187723. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mágnesezhető anyagból készült alkatrészek, elsősorban alakos lemezalkatrészek egyenkénti szétválasztással történő adagolására
1 187 723 2 A találmány tárgya eljárás mágnesezhető anyagból készült alkatrészek, elsősorban alakos lemezalkatrészek egyenkénti szétválasztással történő adagolására, amelynek során az adagolandó alkatrészekből rendezéssel pakettet képeznek, ezt tárba helyezik, majd előtolást létesítő adagolószerkezet segítségével a legfelső alkatrészt a pakettről leválasztják. A találmány tárgya továbbá berendezés mágnesezhető anyagból készült alkatrészek, elsősorban alakos lemezalkatrészek egyenkénti szétválasztással történő adagolására, amelynek az alkatrészeket befogadó tárja, egyenkénti adagolószerkezete, valamint alkatrész-vezetéke van. A műszaki gyakorlatban, elsősorban a tömeggyártásban és szerelésnél igen gyakori az a feladat, hogy nagyszámú egyforma alkatrészt egyező helyzetben, egyenként kell eljuttatni pl. sajtolószerszámba, szerelőasztalra stb. Ezen feladatoknál rendszerint igen fontos követelmény az, hogy az ellátandó munkahelyre mindenkor csakis egyetlen munkadarab érkezzen. Ismeretesek olyan adagolóberendezések, amelyeknél a tárba helyezett előzőleg összerendezett alkatrészek közül mindig a legalsót kitolják, s ily módon valósítják meg az egyenkénti leválasztást. Ez az adagolási mód azonban nem alkalmas az enyhén görbe, vagy kiemelkedésekkel rendelkező alkatrészek egyenkénti leválasztására, mivel az ilyen alkatrészek összeakadnak és vagy megszakad az adagolás, vagy - ami ennél is rosszabb - egyszerre két alkatrész jut a szerszámba, amely ezáltal megsérülhet, vagy tönkremehet. Ismeretesek olyan eljárások is, ahol az előrendezett és tárazott alkatrészek közül mindig a legfelsőt választják le és adagolják, pl. vákuum-szívófejekkel. Ennél az eljárásnál is fennáll az alkatrészek - főleg lemezalkatrészek - összetapadása, összeakadása, melynek hátrányát már említettük. Vákuumrendszerű automatikus adagoló berendezést ismertet például a 162 067 1 sz. magyar szabadalmi leírás, amelynél a munkadarabok adagolócsőben foglalnak helyet, s annak alján lévő hasítékon át egy vákuum-szívófej veszi ki, majd egy másik szívófej veszi át és a szerszámba való közvetlen beadagoláshoz továbbítja. A kettős adagolást itt egy további szívófej akadályozza meg, amely az esetleg összetapadt munkadarabok közül a feleslegeset „röptében” leválasztja. A berendezés bonyolult, helyigénye és drága, üzemeltetése körülményes. Ismeretesek olyan manipulátorok, melyek valamilyen módon megfogják az alkatrészeket és továbbítják azokat. Itt is fennáll a szétválasztás szükségessége, továbbá az ilyen manipulátoroknak általában nagy a helyigénye, ezért pl. egy húzószerszámba annak nyitott helyzetében nem képesek az alkatrészt beadni. Manipulátorokkal történő munkadarab-adagolásra adnak példákat az alábbi irodalmi helyek : Bakony-Bosch kiadásában megjelent „Szereléstechnika” c. kiadvány 98. oldalán található „Lineáris átadó egység” c. rész. Göndöcs-Horváth-dr. Zsuppán : „A szerelés gépei” c. könyv 239. oldalán „A manipulátorok és robotok megfogószerkezetei” c. fejezet. Németh Tibor: „Gépipari szerelés” c. könyv 301. oldalán „Szerelőgépek és automaták alkalmazása” c. fejezet. A találmány alapgondolata azon ismert fizikai jelenség, hogy azonos pólusú mágnesek taszítják egymást. A jelenség felhasználásával oly módon választjuk szét a mágnesezhető anyagból készült alkatrészeket, hogy azokat időszakosan, azonos polaritással mágnesessé tesszük, miáltal egymást taszítva, a lehetőség szerint eltávolodnak egymástól, s így egyenként adagolhatóvá válnak. A bevezetőben ismertetett adagolási feladatot tehát a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az előrendezett alkatrészekből képezett pakettet az adagolás megkezdése előtt annak két oldalánál elhelyezett mágnesek hatásának tesszük ki. A mágnesek azonos pólusú töltést adnak az alkatrészeknek, melyek ezáltal taszítják egymást, így a tárban lévő alkatrészek közül a legfelső felemelkedik. A felemelkedést ütközővel behatárolva, ez az alkatrész most már kitolható a tárból, s a mágneses taszítás hatására azonnal a helyére emelkedik a következő alkatrész. Ilyen módon teljes biztonsággal elvégezhető az alkatrészek egyenkénti adagolása anélkül, hogy ehhez bonyolult, költséges berendezésre volna szükség, mint pl. a bevezetőben ismertetett megoldásoknál. Az alkatrészek felemelkedésének mértékét az alkatrészek tömege és a mágnesek erőssége határozza meg, ezért a mágnesek térerősségét az adagolandó alkatrészek függvényében kell beszabályozni. A találmány szerinti berendezés egyik jellemzője, hogy az alkatrészekből képezett pakettet befogadó tár, az adagolószerkezetnek legalább az adagolónyelve, valamint az alkatrész-vezeték nem-mágnesezhető anyagból készült. További jellemző, hogy a pakettet befogadó tár két oldalfalánál mágnesek vannak elhelyezve, a pakett felett pedig a tár felső szélénél, a mágnesek erőterében kétoldalt, egymással szemben kialakított, nem-mágnesezhető anyagú ütközők találhatók. A berendezés említett alkatrészeit azért kell nemmágnesezhető anyagból pl. rozsdamentes Kőanyagból készíteni, hogy az alkatrészek, amikor mágnesesek, ne tapadjanak hozzájuk. Célszerű ezért, ha az adagolószerkezet is nem-mágnesezhető anyagból van. Az egyik célszerű kiviteli alaknál a mágnesek permanens mágnesek, de alkalmazhatók egyenárammal gerjesztett elektromágnesek is. Amennyiben ilyen elektromágneseket alkalmazunk, úgy az alkatrészek felemelkedését, ill. a felemelkedés pillanatát távvezérléssel is szabályozhatjuk. Ugyancsak előnyös az a kiviteli alak, ahol a tár felső szélénél elhelyezett ütközők az adagolandó alkatrészek szélét befogadó alkatrész-vezetékhez vannak csatlakoztatva. A tárazott alkatrészeket ütemesen emelni kell a fogyasztásnak megfelelően, de nem szükséges minden adagolási ütemben, hanem elegendő pl. több kiadagolási ciklusonként egyszer; ezt az igényt megszabja az alkatrész és a mágnesek hatásának összehangolásával elérhető emelési magasság. A tár 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
