187761. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékszállítást megvalósító létesítmények, előnyösen vízművek üzemének komplex vezérlésére

1 187761 2 A találmány tárgya olyan berendezés, melynek se­gítségével megvalósítható folyadékot tároló és szállító létesítmények, különösen egy vagy több víztárolóval kialakított vízművek üzemének önműködő komplex vezérlése oly módon, hogy a létesítmény optimális megbízhatósággal üzemel és megoldódik a létesít­mény fontos egységeinek, különösen a szivattyúk haj­tásainak kielégítő védelme. A találmányt vízmű vezér­lése céljából dolgoztuk ki, ezért ilyen alkalmazásra ismertetjük részletesebben, de az minden olyan eset­ben alkalmazható, amikor villamosán vezető folyadé­kok tárolásának és szállításának üzemi folyamatait vezéreljük. Napjainkban a különböző ipari és mezőgazdasági termelőtelepek vízigénye rohamosan nő, ami előtérbe helyezi mind a meglévő, mind a létesítendő vízművek üzemének megbízhatóságát; a vízművek berendezése­inek meghibásodása és különösen az üzem kiesése az álló cszközökban keletkezett káron és a javítási költ­ségeken túlmenően annyiban is hátrányos, hogy a víz­műre alapított gazdálkodó tevékenység eredményét is jelentősen visszaveti, a lakosság zökkenőmentes víz­ellátása pedig még ennél is nagyobb jelentőséggel bír. Az utóbbi időben ezért megnőtt az igény optimáli­san üzembiztos vízmüvezérlő rendszerek iránt. Szá­mos kifejlesztett megoldás közös jellemzője, hogy a szivattyúk üzemét az automatika kétpontos szabályo­zással. A mindenkori pillanatnyi vízszínt függvényé­ben alsó és felső küszöbszint szerinti be-, illetve kikap­csolással vezérli, ugyanakkor a villamos berendezé­seknél szokásos túláramvédelmi eszközöket is alkal­mazzák. Az ismert megoldások hatékonysága típusonként eltérő; közös hiányosságként jelentkezik, hogy nem kielégítő az üzem megbízhatósága és különösen a villamos hajtások védelme. Az utóbbi időben is több ízben megtörtént, hogy egyébként szabvány szerinti és egyéb alkalmazási helyeken kellően hatékony motor­­védő kapcsolóval ellátott villanymotorok tekercsei le­égtek, ugyanakkor az alkalmazott különböző szintér­zékelő- és szabályozó megoldások hiányosságai kihat­nak az üzem megbízhatóságára, a biztonsági feltéte­lekre és szintén hozzájárulhatnak a motorokat károsí­tó túlterhelések kialakulásához. Kétségtelen, hogy a különböző hiányosságok ere­dőjeként kialakult helyzet javítható oly módon is, hogy egyenként vizsgáljuk az alkalmazott eszközök hiányosságait és azok szelektív kiküszöbölésével is növelhetjük az üzem megbízhatóságát és biztonságát. Egyes higanyos úszókapcsoló típusok (pl. Nívó­­kontrol-K 10/V) alkalmazása során megállapítottuk, hogy az úszókapcsoló főleg melegvizes rendszerben hamar elveszti tömítettségét és lemerül; míg az is előfordulhat, hogy a rendszer így áram alá kerül, ugyanakkor hibátlan, rendeltetésszerű üzem esetén is kizárólag a víztárolók szintszabályozása van meg­oldva. Az NS-5 típusú folyadékszint szabályozó mozgó alkatrésszel üzemel, annak ismert hátrányaival és a szabályozó szintén csak a szintszabályozás műveletét oldja meg. Az RH-94 típusú relé a folyadék változó el­lenállása miatt nem mindig a kellő időben húz be, illetve a visszamaradó mágnesség miatt nem mindig enged el kellő időben. A motorok leégésének egyik oka az, hogy az üzem