187728. lajstromszámú szabadalom • Adalékot tartalmazó reagensoldat vörösvértest-mérésekre
î 187 728 2 A találmány tárgya adalékot tartalmazó reagensoldat, amelyet a vörösvértest meghatározásoknál, különösen a vörösvértestszám és -térfogat meghatározásában lehet hasznosítani. A fenti méréseket általában orvosi laboratóriumokban diagnosztikai célokra végzik. A megbízható diagnózis előfeltétele, hogy a vörösvértestszám- és -térfogat-meghatározás szavatoltan legalább 3%-os pontosságú legyen. Ezt a pontosságot olyan sejtszámoló-berendezéseknél vagy automata analizátoroknál, amelyek többször használatos reakcióedényekkel műkőidnek, aligha lehetséges elérni. Még a folyamatosan működő berendezések, vagy az egyszer használt reakcióedénynyel működő berendezések sem érik el sokszor megbízhatóan a fenti pontosságot. A nagy mérési hiba (ami 30% is lehet) okának eddig a mikrohemolízist és a vörösvértestek aggregációját tekintették. A mikrohemolízis csökkentésére a reakcióedényeket speciális anyagból, például polietilénből lehet előállítani. Az ilyen speciális anyagok drágák; a belőlük készült reakcióedényeket több mérésnél is használni kell, hogy használatuk gazdaságos legyen. Noha ily módon a mérési hiba elérhető csökkenése jelentős, mégsem elegendő. Ezenkívül többszöri használat után gyengül a mérési hibát csökkentő hatás. Az aggregáció gátlására elengedhetetlen, hogy a mérést röviddel a vérpróba hígítása után végrehajtsuk. Ez az idő azonban nem lehet rövidebb, mint a reakcióidő, amely a vér alakos elemei és a hozzájuk adott reagensek közötti reakció lejátszódásához szükséges. Ezért ennek a műveletnek a hibacsökkentő hatása csekély. Kísérleteink alapján úgy találtuk, hogy a mérések hibáját főleg a vörösvértestek és a reakcióedény fala közötti adszorpciós folyamatok okozzák. Ismert, hogy a trombocitaszám-meghatározás fő hibaforrása szintén adszorpciós folyamat. A 4 160 644. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom szerint a fenti hiba jelentősen csökkenthető, ha a trombocita-szuszpenzióhoz vagy az oldószerhez polietilénglikol-oldatot adunk. A hatás már kis mennyiségű anyag hozzáadásával elérhető. Azok a kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy a fenti oldattal a vörösvértest-mérés hibáját csökkentsük, nem hoztak eredményt, még akkor sem, ha az oldatot nagyobb koncentrációban alkalmaztuk. Olyan megoldást kerestünk tehát, amelynek segítségével kis műszerezési és eljárási költséggel a vörösvértest-mérés pontossága, valamint a mérőberendezés és mérési eljárás időbeli állandósága biztosítható. A kitűzött feladat megvalósítása érdekében olyan adalékanyagot kerestünk, amely a vér hígítására szokásosan használt, semleges sókat, pufferrendszert és adott esetben konzerválószert tartalmazó reagensoldathoz adva a vörösvértestek adszorpciós képességét erősen csökkenti anélkül, hogy az alakjukat megváltoztatná, ezáltal lehetővé teszi a vörösvértestszám és a sejttérfogat pontos meghatározását. A találmány szerinti megoldás értelmében a reagensadalék egy etilén-oxid-propilén-oxid blokkkopolimer. Az eritrociták adszorpciós képessége akkor csökken legerősebben, ha a kopolimerben a propilén-oxid etilén-oxidhoz viszonyított súlyaránya 6 : 4, és az összmóltömeg kb. 3000 g/mól. A reagensadalék koncentrációja a reagensoldatban célszerűen 5-50 mg/liter. A reagensoídat semleges sóként például 100-200 mmól/1 nátrium-kloridot, 1-lOmmól/l kálium-kloridot, puffer-rendszerként például 1-10 mmól/1 dikálium- vagy dinátrium-hidrogénfoszfátot és 0,1-2 mmól/1 nátrium- vagy káliumdihidrogén-foszfátot, konzerválószerként például 0,5-10 mmól/1 nátrium-azidot tartalmazhat. A reagensoldat összetétele és koncentrációja a találmány szempontjából nem kritikus, egy vagy több sót más sóval helyettesíthetünk, egy vagy több sóval kiegészíthetjük az oldatot, vagy elhagyhatunk belőle egy vagy több sót. A találmány szerinti adszorpciócsökkenést 5-50 mg/1 reagensadalék hozzáadásával minden esetben elérhetjük. A találmányt közelebbről az alábbi példával kívánjuk megvilágítani. Példa Reagensadalékként propilén-oxidot és etilénoxidot 6 : 4 arányban tartalmazó 3000 g/mól összmóltömegű/blokk-kopolimert használunk. A fenti reagensadalékból 20 mg-ot mérünk egy alábbi öszszetételü reagensoldatba: 154,0 mmól/1 nátrium-klorid, 4,4 mmól/1 kálium-klorid, 1,0 mmól/1 nátrium-azid, 2,6 mmól/1 dinátrium-hidrogén-foszfát, 0,4 mmól/1 nátrium-dihidrogén-foszfát. A reagensadalékkal kiegészített reagensoldattal a vörösvértestszám-meghatározásra szánt vérmintát 1 : 100 000 arányban hígítjuk. A hígított vérmintának polipropilénből készített reakcióedényben meghatározzuk a vörösvértestszámát. A mért vörösvértestszám 14%-kal nagyobb, mint az azonos pácienstől vett vérben reagensadalékot nem tartalmazó reagensoldattal, azonos arányú hígítás esetén meghatározott vörösvértestszám. A reagensadalék hozzáadása nélkül a vörösvértestek egy része a reakcióedény falához adszorbeálódik, így a számlálás szempontjából nem hozzáférhető. A hiba nagyságát a reakcióedény anyaga, az edényfelület állapota és az éppen vizsgált vérminta sajátságai befolyásolják. A hiba nagysága az automata berendezések többször használatos reakcióedényei esetén elérheti a 30%-ot is. Mivel a vörösvértestkoncentrációt további vérparaméterek kiszámításához is felhasználjuk, a mérési hiba a számított paraméterekre is kihat. A reagensadalék gátolja a vörösvértestek adszorpcióját a reakcióedény felületén, ezáltal csökkenti a mérés hibáját. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
