187413. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőr kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények előállítására és hordozóanyag ilyen készítményekhez
1 187 413 2 mogyoró-olajban és a kakaóolajban jelenlévő telítetlen zsírsavak a csomagolás felnyitását követően oxidálódnak és a dithranolt sötét színű, hatástalan dimerré oxidálják. A rudacskában jelenlévő antioxidánsok ellenére a rudacskát hideg helyen kell tárolni és a csomagolás felnyitásától számított hat hónapon belül fel kell számolni. Végül a 3 957 969 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból víz-az-olajban típusú emulzióból és kozmetikai hordozóból álló alapú kozmetikai rudacska ismeretes. Víztartalma miatt azonban antioxidánst kell hozzá adagolni, és még ennek ellenére is az ilyen rudacskában a hatóanyagként például felhasználható l,8-dihidroxi-9-antron egy éven belül oxidálódik. Felismertük, hogy a rudacska alakú dermatológiai készítményekhez rendkívül jó hordozóanyag egy olyan paraffin bázisú kenőcs alapanyag, amely mintegy 40-60% folyékony paraffint (fehér vazelint), mintegy 40-60% szilárd paraffint és mintegy 0,5-5% mikrokristályos paraffin viaszt tartalmaz. A találmány leglényegesebb jellemzője a mikrokristályos paraffin viasz alkalmazása. A rudacska ugyanis nem szilárdulhat meg a szilárd paraffin súlyarányának növekedésével, mert különben a rudacska töredezésre hajlamos. Felismertük továbbá, hogy a fentiekben említett találmány szerinti hordozóanyag különösen célszerűen alkalmazható könnyen oxidáló gyógyhatású hatóanyagok, például dithranol esetében. A paraffin alapú kenőcsökben ugyanis az ilyen hatóanyagok tárolási stabilitása kedvezőbb, mint a telítetlen zsírsavakat tartalmazó kenőcsökben, minthogy a peroxidáció útján bekövetkező oxidáció kizárható. Ugyanakkor viszont meglepő és szakember számára nem volt előre várható, hogy ha mikrokristályos viaszt adagolunk folyékony és szilárd paraffin elegyéhez, akkor a kapott kenőcs-alapanyagok még inkább védelmet biztosítanak oxidációval szemben. A gyógyszergyártásban használt folyékony paraffin (Paraffinum subliquidum) magas forráspontú (300 °C fölött) folyékony szénhidrogének elegye. Különböző kenőcsökhöz elterjedten használják. A szilárd paraffin (Paraffinum solidum) főleg egyenes széniáncú alkánokat tartalmazó szilárd szénhidrogének elegye, olvadáspontja 50-70 °C. Különböző kenőcsökhöz keményítő vagy sűrítő komponensként használják. A mikrokristályos viaszok olyan szénhidrogének elegyei, amelyek olvadáspontja 60 °C és 90 °C közötti, továbbá amelyek főleg gyűrűs szénhidrogének, bizonyos mennyiségű elágazó szénláncú aciklusos alkánókat, de csak kis mennyiségben normálalkánokat tartalmaznak. Kristályszerkezetük lényegesen finomabb, mint a paraffinviaszoké. Eddig bevonóanyagként papírokhoz, textíliákhoz, fémekhez és műanyagokhoz használták őket. Mikrokristályos viaszokat használtak továbbá sajtok viaszbevonataiban, rágógumikban és édességekben, kozmetikai készítményekben, így például ajakrúzsokban, bőrápoló kenőcsökben és hajlakkokban, gumiragasztókban, autó- és padlófényezőkben, továbbá pasztellceruzákban és gyertyákban. A találmány szerinti kenőcs-alapanyagokban 75-90 °C, célszerűen 85-88 ÖC olvadáspontú mikrokristályos viaszokat használnak. A konkrét esetben felhasznált kenőcs-alapanyag összetétele az alkalmazott anyagoktól, a kívánt keménységtől és merevségtől, valamint az adott gyógyhatású anyagtól és annak koncentrációjától függ. Célszerűen hasznosítható az olyan összetételű kenőcs-alapanyag, amely mintegy 45-55%, célszerűen mintegy 48-51% folyékony paraffint, mintegy 45-55%, célszerűen mintegy 47-50% szilárd paraffint és mintegy 1-3%, célszerűen mintegy 1,5-2,5%, mikrokristályos viaszt tartalmaz. Kívánt esetben stabilizátorok és egyéb adalékanyagok is használhatók a találmány szerinti kenőcs-alapanyagokban. A fentiekben ismertetett összetételű kenőcsalapanyagokból kielégítő mértékben vékony és kemény, de ugyanakkor nem töredező rudacskák állíthatók elő, amelyek jól tapadnak a bőrhöz és amelyek segítségével a készítményt pontosan a kívánt helyre lehet eljuttatni. A találmány szerinti kenőcs-alapanyag jobb a hagyományos kenőcsalapanyagoknál, mert a rudacska nem kelt olyan érzetet, mint a zsír. További előnye, hogy a gyógyhatású anyag a bőrön a kívánt területen marad és nem jut el az egészséges bőrfelületre vagy nem tapad a ruházathoz olyan mértékben, mint az eddig alkalmazott hagyományos kenőcs-alapanyagokból készült rudacskák. Napjainkig a dithranolt főleg kórházi kezelésnél alkalmazták. A találmány szerinti rudacska formájában lehetőség nyílik otthoni alkalmazására. Könnyen oxidálódó gyógyhatású anyagok, például a dithranol vagy a chysarobin a találmány szerinti kenőcs-alapanyagokban tartósan tárolhatók . A találmány szerinti eljárással előállítható gyógyászati készítményekben gyógyhatású anyagként hasznosítható anyagok közé tartoznak a dithranol (l,8-dihidroxi-9-antron) a dithranol 10-acil-származékai, a chrysarobin, a podophyllin, a topikális, azaz helyi kezeléssel ható citosztatikumok (például az 5-fluor-uracil), idoxuridin, benzoil-peroxid és a tretinoin. A tárolási stabilitás vizsgálata céljából különböző dithranol-tartalmú készítményekkel kísérleteket végeztünk. A dithranolnak közismerten gyenge a stabilitása. Kísérleteket végeztünk a dithranol tartalmú készítmények különböző módokon történő stabilizálására, például szalicilsav adagolása útján, azonban a kapott készítmények egyikének sem voltak kedvezőek a felhasználási tulajdonságai. A stabilitási vizsgálatokban a találmány szerinti eljárással előállított rudacskát összehasonlítottuk kétféle paraffin-bázisú dithranol-tartalmú kenőcscsel, ' valamint az „Anthraderm” márkanevű rudacskával. Az 1. táblázatban egy találmány szerinti, dithranolt tartalmazó készítményt hasonlítottunk össze két olyan paraffin-bázisú készítménnyel, amelyek ugyanolyan koncentrációban tartalmaznak hatóanyagot. Az eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti kenőcs-alapanyag esetén a stabili-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6b 3
