötti pályaszakaszban elemi vékonylemezek (továbbiakban: fólia) egymásra helyezésével kialakított többrétegű vékony testet (továbbiakban: módosító test) helyezünk el úgy, hogy a sugárterjedési pálya iránya a fólia lapjával merőleges tengellyel 60°-ot meg nem haladó szöget zár be, előnyösen a merőlegessel párhuzamos és a kiértékelésnél az ismert módon figyelembe vett adatokon túlmenően a módositó test anyagi és geometriai jellemzőit is figyelembe vesszük. Előnyösen a sugárforrás és a sugárfogadó eszköz közötti pályaszakaszban - a vizsgálandó test előtt vagy mögött - olyan homogén testet rendezünk el, amelynek a sugárforrás felé mutató palástja a sugárzás irányára merőleges tengellyel <p (0 < tp < 90° ) szöget zár be, ahol nem hengeres test vizsgálata esetén 30° <(p <60° és hengeres (hengercsöves) testek vizsgálata esetén tg cp = L/'H, ahol L - a testnek a sugárirányra merőleges legnagyobb hosszmérete és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
