187586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás árokburkolásra és az ehhez szükséges előregyártott elemek
1 187 586 2 A találmány árokburkolásra vonatkozik. A különböző, pl. öntözési vagy lecsapolási célra épített vízvezető árkok különböző talajnemekben történő építésének több nehézséggel kell megbirkóznia. Az árkokat főleg laza - homokos, Mo - talajokban - burkolni kell, hogy kimosások ne keletkezzenek, az árok ne deformálódjék. Az erózió ellen az árkokat sok esetben kötött talajokban is burkolni kell. Ez az árokburkolás legcélszerűbben kézi erővel, kavicsrétegre lerakott kődarabokkal, vagy korszerűbben előregyártott betonlapokkal történik. E betonlapok nagyságának éppen a kézi erővel történő munka szab határt, s ezért nagysága általában nem haladja meg a 40 x 40 cm-t. A lerakási munka tehát drága és lassú; emellett, ha az árokban talajvíz is jelentkezik, a legtöbb esetben talajvízszintsüllyesztést is kell alkalmazni, ami azzal a veszéllyel jár, hogy megbolygatja a laza talaj egyensúlyát, talajtörést okoz, aminek helyrehozatala ismét igen körülményes és költséges. A burkolatot ezenkívül még hézagolni is kell, ami bitumennel vagy a kevésbé alkalmas cementhabarccsal történhetik. A találmány célja, hogy mindeme hátrányok kiküszöbölésével olyan árokburkolási eljárást szolgáltasson, amellyel zömében gépi úton, nagyobb, de anyagtakarékos előregyártott burkolóelemekkel lehessen az árokburkolást elvégezni oly módon, hogy kavicságyra, talajvízszintsüllyesztésre, sőt hézagolásra se legyen szükség. Ennek főleg a laza talajban épített lecsapoló ároknál van nagy jelentősége, ha azt is megoldjuk, hogy a burkoló oldalelemeket a talajvíz oldalnyomása ne nyomja be. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ez utóbbi feladatot akkor lehet megoldani, ha az oldalelemek amellett, hogy védik a rézsű állékonyságát, a víz oldalnyomását azzal szüntetik meg, hogy egyben a vízáteresztőséget is biztosítják. Az ilyen szerkezet azután minden más árokburkolás céljára is használható. A találmány egyben a lassú kézi munkát is fel kívánja váltani a nagyobb elemek alkalmazhatóságát lehetővé tevő, javarészt gépi munkával. A találmány szerinti árokburkoló eljárás lényege, hogy az árok általában ismert módon, gépi erővel kialakított, száraz, vagy vízzel borított fenekére kézi vagy gépi úton terv szerinti elrendezésben előregyártott fenékelemeket helyezünk be, szemmel vagy sablonnal ellenőrizzük a mederrézsűk terv szerinti alakját, a rendben talált rézsűk szakaszán a fenékelemek vállára, illetve több sor oldalelem esetén a már lefektetett oldalelem oldalára támasztva kétoldalt az előregyártott, célszerűen műanyag alapanyagú vízáteresztő szűrőszövettel ellátott, rácsos oldalelemeket gépi erővel pl. autódaruval befüggesztjük és két irányban a rézsűkre fektetjük, azokon a helyeken pedig, ahol a rézsűkialakítás nem volt megfelelő, a rézsűre fektetés közben a helyes rézsűdőlést a szemben levő oldalelemek vonóelemmel való összekapcsolásával biztosítjuk és a talajnak az oldalelemek alatt történő egyenletes kitöltését és tömörítését külön munkamenettel, illetőleg a talaj bemosásával végezzük el, ennek megtörténte után a vonóelemeket az oldalelemekről eltávolítjuk, végül az oldalelemek rácsozata közötti mezőket az oldalelemek felső síkjáig kaviccsal, homokkal vagy helyszínen kitermelt talajjal kitöltjük. Ami a mederfenék burkolását illeti, történhetik úgy, hogy fenékelemekül az oldalelemek hosszának megfelelő kiosztásban keresztgerendákat alkalmazunk, ezek alá a mederfenékre összefüggően műanyag alapanyagú szövetet, erre pedig a keresztgerendák közé a keresztgerendák felső lapjával színelő kavics vagy homokborítást helyezünk. A mederfenékburkolás azonban a találmány értelmében úgy is történhetik, hogy fenékelemül az oldalelemek hosszának megfelelő hosszúságú tömör kiképzésű beton fenékelemeket alkalmazunk. Ami az alkalmazott betonelemeket illeti, a beton oldalelemek nagyobb mérettel: 1,5-4,0 m közti hosszúsággal és 0,5-1,5 m közötti szélességgel, rácsos szerkezettel vannak kialakítva. A legtöbb esetben célszerű, ha ezek fenéksíkjukban műanyag alapanyagú, vízáteresztő szövetréteggel vannak ellátva. Technológiailag ez történhetik az előregyártás alkalmával a beton megkötésével egyidejűleg, vagy történhetik utólagos felragasztással is. Az elöregyártott beton fenékelemek lényege, hogy az oldalelemeket támasztó vállrészük illeszkedésre alkalmas módon, pl. a tervezett rézsűre merőleges támasztófelülettel vannak kialakítva. Ebben az esetben e támasztófelület alatt célszerű kiálló élet is kiképezni, amely az oldalelemeket egyenes sorba rendezi. A vállrész ezenkívül azonban számos más módon: pl. hornyolással stb. is ki lehet képezve. Az előregyártott betonelemek közül a találmány értelmében főleg kétféle elrendezésű alakot célszerű készíteni. Az egyik a tervezett mederfenékszélességnek megfelelő hosszúságú, végén alkalmazott vállrészű keresztgerendaként van kialakítva. A másik a tervezett mederfenékszélességgel és az oldalelemek hosszúságának megfelelő hosszúsággal, oldalukon alkalmazott vállrésszel van kialakítva. Ez utóbbi esetben a beton mint vasbetonszerkezet készülhet kézi vasalással, de ajánlatos módon hegesztett acélhálózattal is. A következőkben találmányunkat annak néhány példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt rajzokra való hivatkozással magyarázzuk meg. A rajzok közül az 1. ábra egy fenékelemül szolgáló keresztgerenda, a 2. ábra egy tömör kiképzésű fenékelem, a 3. ábra egy másik tömör kiképzésű fenékelem távlati képe, a 4. ábra a mederburkolás egyik, az 5. ábra egy másik, a 6. ábra egy harmadik változatát szemlélteti keresztmetszetben, amelyek kapcsán a találmány szerinti eljárás is megérthető. Mint az 1. ábrán láthatjuk, a fenékelemül szolgáló 1 keresztgerenda a két végén az oldalelemmel való illeszkedésre alkalmas, a tervezett rézsűre merőleges 2 támasztófelületű és 3 kiálló élű vállrésszel van kiképezve. A keresztgerenda hossza a mederfenék tervezett szélességével egyenlő, szélessége - pl. 20 cm - elégséges arra, hogy oldalelem a csatlako-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
