187718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földgáztelepek földalatti gáztárolók művelésére

1 .187 718 2 tes, a szezonális gázigények kielégítésére szolgál­nak. Ez azt jelenti, hogy nyáron, amikor a gázfo­gyasztás viszonylag kicsi, de a földgáztelepek közel a kiépített kapacitásokon termelnek, az el nem fo­gyasztott gázt a földgáztárolókba visszanyomják. Télen, amikor a gázigények nagyobbak a földgáz­termelési lehetőségeknél, az ezekben a földgáztáro­lókban tárolt gázt visszatermelik. A földgáztárolók jelentős beruházásigényű lé­tesítmények, ahol a beruházás nagy hányadát - 20-30%-ot - az ún. „párnagáz” biztosítása je­lenti. A párnagáz minősége a gyakorlat szerint azo­nos a tárolt gáz minőségével. A párnagáz igen fon­tos a tároló megfelelő nyomásszintü üzemeltetésé­hez, azonban a gázigények fedezésében nem vesz részt, állandóan a tárolóban marad. A gázigénye­ket a párnagáz mennyiségén felüli ún. aktív gáz biztosítja. A gáztárolóknál a párnagáz és az aktív gáz aránya általában 1 : 1. Ez azt jelenti, hogy egy ciklusban 1 m3 gáztárolóra 1 m3 gázpárna gázként való lekötésére van szükség, ami hosszú éveken keresztül vissza nem térülő beruházási terheket ké­pez. (A m3 térfogat 1 bar nyomáson és 15°C hő­mérsékleten értendő.) A földalatti gáztárolók üzemeltetésének biztosí­tásához szükséges párnagáz mennyiségét úgy igye­keznek csökkenteni, hogy olyan szerkezeteket vá­lasztanak ki, ahol a gáztároló üzemeltetéséhez lehe­tőleg kevés párnagázra van szükség. így a gyakor­latban például leművelt zárt gáztelepeket és nagy dőlésű víznyomásos telepeket képeznek ki gáztá­rolóvá. Azonban az így kiválasztott tárolók esetén sem csökken jelentősen a párnagáz és az aktív gáz aránya 1 : 1 körüli érték alá. A találmány célul tűzte ki a földgáztelepek és földalatti gáztárolók hatékonyabb művelésének biztosítását. Azt találtuk, hogy a földgáztelepekből és a föld­alatti gáztárolókból a nagy fűtőértékü gázt hatéko­nyan kinyerhetjük, ha a földgáztelepet vagy a föld­gáztárolót kis fűtőértékü, nehezen vagy nem éghető gáznemü és/vagy folyékony közeggel árasztjuk el, és ily módon a magas fűtőértékü gázt kiszorítjuk vagy legalább is részben helyettesítjük. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a földgáznak a pórustérből (ez lehet repedéses, üre­ges, kavernás. porózus és ezek kombinációja) való kiszorítása akkor a legtökéletesebb, ha a kiszorító és a koszorítandó közeg között a határfelületi fe­szültség a lehető legkisebb. Ilyen kiszorító közeg lehet gáz és/vagy folyadék halmazállapotú. Ha pél­dául gázt gázzal szorítunk ki, akkor a kiszorított és a kiszorító fázis között a felületi feszültség zérus. Ez azt jelenti, hogy egy kis értékű vagy értéktelen gáz­zal, például igen kis kalóriaértékű földgázzal (8-13 • 103 kJ/m3 vagy ennél kisebb) jó minőségű (30-40 • 103 kJ/m3) földgázt tudunk kiszoritani és a termelőkutak felé kényszeríteni azokból a pórus­­terekből, ahová a kis kalóriaértékű gázt besajtol­juk. Ennek eredménye végül is az, hogy a jó minősé­gű, nagy fűtőértékü földgázt azokból a pórusterek­ből, ahová a kiszorító közeget besajtoltuk - ennek mértékszáma a térfogati elárasztási hatásfok - tel­jes egészében kitermeljük. A találmány további alapja az a felismerés, hogy ha a nagy fűtőértékü réteggázzal telített vízbe saj­toljuk a kis fűtőértékü gázt, akkor a parciális nyo­más csökkenése és a diffúziós hajtóerő következté­ben az oldott gáz egy része felszabadul, és így a szabaddá vált gázfázisok keveredése mellett ezzel is növeljük a kis kalóriatartalmú gáz fütöértékét. Számításaink szerint megfelelő kúthálózattal és termelésszabályozással l pórustérfogatnyi gázbe­­sajtolás esetén a pórustérfogat 80-90%-a eláraszt­ható. A találmány értelmében tehát úgy járunk el a földgáztelepek és földalatti gáztárolók művelésére illetve kihozatali tényezőjének és/vagy a művelés hatékonyságának növelésére, hogy a földgáztelepet vagy a tárolót nagynyomású kiszorító fluidummal - előnyösen kis fűtőértékü vagy fűtöérték nélküli gázzal/gázeleggyel és/vagy folyadékkal - eláraszt­juk, s a nagy fűtőértékü földgázt az elárasztással kiszorítjuk illetve a fluidummal legalább részben helyettesítjük. A találmány szerint fluidumként bármely gázne­mű kiszorító közeg alkalmazható, amely például vegyipari üzemek melléktermékeként megjelenik. Azonban az összeférhetőség szempontjából célsze­rű olyan kiszorító közegek alkalmazása, amelyeket az eredetük alapján földgáznak kell tekintenünk. Az ilyen típusú, kis fűtőértékü gázokat általában nem éghető, illetve nehezen éghető ún. inert gázok­nak nevezzük. A kalóriatartalmuk 0-22 • 103 kJ/m3 között változik, többnyire 8-13 • 103 kJ/m3. A nem éghető gázkomponens általában nitrogén és szén­dioxid, míg az éghető komponenseket a paraffinsor tagiai alkotják. Ezek a gázok megfelelő nagyság­rendben, száz bar vagy ennél jóval nagyobb nyo­máson állnak rendelkezésre, általában a magas ka­lóriatartalmú földgázmezök közvetlen közelében, így sok esetben saját nyomásenergia is elegendő az ilyen típusú gázok „átfejtésére”, vagy legalább is viszonylag kis kompresszor kapacitás szükséges a besajloláshoz. Abban az esetben, ha a gáztelep heterogén volta miatt nem lehet éles frontot tartani a kiszorító és a kiszorított fázis között, akkor egy­két kútban korábban beléphet a kiszorító gáz. Ösz­­szességében ez azt eredményezi, hogy a termelt gáz összetétele megváltozik a kiszorító gáz mennyiségé­től és összetételétől függően, s a művelés folyamán a termelt gáz összetétele egyre inkább megközelíti a besajtolt gáz összetételét. A termelt gáz fütőértékének közel állandó szin­ten vagy a fogyasztók által megengedett szinten történő biztosítása érdekében azokat a besajtoló és/vagy termelő kutakat le kell zárni, ahol az áttö­rés bekövetkezik. Minél kisebb a besajtolt gáz fűtő­­érteke, annál szigorúbb feltételek határozzák meg a termelésszabályozást. Számos földgáztelep környezetében nem éghető vagy nehezen éghető földgázokból olyan választék áll ipari mennyiségben rendelkezésre, hogy bármely típusú földgáztelep vagy tároló esetén alkalmazha­tó anélkül, hogy a termelt gáz fűtőértéke a megen­gedett szint alá csökkenne, és különböző termelési problémákat (összeférhetetlenség) okozna. A visszamaradó, kisnyomású gázok kitermelésé­re folyadékot, például vizet is alkalmazhatunk. Ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom