187757. lajstromszámú szabadalom • Új benzamin-származékokat tartalmazó fungicid szerek
3 187 757 4 [l,5-diazabiciklo-(5,4,0,) uiidcc-5-cn]; egy karbonát úgymint káliumkarbonát és nátriumkarbonát; egy alkoxid úgymint kálium-terc-butoxid. A kondenzációs reakció kivitelezésekor általában első műveletként a fenilamint hozzáadjuk egy megfelelő oldószerben levő erős bázishoz. Például, egy fenilamint úgymint 3-(l,l,2,2-tetrafluoretoxifenil)-amint egy bázissal úgymint nátriumhidriddcl, példáit! dimctilformamid oldószerben rcagáltathatunk. A reagenseket körülbelül ekvimolekuláris mennyiségben alkalmazzuk, de ha kívánatos, a bázist feleslegben, például körülbelül 0,1-10 mólos feleslegben is alkalmazhatjuk. A fenilamint az erős bázissal általában körülbelül —30 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen körülbelül 0-25 °C-on, max. körülbelül 3 órán át hagyjuk reagálni. A fenilamin és az erős bázis kezdeti reakciója után a megfelelő szubsztituált-fenil-elektrofil-szert például a 2,4-dinitro-6- trifluormetilfenil-kloridot hozzáadjuk a reakcióelegyhez, és körülbelül 0 és körülbelül 100 °C közötti hőmérsékleten körülbelül 2-48 órán át reagálni hagyjuk. A fenti kondenzációs reakció terméke valamely találmányhoz tartozó vegyület, mely a reakcióelegytől könnyen izolálható úgy, hogy egyszerűen egy vizes savoldatot, például híg vizes sósav vagy kénsav oldatot adunk hozzá. A kívánt termék általában a vizes savoldatból mint szilárd anyag, vagy mint egy olaj válik ki. A termék oly módon is kinyerhető, hogy egy vízzel nem elegyedő oldószerrel, például dietiléterrel, etilacetáttal, diklórmetánnal vagy más hasonló oldószerrel extraháljuk, majd az oldószert például csökkentett nyomáson párologtatással eltávolítjuk és így a találmány szerinti vegyület marad vissza. A termék, ha kívánatos, valamely standard módszerrel, mégpedig egy szilárd hordozót, például szilikagélt vagy hasonlót tartalmazó oszlopon való kromatografálássa! vagy egy szokásosan alkalmazott oldószerből például etilalkoholból, benzolból, skelly B-ből, dietiléterből, acetonból vagy más hasonló oldószerből történő kristályosítással tisztítható. Számos találmány szerinti benzamin vegyület a fenti eljárás során nyert benzamin átalakításával állítható elő. Például a fenti képletü benzamin, ahol R1 jelentése hidrogénatom, N-alkilezésével olyan benzamin vegyületet nyerünk, ahol R1 jelentése valamely 1 —2 szénatomos alkil-csoport. Ilyen alkilezési reakció kivitelezését előnyösen úgy végezzük, hogy az alkilezőszert egy nem-reaktív szerves oldószerben és egy bázis jelenlétében a benzaminnal (melynél R1 jelentése hidrogénatom) egyesítjük. Jellegzetes gyakran alkalmazott alkilezőszerek például az alkil-halogenidek, úgymint melilbromid vagy etiljodid, valamint szulfátok úgymint dimctilszullát és dictilszulfát. Gyakran alkalmazott oldószer az acélon, benzol, metil-etil keton, dimetil-szulfoxid és hasonlók. Az alkilezés lényegileg körülbelül kettő és hetvenkettő órán belül teljesen végbemegy, ha a kivitelezést körülbelül 30 °C és körülbelül 150 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az N-alkilezett benzamint a reakcióelegytől általában úgy izoláljuk, hogy egy oldószerrel, például dietiléterrel vagy benzollal extraháljuk, majd az extraktumból az oldószert párologtatással eltávolítjuk. A terméket, ha kívánatos, kristályosítással, kromatografálással, desztillálóval, vagy más