187710. lajstromszámú szabadalom • Műtőkészülék elsősorban szemészeti operációk végzésére
1 .187 710 2 A találmány tárgya mütökészülék, műtőasztalhoz csatlakoztatható fejrögzitő szerkezettel és kar-, illetve kéztámaszokkal, amely elsősorban az operáló szemész munkáját teszi hatékonyabbá, de sikerrel alkalmazható az arcon végzett egyéb plasztikai, fül-orr-gégészeti, esetleg idegsebészeti, jellegű beavatkozásoknál is. A sebészorvoslás és társtudományai fejlődése során a szemészet önálló, egyre kiterjettebben operatív, egyre bonyolultabb, egyre finomabb technikát- mikrotechnikát - igénylő, ugyanakkor legkisebb műtéti területre koncentrálódó manuális munkában realizálódó tevékenységgé vált. Más műtéti szakmákkal összevetve műtétéi talán a legkoncentráltabbak cselekményükben, lefolyásukban is. Egyetlen kicsiny mozdulat, mozzanat vagy rezzenés meghatározó lehet; látóvá vagy vakká válik az operált. A mozdulatlanság, illetve a mikromozgások előre megkonstruálása, pontos végrehajtása a feladat. A gyakorlat azonban ettől messze elmarad : tanulmányozva a szemészeti műtétek lefolyását, az tapasztalható, hogy a beteg megfelelő rögzítettség hiányában igen nehezen képes mozdulatlanságban tartósan együttműködésre. A szituációban kicsúcsosodó stressz-állapot mellett ennek az esetleges fájdalom-reflex is oka lehet, s mivel a fájdalomtűrés végsőfokon intelligencia kérdése is, különösen a gyerekek, de az elaggott, leépülő beteg esetében- kiknek korosztályában a szemészeti beavatkozások száma nagyobb - még kevésbé számíthatunk megbízható együttműködésre. (Az esetleges altatás bizonyos fajtáiban, ill. fázisaiban pedig éppen a tudat kikapcsolása folytán léphetnek fel ún. „ősi”, védekezőjellegü reflexmozgások.) A beteg fejét segédszemély fogja. A találkozás másik komponense az operáló orvos keze: bármely arra avatott kéz sem nélkülözi a mikromozgásokat, rezzenéseket. A korral gyarapodó szakmai tudás, judicium árnyoldalként ez fiziológiásán, természetszerűen csak fokozódik. Műtétek közben gyakran megfigyelhető, hogy a kritikus mozzanatoknál az operatőr megtámasztja kezét például a beteg homlokán, orrán, esetleg mellén vagy asszisztense kezén stb. Figyelme máshová koncentrálódik, de kereső alternatív mozgáspróbálkozásokat is végez olykor, mintegy igényelve jelen bejelentés tárgyát. A fej rögzítése mellett a szemgolyó rögzítése is igény, ezt - mivel az műtét közben reflex-szerűen felfelé tekinteni igyekszik - ún. „kiöltő-fonállal” fixálják, de ezt ugyancsak megtámasztatlan emberi kéz tartja. Viszonylagosan tehát minden mozog, a mozdulatlanságnak csak az igénye áll fenn! A tökéletesedő sebészeti segédeszközök között egyre több olyan készülék található, amely a leírt probléma megoldását célozza. Alkalmaznak a fejtartó lemez helyett ún. kalodás fejtartót, amely gyűrűs kiképzésű toldalék és némileg megakadályozza a fej passzív oldalrafordulását. Ez az egyszerű szerkezet azonban az aktív mozgást, esetleges felülési reflexet egyáltalán nem akadályozza meg. Az előbbihez hasonló szerkezetet ismertet a 4 019 727 számú USA szabadalom, amely már nem egyszerűen egy gyűrűs elemmel rögzíti a fejet, hanem olyan ívben hajtott lemezből áll, amelynek helyzetét egy alaplaphoz képest lehet állítani. Az állítás lényegében billentést jelent, komplex beállításokat, illetve biztonságos rögzítést a szerkezet nem tesz lehetővé. Biztonságosabb befogás lehetséges a 3 957 262 számú USA szabadalomban bemutatott megoldással. Itt a fejrögzítő sisakszerű rugalmas tartó, amelyet különböző magasságban és szöghelyzetben lehet kalodába rögzíteni. A készülék azonban itt is lényegében kétpontos rögzítéssel működik, amely a pontos helyzettartás szempontjából nem kielégítő, és az operáló kéz, illetve kar megtámasztására semmilyen segítséget nem nyújt. Biztonságosabb befogást lehet elérni a 4 097 038 számú USA szabadalom szerinti megoldással, amely agyműtéteknél használatos. Itt a koponyát egy több irányban állítható mechanizmus által hordozott íves keret tartja oly módon, hogy a koponyacsOntot egy csavarral állítható helyzetű támasztóelemhez ugyancsak csavarral állítható tű rögzíti. A rögzítés közvetlenül a csonton történik, tehát meglehetősen durva beavatkozással működik, ami szemműtéteknél vagy fül-orr-gégészeti beavatkozásoknál indokolatlan. Emellett a rögzítés itt is kétpontos feltámasztáson alapul és semmilyen kéztámaszt nem biztosít. Idegsebészeti műtétekhez használják a 614 373 számú svájci szabadalomban leirt készüléket, amely ülőhelyzetben végzett beavatkozások során t ímasztja meg a beteg fejét. A szerkezet lényegében egy bonyolult állítómechanizmussal felszerelt U- alakú fejtámla, amely gyakorlatilag szemészeti műtétekhez nem használható. Szemészeti műtéteknél ha nem is a kéz, de a kar megtámasztására készítettek már különböző, asztalra csatlakoztatható félköríves támaszokat, amelyekre az operáló mintegy rákönyököl. Ezek azonban nem követik a szemész két alapvető, de gyakran változó helyzetét, aki vagy fejmögül vagy oldalról operál. Ilyen kartámaszt ismertet például a 2 352 026 számú NSZK szabadalmi leírás. Itt a kartámasztó lemezek köríves sínen futnak, mozgatásuk nehézkes és térbeli állításuk gyakorlatilag nem megoldható. Aalapvetö hátránya, hogy nem a kezet, csupán a kart támasztja meg és bizonyos testhelyzetekben, illetve operáló pozíciókban inkább akadályozza, semmint segíti az operáló sebész munkáját. A legmodernebb operációs mikroszkópok is jelzik, sőt megkísérlik kielégíteni a kéz megtámasztásával szembeni általános igényt. A mikroszkóp székének karjára csuklós, meghosszabítható toldalékot szerelnek, amely már nemcsak a kart, de a csuklóízületet is rögzíti, mivel a mikrotechnikában csak ujjmozgásokkal kívánatos dolgozni. Ezek természetszerűen csak ülöhelyzetben használhatók, míg a szemész legtöbbször állva dolgozik, éppen a gyakori pozitúra-változtatás miatt. (Álló helyzetben viszont a kéz beláthatóan még bizonytalanabb!) így ezek a kéztámaszok inkább csak a kézsebészetben nyertek alkalmazást, ott is nehézkesen állíthatók, állítási lehetőségük dimenzionálisan igen korlátozott. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
