187441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,6-diszubsztituált 4-amino-1,2,4-triazin-5-onok előállítására
1 187 441 2 szőlősav-N-acetil-amid, ciklohexil-glioxilsav-amid, ciklohexil-glioxilsav-N-acetil-amid. A találmány szerinti eljárás során szintén kiindulási anyagként használt hidrazidineket a (III) általános képlettel jellemezhetjük. Ebben a képletben R2 előnyösen azokat a csoportokat jelenti, melyeket az (I) általános képlettel kapcsolatban előnyös szubsztituensként megjelöltünk. Mint már említettük, a (III) általános képletű hidrazidineket előnyösen szervetlen vagy szerves savaddíciós sóik formájában alkalmazzuk. Savkomponensként valamennyi szokásosan alkalmazott erős szervetlen vagy szerves savak jönnek szóba. Példaképpen megemlíthetők a sósav, a hidrogén-bromid, salétromsav, lcénsav, p-toluolszulfonsav, foszforsav, metánszulfonsav és naftalindiszulfonsav. A. (III) általános képletű hidrazidinek, valamint savaddíciós sóik a szerves kémiában általában ismert vegyületek, illetve ismert módon állíthatók elő (lásd pl; Liebigs Ann. Chem. 1975 1120-1123. oldal és Monatshefte Chem. 63, 285-300. oldal (1933)]. Példaképpen megemlíthetők az acethidrazidin, valamint hidrokloridja. Hígítószerként a találmány szerinti reakciónál szóba jöhet víz, valamint inert szerves oldószerek. Ide tartoznak előnyösen az éterek, például tetrahidrofurán, dioxán vagy etilén-glikol-monometil-éter; az amidok, például dimetil-formamid, dietil-formamid, dim^til-acetamid vagy N-metil-pirrolidon; az alkoholok, például metanol, etanol, n-butanol, izobutanol, terc-butanol, glikol, glicerin, n-propanol, izopropanol, amil-alkohol, ciklohexanol, 2-metil-4-petanol, metil-glikol, n-hexanol, izohexil-alkohol, izoheptil-alkohol, n-heptanol, nonil-alkohol, dodecil-alkohol vagy metil-ciklohexanol; szénhidrogének, például benzol- vagy toluol; halogénezett szénhidrogének, például metilén-klorid, kloroform, szén-tetraklorid, 1,2-diklór-etán, 1,1,2-triklór-etán, triklór-etilén valamint klór-benzol. Alkalmazhatók a megfelelő oldószerekelegyek is. A találmány szerinti eljárás első lépését előnyösen savanyú katalizátor jelenlétében hajtjuk végre, általában 0,05-0, i mól katalizátort használunk 1 mól (II) általános képletű vegyületre. Ezt különösen olyan esetekben ajánlhatjuk, amelyekben nem a reakcióképesebb a-kato-karbonsav-N-acilamidokat, hanem a kevésbé reakcióképes N-aketo-karbonsavamidokat használjuk kiindulási anyagként. Savas katalizátorként különösen használható p-toluolszulfonsav. A találmány szerinti eljárás második lépését legalább sztöchiometrikus bázis jelenlétében hajtjuk végre, ha kiindulási anyagként a (III) általános képletű hidrazidin savaddíciós sóját használjuk. Ha szabad formában alkalmazzuk a hidrazidint, akkor is célszerű lehet ennél a lépésnél katalitikus bázis jelenlétében dolgozni. Bázisként elvben valamennyi szokásos savmegkötő szerként alkalmazott szervetlen és szerves bázikus vegyületet felhasználhatjuk. Ide tartoznak előnyösen az alkáli és alkáliföldfém-oxidok, -hidroxidok, -karbonátok és -hidrogén-karbonátok, fémként előnyösen szóba jöhetnek a nátrium, kálium és kalcium, valamint ide tartoznak a tercier aminok, például a trimetil-amin, trietil-amin, piridin, lauril-dimetil-amin, sztearil-dimetil-amin, N,N- dietil-ciklohexil-amin, N-etil-piperidin, N-metilpirrolidin, a,ß- és -pikolin, N-propil-piperidin, kinolin, izokinolin, kinoxalin, tri-n-amil-amin, tri-npropil-amin vagy N,N-dimetil-benzil-amin. A reakcióhőmérsékletet a találmány szerinti eljárás során tágabb határok között változtathatjuk, általában 0 és 150, előnyösen 10 és 120°C között dolgozunk. A találmány szerinti reakciót légköri nyomáson '/agy nagyobb nyomáson hajthatjuk végre folyamatosan vagy szakaszosan. A találmány szerinti eljárásnál általában 1 mól íII) általános, képletű a-ketokarbonsavamidra , 1,5 mól előnyösen 1-1,3 mól (III) általános képietű hidrazidint illetve hidrazidin savaddíciós sót használunk, adott esetben 0,05-0,1 mól savas katalizátor és a második lépésben adott esetben -3,5 mól bázis jelenlétében. Az (I) általános képletű végterméket, a szokott módon izolálhatjuk. Ezenkívül izolálhatjuk a találmány szerinti eljárás első lépésében keletkező stabil (IVa) illetve (IVb) általános képletű kondenzációs rerméket is, ahol R1, R2, R3 jelentése a fenti. Az új ( IVa) illetve (IVb) általános képletű vegyületek a szín- és antiformák többgeometriai izomerjei formájában fordulhatnak elő. Mindegyik esetben azonban a második eljárási lépés során a (I) általános képletű végtermékek keletkeznek. Az alábbi példák a találmányt közelebbről világítják meg. Előállítási példák 1. példa (1) képletű vegyület la. példa 12,9 g (0,1 mól) trimetil-piroszőlősav-amidhoz 1000 ml toluolhoz és lóg (0,13 mól) acethidraziiin-hidrokloridhoz 1 g p-toluolszulfonsavat adunk is az elegyet 12 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítjük. Ezután 10 g vízmentes kálium-karbonátot adunk hozzá és további 4 órán keresztül melegítjük visszafolyató hűtő alatt. Az oldatot forrón leszűrjük, a szűrletet a vákuumban bepároljuk és a terméket 20 ml petroléter hozzáadásával kikristályosítjuk. Szűrés és szárítás után 80 °C-on vákuumban 12,2 g (67%) 4-amino-6-(terc-butil)-3- metil-l,2,4-triazin-5-ont kapunk. Op.: 156 °C. Egy benzolból történő átkristályosítással tisztított minta olvadáspontja 161-163 °C. A kiindulási anyag előállítása (2) képletű vegyület 800 g 36%-os hidrogén-bromid jégecettel készített oldatához szobahőmérsékleten keverés közben 111 g (1 mól) pivaloil-cianidot csepegtetünk. Az adagolás befejezése után 3 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük az elegyet, majd 20-25 °C-on 9 ml (0,5 mól) vizet csepegtetünk hozzá és 1 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten. Az oldatot ezután telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldat 5 1Q 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