hasonló eljárással, tovább tisztíthatjuk. Azok a benzaminok amelyek egy karbonsavcsoportot tartalmaznak, azaz olyan fenti általános képletü vegyiiletek, ahol R4 jelentős hidroxilkarbonil-csoport, könnyen észterezhetők és ily módon olyan benzaminokat állítunk elő, ahol az R4 jelentése 1—4 szénatomos alkoxikarbonil-csoport. A vegyületeknek ezt az átalakítását valamely standard cszlcrczési reakcióval végezhetjük. Mctil-észtcrck előállítása előnyösen úgy történik, hogy a szabad savat egy megfelelő oldószerben például dietiléterben egyszerűen diazometánna! reagáltatjuk. Az észterezést úgy is végezhetjük, hogy a benzamin karbonsavat valamely 1 — 4 szénatomos alkanollal egy sav, például kénsav jelenlétében kondenzáljuk. P.gy másik eljárás szerint a benzamin karbonsavai sav-halogincddé átalakítjuk és ezután a sav-halogenidet valamely 1-4 szénatomos alkanollal kondenzáljuk. Például egy benzamint úgymint a N-(2-nitro-4-hidroxikarboni!-fenil)-4-(l,l,2,2-tetrafluoretoxi)-benzamint oxalilkloriddaí reagáltatva az N-(2-nitro-4-kIórkarbonilfenil)-4-( 1,1,2,2-tetra-fluoretoxi)-benzamint állítjuk elő, majd ezt a végűidét egy alkanollal úgymint izopropanollal reagáltatva az n-(2-nitro-4-izopropoxi-karboni!-fenil)-4-( 1,1,2,2-tetra fluor-etoxi)benzamint nyerjük. Azok a fenti általános képletü benzaminok, melyeknél R2 és R3 közül az egyik vagy mindkettő jelentése hidrogénatom, egy megfelelő oldószerben valamely halogénező-szerrel reagáltatva halogénezhetők. Például egy vegyületet mint például az N-(2,6-dinitro-4-trífluormetil)-3-(l,l,2,2-tetrafluoretoxi)-benzamint körülbelül egy ekvivalens vagy ha hívánatos feleslegben alkalmazott krómmal egy alkalmas oldószerben például diklór-metánban vagy ccetsav és víz clegyében reagáltatjuk. A brómozási reakciónál termékként ebben az esetben az N - (2,6 - dinitro - 4 - trifluor - metil) - 2,4 - dibróm - 5 - (1,1,2,2 - tetrafluor - etoxi)- benzamint nyerjük. Ha a fent leírt halogénezési reakciót kevesebb mint egy mól ekvivalens mennyiségű halogénczőszerrel végezzük, akkor a reakció során diluilogénczctt termék helyett monohalogénezett terméket nyerünk. A monohalogénezett terméket ha kívánatos tovább halogénezhetjük ugyanavval vagy más halogénezőszerrel. Például egy benzamint mint például az N - (2,6 - dinitro - 4 - trifluor - metil - fenil) - 3 - (1,1,2,2- pentafluoretoxi) - bemzamint körülbelül 0,5 mól ekvivalens mennyiségű klórral diklórmentánban körülbelül 25 °C hőmérsékleten reagáltatva az N - (2,6- dinitro - 4 trifiuormetilfenil) - 2 - klór - 3 - (1,1,2,2,2- pentafluor - etoxi) - benz - amint állíthatjuk elő. Ez utóbbi vegyületet tovább halogénezhetjük például oly módon, hogy körülbelül 0,5—10 mól ekvivalens mennyiségű brómmal diklórmentánban reagáltatjuk miáltal a megfelelő dihalogénezelt származékot, ebben az esetben az N - (2,6 - dinitro - 4 - trifluor - metil- fenil) - 2 - klór - 4 - bróm - 5 - (1,1,2,2,2 - pentafluor- etoxi) - benzamint nyerjük. A találmány szerinti benzaminok, melyeknél R' jelentése hidrogénatom, a két gyűrűhöz kapcsolódó amino nitrogénatomon levő aktivált proton jelenléte folytán, gyengén savas kémhatásúak. így ezek a savas természetű benzaminok számos gyakran alkalmazott szervetlen és szerves bázissal könnyen alkotnak fiziológiai szempontból elfogadható sókat. A sókat áltaábn szilárd halmazállapotúak és ily módon valamely 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
