187725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánysó tapadásának megakadályozására
187 725 2 A találmány tárgya új eljárás takarmánysó öszszetapadásának megakadályozására. A takarmánysót, mint ismeretes, a korszerű állattenyésztésben alkalmazott tápok és takarmánykoncentrátumok készítéséhez használják. A teljes értékű tápok mintegy 0,3-1 súly%, a takarmánykoncentrátumok mintegy 1,2-2 súly% sót tartalmaznak. Az említett állattenyésztési kompozíciók készítéséhez csak olyan takarmánysó használható, amelynek szemcséi egy meghatározott értéknél kisebbek. A vonatkozó hatósági előírások szerint például 95%-ban legfeljebb 0,5 mm, 5%-ban legfeljebb 1 mm nagyságú szemcséket tartalmazó takarmánysó használható a tápokban és takarmánykoncentrátumokban. Ezeket a szigorú követelményeket a kereskedelemben kapható takarmánysó általában nem elégíti ki, mert higroszkópossága miatt szemcséi igen rövid idő alatt összetapadnak. Ezért a tápokat és takarmány koncentrátumokat előállító keverőüzemek arra kényszerülnek, hogy a takarmánysót a többi komponensekkel való összekeverés előtt vagy annak során felaprítsák, illetve megőröljék. Ez természetesen külön berendezést igényel, és ettől eltekintve is bonyolulttá, nehézkessé teszi az eljárást. A felhasználók olyan takarmánysót követelnek meg, amelynek szemcsenagysága a szokásos szállítási és tárolási körülmények között megbízhatóan kisebb marad egy előírt értéknél. E követelményt eddig oly módon kísérelték meg kielégíteni, hogy a kívánt méretűre aprított, illetve őrölt takarmánysót gondosan megszárították, és a szemcsék összetapadásának meggátlására az őrölt sót nedves levegőtől elzárva tárolták. A kívánt célt azonban nem érték el, mert nem sikerült a nedves levegő kizárását kielégítően megoldani. A konyhasó higroszkóposság okozta összetapadásának megakadályozására ismert módon alkalmaznak különféle adalékanyagokat. Ilyen adalékanyagok ismertetése található például az alábbi szakirodalmi forrásban : Handbuch der anorganischen Chemie, 8. kiadás, No. 21, Erg-Bc. Lfg. 1. Ezek egy része adszorbens, mely megköti a levegő nedvességtartalmát, más részük más módon fejti ki összetapadást gátló hatását. Ilyen anyagok például a karbonátok és a foszfátok, mint az alumíniumfoszfát, kalcium-foszfát, kalcium-polifoszfát vagy nátrium-foszfát, a magnézium-karbonát, kalciumkarbonát vagy az alkálifém-karbonátok, különféle más szervetlen sók, így például a vízoldható fluorkomplexsók, a kétvegyértékű és a háromvegyértékű vasat tartalmazó komplex cianidok, kobalt-, vas-, króm- és nikkel-komplexek, a kalcium-szilikát, a nátrium-alumínium-szilikát, a magnéziumoxid vagy magnézium-szulfát. Adalékanyagként használnak szerves vegyületeket is, így például glicerint, keményítőt, glükózt, szorbitot, vízmentes nátrium-citrátot vagy nátrium-kalcium-laktátot, magnézium-sztearátot vagy szerves szilíciumvegyületeket. Az említett adalékanyagok azonban nem alkalmazhatók takarmánysó összetapadásának meggátlására, mert annak nedvszívását csak rövid ideig (általában nedvességgel való telítésükig) gátolják, másrészt többnyire olyan vegyületek, melyek az élő szervezetre kifejtett káros vagy kellemetlen hatásuknál fogva takarmányban nem használhatók. A találmány célja, hogy eljárást biztosítson takarmánysó összetapadásának kielégítő meggátlására. A találmány közelebbi célja, hogy a szemcsék összetapadását a takarmánysónak egy a takarmányozás egyéb követelményeit is kielégítő adalékanyaggal való összekeverése révén tartósan biztosítsa. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az említett célt elérhetjük, ha a takarmánysóhoz annak súlyára számítva 5-50% mennyiségben 50-300 °C hőmérsékleten aktivált, természetes zeolitot tartalmazó aprított kőzetet adunk, és a keveréket homogenizáljuk. A találmány alapja az a felismerés, hogy a természetes zeolitok, ha megfelelően aktiváljuk őket, reverzibilis módon képesek nedvességet megkötni, és ez a sajátságuk a nátrium-klorid szárazon tartására a tárolás szokásos követelményei között váratlan módon igen jól kihasználható. Az aktivált zeolitok ugyanis - eltérően a fent említett nedvességmegkötö anyagoktól - vizet kötnek meg, ha a levegő nedvességtartalma nagy, de leadják a megkötött víz egy részét, ha a levegő nedvességtartalma kicsi. A nátrium-klorid nedvszívását meghatározó kritikus nedvességtartalom (vagyis a nátrium-klorid telített oldatának a vizéhez viszonyított gőznyomása) a 0 °C és 50 °C közötti hőmérséklet-tartományban mintegy 75-76%. Ha a levegő relatív nedvességtartalma ezt az értéket meghaladja, a konyhasó nedvességet köt meg. Ezt akadályozza meg az aktivált zeolit erőteljesebb adszorbeáló képessége révén az éjszakai-reggeli órákban, amikor a levegő nedvességtartalma mintegy 75-85%. A déli-délutáni órákban viszont, amikor a levegő nedvességtartalma mintegy 55-60%-ra csökken, a zeolit vizet ad le és regenerálódik. E regenerálódás révén szinte korlátlan ideig képes meggátolni a takarmánysó nedvszívását és ezáltal szemcséinek összetapadását. Adalékanyagként használhatunk bármilyen aprított kőzetet, amely zeolitot tartalmaz. Legelőnyösebbnek a klinoptilolitot tartalmazó kőzeteket találtuk. Ezeket zeolit-tartalmuktól és a takarmánysó várható nedvességterhelésétől függő mennyiségben adjuk a takarmánysóhoz a fent említett 5 súly% és 50 súly% határok között. A természetes zeolitok nem gátolják a takarmánysó felhasználását tápokban és takarmány-koncentrátumokban, hiszen azokat a takarmányozásban táplálék-kiegészítőként egyébként is használják. [Mumpton, F. A., Fischman, P. H.: Journal of animal Science, 45, 1088 (1977).] A találmány szerinti eljárás szempontjából igen lényeges a természetes zeolitok megfelelő aktiválása. Tapasztalatunk szerint a takarmánysóhoz hozzáadott zeolit csak akkor képes a fent ismertetett módon regenerálódni, ha előzetesen aktiváljuk. Az aktiválást 50-300 °C hőmérsékleten végezzük. Használhatunk e célra szárítószekrényt vagy bármilyen tetszőleges szárítóberendezést, illetve hőkezeléses szárítási eljárást. Legelőnyösebben fluidizált rétegben aktiválhatjuk a zeolitot. Ez utóbbi esetben az aktiválás ideje is rövidebb: mintegy 10-90 perc, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
