187518. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet, különösen meglevő épületek födémeinek megerősítéséhez, valamint födém megerősítési eljárás
187 518 2 A találmány meglevő épület födémének a megerősítéséhez használható tartószerkezetre, valamint ilyen tartószerkezeteket alkalmazó födémmegerősítési eljárásokra vonatkozik. Régi épületek, például a mintegy száz éves lakóépületek zárófödéme, gyakran közbenső födéméi is egymás mellé simuló fagerendákból készültek. Az ilyen ún. csaposfa-födémeket alkotó fagerendák az idők folyamán sok helyen meghibásodtak („részleges korhadás”). Ezeket a födémeket biztonságossá kell tenni, azaz meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a teljes épület élettartamát meg lehessen hoszszabbítani. Jelenleg a zárófödémek (legfelső födémek) megerősítése általában a következőképpen történik: a padlástérben a tetőszerkezeti gerendákra (pl. kötőgerendákra), vagy a főfalakra felfekvő, 6-7 m fesztávolságú idomacél (pl. I [ szelvényű) tartókat építenek be, és a meghibásodott fagerendákat ezekre kötik fel. így a fagerendák fesztávolsága csökken, miáltal azok a rájuk ható terhelést továbbra is képesek viselni. A hibás faszerkezet-részeket eltávolítják, és a helyükre egészséges faanyagot toldanak be, a megtartott (csökkentett méretű) fagerendákat pedig védőbevonattal látják el. Közbenső - emeletközi - födémek megerősítésére a jelenleg leggyakrabban alkalmazott módszer a következő: a hibás csaposfa-födém alá - vagyis az alsó lakásban - idomacél (pl. 1 vagy [ szelvényű) tartókat építenek be, amelyek terhelésüket a főfalakra adják át. Az idomacél-tartók felső felületén acél trapézlemezeket helyeznek el, amelyek alulról a meghibásodott fafödémesek támaszkodnak. Az acél-trapázlemezek terhelésüket közvetlenül a főalakra támaszkodó idomacél-tartóknak adják át. A fenti födémségerősítési módszerek hátrányai a következők: amennyiben a tartókat egy tagban kívánják beépíteni, ezek viszonylag nagy mérete és súlya miatt a lépcsőházon, lakáson vagy tetőtérbeni mozgatása, emelése és beépítése rendkívül nehézkes. Az általában mintegy 300-400 kg súlyú tartók kézi erővel csak nehezen mozgathatók, a szűk terekben gépi manipulációra pedig gyakorlatilag nincs lehetőség. Ha a tartókat kisebb darabokban juttatják a beépítési helyükre, azokat ott össze kell hegeszteni. A helyszíni hegesztés azonban sem tűzvédelmi (padlástér), sem hegesztésminőségi szempontból (fej feletti varratok stb.) nem előnyös. További problémát jelent, hogy az idomacél-tartók helyszíni korrózióvédelme általában sem oldható meg megnyugtatóan, elsősorban azért nem, mert fémtiszta felület előállításáa lakásban, illetve padlástérben gyakorlatilag nem biztosítható. A fagerendák felfüggesztése az idomacél tartókra esetenként acélkengyelekkei és csavarozással történik, ami a helyszíni méretelérések miatt sokszor szakszerűtlen, pontatlan, műszakilag kifogásolható födémmmegerősítéseket eredményez. További két hátrányos tényezőt kell végül a jelenlegi megerősítési módszerekkel. kapcsolatban megemlítenünk: egyrészt épületenként egyedi tervezésre és megoldásra van szükség; másrészt a hagyományos, melegen hengerelt idomacél-gerendák vaskosak, így a fajlagos acélfelhasználás igen magas. 1 A találmány feldata, hogy meglevő épületek födéméinek megerősítésére olyan gazdaságos megoldást szolgáltasson, amelynél a főtartók kézi erővel történő mozgatása és beépítéselehetséges, helyszíni hegesztésre a kapcsolatok kialakításához nincs szükség, a szerkezet műszakilag kifogástalan, és korrózióvédelme gyárilag megoldott. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a főtartók acéllemezből hajlított, nagy inerciájú profilokból, és azokat a végeiken keresztirányban lezáró homloklemezekből álló, könnyűszerkezetű tartóelemek helyszíni összeszerelésével könnyen és gyorsan kialakíthatók, úgy, hogy a szomszédos tartóelemek az illeszkedő homloklapjaiknál fogva csavarozott kapcsolatokkal csatlakoztathatók egymáshoz. Az ilyen üzemben előállított, hegesztett tartóelemek korrózióvédelme - ugyancsak az üzemben - tökéletesen megoldható. Az egymástól távközzel elhelyezkedő lemezprofilok közötti hézag lehetőséget biztosít a felfüggeszthető elemek átvezetésére, és ezzel a meglevő zárófödém-szerkezet optimális aláfogására. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan tartószerkezet segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy olyan könnyűszerkezetű tartóelemekből van összeszerelve, amelyek [-profilú, vagy lényegében [-profilú, fémlemezéből, célszerűen acéllemezből hajlított, száraikkal, gerinclemezeikkel egymástól távközzel, egymással előnyösen párhuzamosan húzódó hoszszanti tartótagokból,és végeiken e hosszanti tartótagokat összekötő, azokhoz rögzített, a tartótagok hosszirányára keresztirányú, előnyösen arra merőleges homloklapokból állnak, és a szomszédos tartólemezek egymáshoz illeszkedő homloklapjaikkal vannak mereven egymáshoz csatlakoztatva. Célszerűen az [ profilú hosszanti tartótagok szárai befelé hajlított peremekkel rendelkeznek. Előnyös továbbá, ha a - célszerűen - derékszögű négyszög alakú homloklapú magassága nagyobb, mint a hosszanti tartótagok magassága, és ha a homloklapok szélessége meghaladja a hosszirényú tartótagok keresztmetszetben tekintett együttes szélességét. Egy további talámányi ismérv a homloklapok alsó és felső széle tartományában oldható rögzítőelemek, célszerűen anyás csavarok átvezetésére alkalmas lyukak vannak. A tartóelemek hosszirányú tartótagjai a homloklapokkal össze vannak hegesztve. A zárófödém-megerősítésére vonatkozó találmány szerinti eljárásra az jellemző, hogy a zárófödém felett egymástól oldalirányú távközzel a meglevő teherhordó falakra támaszkodó főtartókat helyezünk el és rögzítünk, amelyeket előregyártott könnyűszerkezetű tartóelemekből helyszíni összecsavarozással szerelünk össze; a főtartókon azokra keresztirányú, felülnézetben célszerűen merőleges melléktartókat (fiókratókat) helyezünk el, ugyancsak egymástól oldalirányú távközzel, és a melléktartókat tartóelemekből helyszíni összecsavarozással szereljük össze; a melléktartókat és a főtartókat találkozási helyeiken - célszerűen csavaros-ahyás kapcsolatokkal - mereven egymáshoz rögzítjük; a meglevő födémben kialakított áttöréseken, és a fi-5 10. 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 ?