folytonosságának követelménye és a biztonsági köve­telmény az ismert megoldások alkalmazásával együt­tesen nehezen elégíthető ki és ezért az üzemeltetésnél kompromisszumot keresve, gyakran a biztonság ro­vására lesznek engedményt. Az vízműveknél tapasz­talták, hogy már kisebb fesziiltscgingadozások hatá­sára is - és különösen a rövid időn belüli gyakori gyors újraindítások folytán — a hőkioldó névleges beállítás esetén nagyon gyakran kapcsol ki. Ezért a hőkioldót az adott névleges áramfelvételnél jóval na­gyobbra, + 10 % feletti értékre állítják be. Ugyan­akkor már 5 — 7 %-os feszültségingadozásnál is gyak­ran olyan mértékben nőtt meg az áramfelvétel, hogy a motor - minthogy a 10 %-nál nagyobb eltérésre beállított védelem hatástalan volt — leégett. A találmány alapja az a felismerés, hogy a vízmű­vek üzemi sajátosságait akkor tudjuk optimálisan fi­gyelembe venni, ha a szokásos szintfüggő kélponlsza­­bályozást olyan szabályozó lánccal valósítjuk meg, melynél a beavatkozó szervei a küszöbszintérzékelők­­kel vezérelt kapcsoló erősítő működteti, de ezzei lánc­ba további áramköri ágakat kapcsolunk, melyek ré­vén a kapcsoló erősítő állapotát egyfelől a táphálózat feszültségviszonyait fázisonként felügyelő szerv, más­felől a leszívási veszélyt felügyelő szervek is befolyá­solják. Az így kialakított szabályozó lánc a búvárszivattyú és a különböző víztárolók (medence, víztorony) üze­mét összhangban vezérli, a túlterhelés, illetve rövidzár elleni szokásos védelem mellett közvetlen védelmet biztosit a fáziskimaradás, illetve feszüllségcsökkenés okozta túlterhelések ellen, felügyelet nélkül avatkozik be hiba fellépése esetén és általában újra is indítja az üzemet a hiba megszűnésekor, de természetesen kiala­kítható úgy isr hogy leállás után önműködően ne indulhasson. A találmány szerinti szabályozó lánc modulként alkalmazható, így a találmány szerinti be­rendezés részegységeinek alkalmas kombinálásával, multiplikálásával a találmány különböző felépítésű és terjedelmű vízműveknél egyaránt alkalmazható, a ku­tak, tárolómedencék és víztornyok számától függetle­nül. A berendezés sikerre! és biztonságosan alkalmaz­ható vízműteiepeken, öntözőműveknél, tornyok és kutak vízszintjének szabályozásánál, központi fűtések vízhiányának pótlásánál, minden olyan folyadék szintszabályozásánál, mely villamosán vezető. A találmány szerinti berendezésben — az ismertek­hez hasonlóan - alkalmazunk szintérzékelőket, szintszabályozó áramkört, védőkapcsolókat, továbbá egy vagy több működtető kapcsolói, mely kapcso­lóik) hajtás(ok) működtető szcrve(i). A találmány szerint legalább egy működtető kap­csoló vezérlő bemenetére közvetlenül vagy illesztő szerve(ke)n át - egy szabályozó lánc kimenő egységét képező — vezérelt kapcsolószerv, pl. tirisztor kimene­te csatlakozik és a szabályozó lánc vezérlő bemenetére a folyadéktárolónál elrendezett — alsó és felső — kiiszöbszintérzékelők, további cgy-egy bemenetére hálózalfelügyelő szerv kimenetc, illetve leszívást fel­ügyelő szerv csatlakozik. Előnyösen a leszívást felügyelő szerv vízmű búvár­­szivattyújánál elrendezett minimum szintérzékelő, s a szabályozó lánc vezérlő bemenetére csatlakozó — al­só és felső — küszöbszintérzékelők a vízmű tárolóme­dencéjénél vannak elrendezve és a berendezésnek van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom