187489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szakaszos lepárlás végrehajtására szelepes áramszabályozóval
1 ,187 489 2 alsó és felső szélső sávjaitól eltekintve, a mindenkori nyomásértékhez a közreható eszköz hagyományos szelep szerinti módon illeszkedik, míg a felső szélső sávban a megütköztetett közreható eszköz tetőlemeze a buboréksapka tetőlemezével egyező magatartásit, az alsó szélső sávban pedig ugyancsak helytálló sapkaként biztosítja a fázisáramlást. Ennek megfelelően a találmány szerinti berendezésben az oszlopok olyan tányérokkal vannak kialakítva, amelyekben a szelepeket a tányérokon átvezetett lemezes testek alkotják, a lemezes testeket a tányér síkja felett - a tányérral nyugalmi helyzetben párhuzamos - tetőlemezek zárják le, s a tetőlemezből lefelé kiálló - a tányérban kialakított nyílásokon átvezetett - szeleptörzsek (e törzs lehet pl. csőcsonk vagy kerület menti eloszlás mentén elrendezett több láb) alul a tányér szintjénél alacsonyabb szintben végződő ütköző testekkel (pl. csőcsonkok kifelé álló karimáival vagy a lábaknak a törzsek függőleges tengelyétől távolodó irányú kihajlásaival) vannak kialakítva. A találmány szerint a tetőlemez kúposán lehajló karimával van kialakítva és a tányéron - abból a tetőlemez felé kiálló, a kúpos karimához belülről illeszkedő - ütközőtest van kialakítva. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra szemlélteti a technika állása szerinti két alapvető típus célszerű üzemi tartományát és a találmány szerinti berendezéssel kiszolgálható üzemi tartományt. A 2. ábra a tányér kitört részében szemlélteti a találmány szerinti szelep elrendezését. A 3. ábra alulnézetben, a 4. ábra oldalnézeti metszetben mutatja a találmány szerinti szelep példaként kiviteli alakját. Az 5. ábra oldalnézeti metszetben, a 6. ábra felülnézetben mutatja a tányér kitört részével a karima példaként kiviteli alakját. A 7. ábra szelepek sormenti elrendezését szemlélteti a kolonna egy szintjében, a 8-12. ábrák üzem közbeni különböző helyzetekben szemléltetik a szelep és a tányér viszonylagos helyzetét. Az 1. ábrán az abszcisszára a folyadékterhelést, az ordinátára a gőzterhelést vittük fel és szemléltetjük a működési tartományokat. Az e, f, g, h csúcsokat összekötő vonalak által határolt 1 síkidom a technika állása szerinti buboréksapkás tányér üzemi tartományát mutatja, aj, k, c, d csúcsokat összekötő vonalak által határolt 2 síkidom a technika állása szerinti szelepe tányér üzemi tartományát, az a, b, c, d csúcsokat összekötő vonalak áll határolt 3 síkidom a találmány szerinti berendezés üzemi tartományát. A technika állása szerinti buboréksapkás mechanizmus alsó működési 4 határvonala az e, f csúcsok között húzódik, a technika állása szerinti szelepes mechanizmus alsó működési 5 határvonala aj, k csúcsok között, a találmány szerinti mechanizmus alsó működési 6 határvonala az a, b csúcsok között. Látható, hogy a találmány egyesíti a buboréksapkás, illetve szelepes mechanizmus előnyeit, a szokásos üzemi tartományokban nem érzékeny az üzemviteli paraméterek kisebb ingadozásaira, így nincs szükség pontos méretezés szerinti kényes beállásra. Az üzemi működési tartomány alsó határa jóval alacsonyabb, mint a buboréksapkás megoldásoké annak ellenére, hogy alsó határhelyzetben a találmány szerinti szelep is sapkaszerűen helytálló, a felső tartományban a működésmód hasonló a szelepes mechanizmushoz. A szerkezeti kialakítást a szakember a különböző ábrákhoz külön fűzött magyarázat nélkül is követheti, abból kiindulva, hogy valamennyi ábrán egyező hivatkozási jelekkel mutatjuk a szerkezeti jellemzőket, úgyszintén a működésre utaló jellemzőket. A fázisérintkeztetés geometriai feltételeit biztosító találmány szerinti közreható eszközt szelepnek nevezzük, amelyet felül 7 tetőlemez zár le, annak kerülete mentén pedig kúpos „szoknya”, illetve 7/a karima van kialakítva. A mutatott kiviteli alaknál a szelepnek van(nak) hosszabb 8 lába(i) és van rövidebb 9 lába, ami lehetővé teszi, hogy a lokális nyomásviszonyok pillanatnyi alakulásához a szelep helyzete rugalmasabban illeszkedjék. A 10 tányérnak a mutatott példakénti kiviteli alak szerinti ütközőtestét a 10 tányér lemezsíkjából kúposán felfelé kiálló 10/c kürtő, a 10/c kürtőből vízszintesen benyúló 10/b villa és a 10/c kürtőből felfelé kiálló támasztó 10/a karom alkotja. A 7. ábrán látható a kolonna 11 teste és az azon belül elrendezett lefolyó 12 lemez, valamint a kolonna 11 testében elrendezett 10 tányér, az azon átvezetett szelepekkel; látható lovábbá a beömlő 16 folyadék, a kiömlő 15 folyadék és a fázisérintkezés során fellépő 14 gőzbuborékok. A 8-12. ábrákon nyomon követhetjük a szelep helyzetváltozásait az üzemi paraméterek különböző értékeinek megfelelően. Amíg az alsó határsávnál nagyobb terhelések nem lépnek fel, a 7 tetőlemez megtámaszkodik a támasztó 10/a karmon (8. ábra). A 10. ábrán látható, hogy a nyomás hatására a rövidebb 9 lábnál a 7 tetőlemez már annyira felemelkedett, hogy a rövidebb 9 lábnak a törzs függőleges tengelyétől távolodó kihajlása felütközik a 10 tányér alsó síkjának a 10/c kürtővel képzett élénél; ekörül, mint forgáspont körül a rövidebb 9 láb addig fordul el, amíg a 7 tetőlemez másik vége előbb szintbe kerül a rövidebb 9 láb melletti végével (11. ábra), majd tovább fordulva, a hosszabb 8 lábak (közülük a 8-12. ábrákon csak a metszési sík mögötti látszik) szintén felütköznek a 10 tányér alsó síkján és ez a felső véghelyzet. Látható, hogy ehhez a játékhoz a 8,9 lábak kihajló végeinek hajlásszögét úgy választottuk meg, hogy a 12 ábrán mutatott véghelyzetben a rövidebb 9 láb kihajlása még ne simuljon a 10/c kürtőhöz, s az ebben a helyzetben a 10 tányér alsó síkjával párhuzamos - a hosszabb 8 lábak végén kialakított - kihajlás határozza meg a véghelyzetet. Az itt mutatott alak és az ebből folyó elmozdulás természetesen csak az egyik lehetséges kiviteli alakra jellemző; a sokféleképpen kialakítható 10 tányérok és szelepek közös jellemzője, hogy az átvezetett szeleptörzsek alul a 10 tányér szintjénél alacsonyabb szintben végződő ütköző testekkel vannak kialakítva. Az ütköző testek csak a mutatotthoz hasonló, előnyös kiviteli alakoknál vannak hosszabb, illetve rövidebb 8, 9 lábak végeinek kihajlásaiként kialakítva. Hasonlóképpen a 10 tányérban is eltérően alakíthatók ki az ütközőtestek, de ezekre is - a kiviteli alakok konkrét sajátságaitól függetlenül -5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
