187814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új biciklo [3.3,0]oktán-származékok előállítására

1 187.814 2 kiválasztást csökkentik és ezért fokozott gyomor­­savkiválasztással járó betegségek (pl. gyomor- és bélfekély) kezelésére, továbbá más eredetű fekély­betegségek gyógyítására (pl. gyulladáscsökkentő szerek által előidézett fekélyek) alkalmazhatók. Az (I) általános képletü vegyületeket a hatóanya­got és inert gyógyászati hordozóanyagokat tartal­mazó gyógyászati készítmények alakjában alkal­mazhatjuk. Az egyes adagolási egységek ható­­anyagtartalma 0,01-50 mg, éspedig parenterálisan adagolható készítmények esetében 0,01-10 mg és orálisan adagolható készítményeknél 0,1-50 mg. A parenterális adagolásra szolgáló készítmények oldatok, szuszpenziók vagy sprayk (pl. orron ke­resztül való intranazális adagoláshoz) lehetnek. E célra továbbá könnyen felhasználásra kész gyógyszerré alakítható száraz készítmények (pl. az (I) általános képletü vegyületek liofilizált nátrium­sói] is előállíthatok. Az orálisan adagolható készítmények elsősorban tabletták, drazsék vagy kapszulák lehetnek. E ké­szítmények a hatóanyagon kívül szokásos hordo­zóanyagokat, szétesést elősegítő anyagokat, kötő­anyagokat stb. tartalmazhatnak. Az orálisan bea­dagolható készítményeket a hatóanyagot késleltet­ve, hosszabb időn át egyenletesen leadó retard for­mákban állíthatjuk elő. Ilyen esetekben a kikészíté­si egységek hatóanyagtartalma nagyobb; így a re­­tard-készítmények kb. 100 vagy 250 mg (I) általá­nos képletü hatóanyagot tartalmazhatnak, azzal a feltétellel, hogy a hatóanyag leadása olyan mérté­kű, hogy a hatóanyag vér-szintje nem magasabb, mint a nem-retardizált orális készítmények beadá­sakor. A gyógyászati készítmények előállítása önma­gukban ismert módszerekkel történik. A parente­rális felhasználásra szolgáló készítmények előállítá­sa során természetesen ügyelnünk kell a sterilitásra és - folyékony készítmények esetében - az izotóniá­­ra. A találmányunk tárgyát képező eljárás szerint az (I) általános képletü vegyületeket oly módon állít­juk elő, hogy valamely (II) általános képletü vegyü­­letet (mely képletben R2 jelentése a fent megadott és Rft jelentése hidrogénatom vagy enyhe körülmé­nyek között lehasítható védőcsoport) valamely (III) általános képletü vegyülettel reagáltatunk (mely képletben R, jelentése a fent megadott), majd adott esetben az R„ helyén levő védőcsoportot le­hasítjuk, majd kívánt esetben egy kapott, R, helyén alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletü ve­­gyületet elszappanosítunk és adott esetben a ka­pott, R, helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) ál­talános képletü karbonsavat gyógyászatilag alkal­mas sójává alakítjuk. A (II) általános képletü kiindulási anyagokban R# helyén levő védőcsoport előnyösen tetrahidro­­piranil-csoport vagy az alkilcsoportokban összesen 3-6 szénatomot tartalmazó trialkil-sz.ilil-csoport le­het, azonban benzoil- vagy p-fenil-benzoil-csopor­tot Vagy a prosztaglandin-kémiában ismert más védőcsoportot is képviselhet. A (II) és (III) általános képletü vegyületek reak­cióját a nedvesség gondos kizárása mellett védőgáz­atmoszférában (előnyösen argon vagy nitrogén alatt), inert aprotikus oldószer (pl. benzol, toluol, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-formamid) jelenlété­ben, kb. 0-100 °C-os hőmérsékleten végezhetjük el. Előnyösen 20 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten, benzolos közegben, célszerűen kismennyiségü eny­hén savas vegyület (pl. tiofenol, p-klór-tiofenol, tiokrezol stb.) jelenlétében dolgozhatunk. Az (I) általános képletü vegyületeket EZ-izomer­­keverék alakjában kapjuk. Az R, helyén alkilcso­portot tartalmazó észtereket - adott esetben az izomerek előzetes szétválasztása után - a megfelelő karbonsavakká szappanosíthatjuk el (R, jelentése hidrogénatom) és az ily módon kapott vegvületet kívánt esetben gyógyászatilag alkalmas sóvá alakít­hatjuk. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy előbb az elszappanosítási, illetve sóképzést végez­zük el és az izomereket ezután választjuk szét. Amennyiben R2 hidrogénatomot jelent és R, he­lyén alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületet kívánunk előállítani, úgy a kapott ve­­gyületet - adott esetben az izomerek előzetes szét­választása után - szokásos módon észterezhetjük. Az E- és Z-izomerek szétválasztását nagynyomá­sú folyadékkromatográfiás módszerekkel („HPLC”) szokásos módon, pl. 80 : 20 arányú me­tanol-víz elegy, mint futtatószer felhasználásával végezhetjük el. A (III) általános képletü foszfin-alkilén-szárma­­zékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely, önmagában ismert módon [lásd pl. Houben-Weyl: „Methoden der organischen Chemie" 5/4. kötet, Stuttgart 1960, 337. oldal; vagy Fuson R. C. és tsai: J. Am. Chem. Soc. 62 (1940) 1180] előállított (XI) általános képletü foszfónium-sót (mely képletben R, jelentése a fent megadott és Hal jelentése pl. klór- vagy brómatom) valamely erős bázissal [pl. kálium-tercier butiláttal, metán-szulfinil-nátrium­­mal, -káliummal vagy -lítiummal vagy különösen előnyösen nátrium-bisz-(trimetil-szilil)-amiddal] reagáltatunk. A reakciót gondosan szárított oldó­szerben (pl. benzolban, toluolban, dimetil-szulfo­­xidban, hexametil-foszforsav-triamidban, tetrahid­­rofuránban stb.), kb. 0-100*C-on - előnyösen 20 'C és 80 °C közötti hőmérsékleten - végezhetjük el. A (III) általános képletü vegyületeket a (II) általános képletü vegyületekkel történő reagáltalás előtt nem kell izolálni. Az R« helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletü kiindulási anyagokat az A-reak­­ciósémán feltüntetett eljárással állíthatjuk elő. A képletekben Z jelentése Re jelentésével azonos kivéve a hidrogénatomot - és R, a fenti jelentésű. A fenti reakciókat a következőképpen hajthatjuk végre: A (IV) általános képletü aldehidet [amennyiben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom