187609. lajstromszámú szabadalom • Sertés önitató
1 187 609 milyen korú állat itatására felhasználható, ugyanakkor szerkezete egyszerű, előállítása olcsó. A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a szelepüléket tartalmazó és vízvezetékhez csatlakoztatható itatófejet, záróelemet, valamint vízkivezető nyílást tartalmazó sertésönitatónál a találmány szerint a záróelem az itatófej központi furatában megvezetett szeleprúd, amelynek felső részén tömítőgyűrűvel ellátott ütközőfej van és amely a tömítőgyűrű alatt a szeleprúd palástjára nyíló vízvezető járattal van ellátva, a vízkivezető nyílás pedig a szeleprúd alsó végén kialakított szopókán van elrendezve oly módon, hogy a szeleprúdban lévő vízvezető járattal közlekedő belső térrel van összekapcsolva, ahol a szopókán és/vagy a szeleprúdon az itatófej alatt tömítőgyűrűvel ellátott ütközőperem van. A szopóka célszerűen belső csavarmenettel van a szeleprúd végén kialakított külső csavarmenethez csatlakoztatva. Készíthető azonban olyan megoldás is, ahol a szeleprúd és a szopóka egyetlen darabból van kialakítva. Az ütközőperem előnyösen a szopóka felső végén van elrendezve. A szeleprúd vízvezető járata célszerűen központi alsó zsákfuratból és felül ehhez csatlakozó legalább egy sugárirányú furatból áll. A szeleprúd ütközőfején célszerűen kimélyített ütközőfelület, valamint réselés van. Egy célszerű kiviteli alaknál a felső tömítőgyűrű a szeleprúdon az ütközőfej alatt lévő körhoronyban van elhelyezve. Egy másik kiviteli alaknál az ütközőfej a szeleprúd végére van csavarozva és a tömítőgyűrű a szeleprúdon az ütközőfej alatt lévő körhoronyban van elhelyezve. Egy másik kiviteli alaknál az ütközőfej a szeleprúd végére van csavarozva és a tömítőgyűrű az ütközőfej, valamint a szeleprúd közé illesztett központi furattal ellátott gumitárcsa. Az alsó tömítőgyűrű a szeleprúdra lehet felhúzva és a szopóka ütközőperemén lehet megtámasztva. Az önitató minden alkatrésze célszerűen rozsdamentes anyagból, például rézből, alumíniumból vagy műanyagból készül. A találmány szerinti konstrukció rendkívül egyszerű, meghibásodó, rozsdásodó alkatrészt gyakorlatilag nem tartalmaz, így mind gyártása, mind felszerelése egyszerű és olcsó. Karbantartása szakértelmet nem igényel. Az így kialakított szopókás önitató a sertésnek minden korcsoportja számára használható, használata az állat számára is egyszerű és könnyen megtanulható, korlátlanul és gyorsan kielégíti az állatok vízigényét. Ugyanakkor a szerkezet higiénikus, az ivóvíz nem szennyeződik sem takarmánynyal, sem egyéb módon. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. Az ábra a találmány szerinti szopókás önitató egy célszerű kiviteli alakjának metszetét mutatja. A szerkezet valamennyi eleme (a tömítőgyűrűket kivéve) réz. Az önitató felső részén 1 ütközőfej van kialakítva oly módon, hogy a vezetékben áramló víz kimélyített 2 ütközőfelületre áramoljon és ezzel a záróhatást fokozza. Szerelési okokból az 1 ütközőfej 3 réseléssel is el van látva. Az i ütközőfej tulajdonképpen a 4 szeleprúd felső részén van kialakítva és az 5 tömítőgyűrű megtámasztására is szolgál. A szelepülék lényegében a 6 itatófej felső homloklapja, amelyre az 5 tömítőgyűrű felfekszik. Nyitott helyzetben a víz 7 sugárirányú furatokon áramolhat a 4 szeleprúd belsejébe, ahol a vízelvezető járat van. A vízelvezető járat másik részét központos 8 zsákfurat alkotja, amely a 4 szeleprúd alsó végén végződik. A 4 szeleprúd ezen vége 9 külső csavarmenettel van ellátva és e fölé 10 tömítőgyűrű van felhúzva. A 10 tömítőgyűrű kialakítása azonos lehet az 5 tömítőgyűrűvel. A 4 szeleprúd alsó végéhez csatlakozik a 11 szopókar, amelynek felső részén 12 ütközőperem van kialakítva. A 10 tömítőgyűrű egyik oldala erre a 12 ütközőperemre fekszik fel. A 11 szopókában 13 belső tér van, amely folytatását képezi a 4 szeleprúdban kialakított vízvezető járatnak. Maga a 11 szopóka 14 belső csavarmenettel csatlakozik a 4 szeleprúd alsó végén lévő 9 külső csavarmenethez. A 11 szopóka 13 belső teréhez 15 vízkivezető nyílás csatlakozik, ezen átjuthatnak az állatok az ivóvízhez. A 6 itatófej úgy van kialakítva, hogy a 4 szeleprúd lazán illeszkedjék a 16 központi furatba. A 6 itatófej fölső részén 17 csavarmenettel van ellátva, ennek segítségével csatlakoztatható közvetlenül a hálózathoz. A 6 itatófej alsó része célszerűen lelapolt áatlapfejü kiképzéssel van ellátva, hogy szerelése ’/illáskulccsal megoldható legyen. Az önitató működése a következő: Az állat szájába veszi az önitató 11 szopókáját és orrkorongja a 12 ütközőperemnek ütközik. Ekkor a 11 >zopóka a 4 szeleprudat magával viszi és felfelé mozgatja mindaddig, amíg a 12 ütközőperem, illetve a 10 tömítőgyűrű a 6 itatófej alsó homloklapján fel nem ütközik. Ekkor a 4 szeleprúd felső vége szabaddá válik és a vízvezetékből a víz a 7 sugárirányú furatokon át a 4 szeleprúd vízvezető járatába áramlik. Innen a 11 szopóka 13 belső terébe, majd a 15 vízkivezető nyíláson át az állat szájába jut. Eközben a 10 tömítőgyűrű megakadályozza a vizkiáramlást a 6 itatófej 16 központi furata és a 4 szeleprúd külső palástja között. A víz kiáramlása mindaddig tart, amíg az állat a 11 szopókát felnyomva tartja, majd visszaengedéskor a 4 szeleprúd részben saját súlyánál fogva, részben pedig az 1 ütközöfej 2 ütközőfelületére ható víznyomás következtében leereszkedik és az 5 tömítőgyűrűt az 1 ütközőfej és a 6 itatófej egymással szembenéző lapjai közé szorítja. Ezáltal teljesen csepegésmentes zárás jön létre. Az önitató mindaddig zárt, csepegésmentes helyzetben marad, amíg a szopókát valamelyik állat ismét a szájába nem veszi és felfelé nem mozgatja. A találmány szerinti önitatót célszerűen napi tartályról lehet működtetni. Ennek jelentős szerepe var az állatok tömeges preventív vagy terápiás gyógyszerezésénél (a beteg állat nem eszik, de folyadékot még fogyaszt), emellett temperáló hatása is var, aminek elsősorban télen, malacok itatásánál 1} 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
