187651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készítmény a tejsavas erjedés szabályozására
1 2 A találmány tárgya eljárás légmentesen silózott takarmányok és egyéb mezőgazdasági termékek és melléktermékek tejsavas erjedésének szabályozására a terméknek önmagukban ismert tartósító szerekkel való kezelésével, valamint tartósító készítmény az eljáráshoz. A silózott mezőgazdasági termékek anaerob viszonyok közötti tejsavas erjedése lefolyásának irányítására ill. szabályozására általában 3 féle lehetőség áll rendelkezésre: a vízaktivitás csökkentése, a szénhidrát tartalmú adalékanyagok alkalmazása és a kémiai anyagokkal, mint tartósító szerekkel való kezelés (Dr. Székely J.: A silótakarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1981.; Watson, J., Nash, M.: The conservation of grass and forage crops, Oliver and Boyd LTD, Edinburgh, II. kiad., I960.). A vízaktivitás csökkentése általában fonnyasztás útján történik. A fonnyasztás - a sejtnedvben bekövetkező vízaktivitás csökkenés - szelektív hatással van a takarmánynövények felületén található mikroflóra szaporodására és aktivitására, ezért fonynyasztással javítható a szilázsok minősége, és csökkenthetők az erjedési veszteségek. Az elmúlt évek nagyüzemi silózási gyakorlata azonban azt bizonyította, hogy a fonnyasztás önmagában nem tudja megoldani az erjesztéses tartósítás során jelentkező valamennyi problémát. A fonnyasztással ugyanis nő az időjárási kockázat, mert a csapadék jelentős tápanyag veszteséget okoz; az egyenetlen fonnyadás a silón belül, minőségingadozást eredményez; a takarmánynövények túlfonnyadása melegerjedéshez vezet, ami jelentős fehérjeveszteséget idéz elő; végül számos takarmány csak nehezen, vagy egyáltalán nem fonynyasztható. Az akrilsavnak és származékainak baktericid és fungicid hatása és alkalmazása a silózásnál régóta ismert. Viszonylag kis koncentrációban gátolják a penészek, élesztők és számos baktériumfaj szaporodását. Ezt az ismeretet támasztják alá a C. A. 83. 191 627., C. A. 89. 145 351. és a C. A. 90. 202 451. sz. referátumokban hivatkozott publikációk, valamint ezen alapszik a Ger. Offen. 2 412 801. sz. NSZK szabadalmi bejelentés is. Saját kísérleteink viszont Woolford (1978) vizsgálataival egyezően (C. A. 89. 145 351) azt is igazolták, hogy az akrilsav ill. származékai nem elég hatékonyak a klosztridiumokkal szemben. Kielégítő klosztridiumgátló hatást az akrilsav ill. származékai, a takarmányok erjesztéses tartósításánál csak akkor biztosítanak, ha természetes erjedéssel legalább 1,2-1,5 tömeg % tejsav is képződik a takarmányban. Ennek azonban feltétele, hogy a takarmány elegendő fermentálható szénhidrátot tartalmazzon. Mivel a takarmányok erjeszthető cukortartalma növényfajonként és évjáratonként is jelentősen ingadozik, az akrilsav és származékai önmagukban - más kombinációs partner nélkül - a közepesen és nehezen erjeszthető, kevés cukrot tartalmazó takarmányok silózásánál csak mintegy 50-60%-os biztonsággal alkalmazhatók. Ez annyit jelent, hogy az esetek 40-50%-ában nem kívánt vajsavas erjedés bekövetkezésével, gyengébb szilázs minőséggel és nagyobb tápanyag veszteséggel is számolni kell. I Az egyes tartósítószerek hatásspektrumának szélesítésére, a hatásbiztonság növelésére gyakran alkalmaznak a tartósításnál kombinált készítményeket. Az antimikrobás tényezők kölcsönhatásai 5 azonban bonyolultak. Ezért mint azt Deák T. et al. is megállapítják, „a kombinált tartósító hatások egzakt mennyiségi előre jelzése, az ilyen eljárások méretezése a kölcsönhatások bonyolultsága, a különböző tényezők hatásegyenértékűségének bi- 10 zonytalansága miatt meglehetősen nehéz. Ezért minden új kombinációt előzetesen kísérletesen vizsgálni kell, hogy biztonságossága eléri-e a vele felváltani szánt módszerét''. (Deák, T.-Farkas, J.-Incze, K. : Konzerv-, hús és hűtőipari mikrobio- 15 lógia. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1980. 165 P) A szénhidrátok adagolásával javul ugyan a szilázsok minősége, de az erjedési veszteségek csak kisebb mértékben csökkenthetők, mert a szénhidrátadalék a fermentáció kezdetén a nemkívánatos mikroflóra számára is energiaforrást biztosít és a tejsavbaktériumokon kívül a koliform baktériumok és az élesztők szaporodását is elősegíti. A különböző kémiai anyagok, tartósítószerek 25 kedvező hatása a takarmányok tejsavas erjesztésénél azon alapul, hogy velük szemben a tejsavképzö baktériumok toleránsabbak, mint a növény felületén található mikroflóra többi tagja (koliform baktériumok, élesztők, penészek slb.). így a tartósító- 30 szerek megfelelő megválasztásával szelektív mikrobagátló hatás érhető el. A szelektív hatásból következően a tartósítószerek alkalmazásával, a szénhidrátok gazdaságosabb fermentációja miatt, javul a szilázsok minősége, 35 csökkennek a tápanyag veszteségek ; részben kompenzálhatok a légelzárás (anaerob tárolás) hiányosságaiból fakadó hibák; végül csökkenthetők a siló kibontása utáni utóerjedési veszteségek. A kémiai anyagok alkalmazásának feltétele a 40 takarmányok tartósításánál, hogy az állati szervezetre ártalmatlanok legyenek; ne kerüljenek szermaradvány formájában az állati termékbe; legyenek könnyen kezelhetők és olcsók ; végül kimutatásukra megbízható módszer álljon rendelkezésre. 45 A napjainkban ismert és az üzemi gyakorlatban alkalmazott tartósítószerek tehát nem elégítik ki maradéktalanul a fenti követelményeket. Legfőbb hátrányuk, hogy hatásuk nem eléggé szelektív, kis koncentrációban nem elég hatékonyak, nagyobb 50 dózisban alkalmazva pedig a tejsavas erjedést is gátolják, míg a klosztridiumokra általában hatástalanok. A találmány célja a tejsavas erjedés tartósító szerekkel való szabályozására olyan módszer kidol- 55 gozása, amely az ismert eljárások hátrányaitól mentes, kellően szelektív, a tejsavas erjedés szabályozására viszonylag kis mennyiségben is alkalmas és a kémiai anyagokkal szemben támasztott feltételeknek megfelel. 60 Vizsgálataink során felismertük, hogy az az általánosan elterjedt nézet, amely szerint az akrilsav a ;ejsavas erjedés szabályozására nem alkalmas, téves előítéleten alapult. Felismertük, hogy akrilsavból 11. akrilátból és egyéb ismert tartósító szerekből kialakított készítményben, meghatározott keverési ;7 651 2
