187436. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés adatfeldolgozó berendezés adatátvitelt vezérlő vonalainak meghajtására
1 187 436 2 ás állapotba vált, vagyis gyakorlatilag teljesen leválik a vonalról. Ez az állapot már azonos a korábban alkalmazott szabad kollektoros vonalmeghajtókjei utáni állapotával. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés két példakénti kiviteli változatát az alábbiakban a mellékelt ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra egy adatátvitelt vezérlő vonalat meghajtó, találmány szerinti kapcsolási elrendezés egyik elvi kiviteli változata; a 2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés egy lehetséges megvalósítási módja; a 3. ábra az 1. és 2. ábrákon bemutatott kapcsolási elrendezés működését szemléltető jelalakokat mutatja, a 4. ábrán az adatátvitelt vezérlő vonalat meghajtó, találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy további lehetséges kiviteli változata; végül az 5. ábra a 4. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működését szemléltető jelalakokat mutatja. Az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezésben az adatátvitelt vezérlő vonalra egy 1 tri-state vonalmeghajtó K kimenete csatlakozik. Az 1 tri-state vonalmeghajtónak - ismert módon - logikai L bemeneté, vezérlő C bemenete és a már említett K kimenete van. A K kimeneten az L bemenetre vezetett logikai jelnek megfelelő állapot akkor következik be, ha a vezérlő C bemenet aktivált állapotban van. Ékkor a K kimenet kis kimenő ellenállású, gyakorlatilag totem-pole kimenetű. Abban az állapotban, amikor a vezérlő C bemenet inaktivált állapotban van, az L bemenet gyakorlatilag el van választva a K kimenettől, és a K kimenet nagy impedanciájú állapotban van. Ebben az állapotban az 1 tri-state vonalmeghajtó le van választva az adatátvitelt vezérlő vonalról, és lehetővé válik valamely más egységnek a vonalra való rákapcsolódása. Annak érdekében, hogy az adatátvitelt vezérlő jelet gyorsabban lehessen átvinni, az 1 tri-state vonalmeghajtót a találmány szerinti első kiviteli változat szerint az 1. ábrán látható módon vezéreljük, amelynek folyamata a 3. ábra alapján követhető nyomon. Ennél a lehetséges kiviteli alaknál az 1 tri-state vonalmeghajtó C bemenete egy invertáló bemenet, amelyre egy 2 kapuáramkör kimenete csatlakozik. A 2 kapuáramkör egyik bemenete és az 1 tri-state vonalmeghajtó logikai L bemenete össze van kötve. A 2 kapuáramkör másik bemenete 3 késleltető áramkörön keresztül csatlakozik az L bemenetre. A 3. ábrán látható, hogy az L bemeneten megjelenő jel, amely az adott esetben logikai magas szintről logikai alacsony szintre történő váltást jelent, a 2 kapuáramkörön keresztül a vezérlő C bemenetre is eljut. Az ábrán látható késleltetést a 2 kapuáramkör hozza létre. A 2 kapuáramkör másik C bemenetére a logikai L bemenet jele a 3 késleltető áramkör x késleltetési idejével később érkezik meg. Azután, hogy a logikai L bemenet jele a vezérlő C bemeneten is megjelenik, az 1 tri-state vonalmeghajtó K kimenetén is megjelenik az adatátvitelt vezérlő jel, természetesen az áramkörre jellemző késéssel. Ez azt jelenti, hogy a Z nagyimpedanciás K kimenet kisimpedanciásra vált. Az adatvezérlő jel megszűnésekor az L bemeneten a jel logikai alacsony szintről logikai magas szintre vált. Tekintettel arra, hogy a C bemeneten a 3 késleltető áramkör t késleltetése következtében egy ideig továbbra is jelen van a logikai alacsony szint, a K kimenet még nem vált Z nagyimpedanciás állapotba, hanem azon kisimpedanciás kimenő ellenálláson logikai magas szint jelenik meg. Tulajdonképpen itt jelentkezik a találmány szerinti áramkörnek a legfőbb előnye, amikor is az adatátvitelt vezérlő jel nem úgy szűnik meg a vonalon, hogy logikai alacsony szintről rögtön Z nagyimpédanciás állapotba kerül, hanem előbb logikai magas szintre vált. Ilyen körülmények között a buszrendszer adatátvitelt vezérlő vonalának szórt kapacitása, elosztott paraméterei a jelátvitelt nem tudja késleltetni, a jelalakot nem tudja számottevően torzítani, mivel ezekkel a szórt paraméterekkel még az adatátvitelt vezérlő jel vége után is kis impedancia kapcsolódik párhuzamosan, nevezetesen az 1 tristate vonalmeghajtó kis kimenő impedanciája, aminek következtében olyan kis időállandók adódnak, hogy azok hatása már elhanyagolható az előforduld jelsebességek mellett. Visszatérve a 3. ábrára, látható, hogy a 2 kapuáramkör másik C’ bemenetén a jel t késleltetés után szűnik meg. A 2 kapuáramkörre jellemző késleltetés után a vezérlő C bemeneten is megszűnik a jel és ezután az 1 tri-state vonalmeghajtó K kimenete Z nagyimpedanciás állapotba kerül. Ekkor lehetővé válik egy másik adatátviteli egységnek a buszrendszerre történő rákapcsolódása. A késleltetésnek lényegében csak az adatátvitelt vezérlő jel végén van szerepe, a fent ismertetett megoldásnál csak szükségképpen van hatása a jel elején is. A gyakorlatban olyan megoldás is lehetséges, amelynél a 3 késleltető áramkör t késleltetése a jel elején kisebb, mint a jel végén, sőt az értéke nulla is lehet. A jel végén a értéke akkora kell hogy legyen, amely kis mértékben nagyobb, mint amenynyi idő alatt a K kimenet logikai magas szintre kerül. A értéke a jel elején nem lehet hosszabb, mint az előforduló legrövidebb adatátvitelt vezérlő jel tartama. A 2. ábrán az 1. ábra szerinti kiviteli alak egy gyakorlatban is megválósitott célszerű megvalósítása látható. Ennél a megoldásnál a 3 késleltető áramkört az 5, 6 és 7 tri-state áramkörök alkotják, amelyek egymás után vannak kapcsolva és így a x késleltetést ezek késleltetési idejének összege adja. Ez a megoldás azért célszerű, mert a kereskedelmi forgalomban kapható integrált áramköri tokokban általában négy tri-state áramkör van, és ily módon kézenfekvő, hogy ezekből egy alkossa az 1 tri-state vonalmeghajtót, míg a többi három késleltető elemként legyen alkalmazva. Az 5, 6 és 7 tri-state áramkörök vezérlő bemenete össze van kötve az 1 tri-state vonalmeghajtó vezérlő C bemenetével. A 2. ábra szerinti kiviteli alak működése megfelel a 3. ábra kapcsán ismertetett működésnek. Az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakoknál és a 3. ábrán ismertetett működésnél a 2 kapuáram5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
