187409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 3-as helyzetban hidrogénatomot tartalmazó cefemvázas vegyületek előállítására

1 187 409 2 és dimetil-acetamid, továbbá az aceton, a vízzel elegyíthető alkanolok, mint például a metanol, eta­­nol és propanol, továbbá a tetrahidro-furán. Ha vízzel nem elegyíthető oldószert használunk a munkafolyadékban, akkor rendkívül széles kör­ből válogathatunk, miután bármely olyan oldó­szert használhatunk, amely a munkaelektródon nem redukálódik. Különösen kívánatos oldószerek a halogénezett oldószerek, mint például a diklór­­metán, 1,1,2-triklór-etán, klór-benzol és más, ha­sonlók. Továbbá ilyen, előnyösen alkalmazható, vízzel nem elegyíthető oldószerek például a keto­nok, például a metil-etil-keton, metil-butil-keton és metil-izobutil-keton, hogy csak az olcsóbbakat em­lítsük, továbbá az.aromás oldószerek, mint például a benzol, toluol és a xilolok, az alkánok, mint például a pentán, hexán és az oktánok, az alkoho­lok, mint például a fenol, butil-alkoholok és más, hasonlók, valamnt az éterszerü oldószerek, mint például a dietil-éter, diizopropil-éter és a tetra­­hidro-pirán. Általában szükséges, hogy a munkafolyadék pH- ját valamely puífer-rendszer segítségével adott érté­ken tartsuk. A puffer-rendszerben jelenlévő sók, bázisok vagy savak általában megfelelő vezetőké­pességet biztosítanak az elektrolízishez. A rend­szerhez hozzáadhatunk azonban további elektroli­tokat is, amint ezt az elektrokémiában gyakran megteszik, feltéve, ha e további elektrolitok a folya­mat szempontjából semlegesek, és nem változtatják meg az elegy pH-ját. A cefemvázas vegyületek bázikus oldatban nem stabilak, ezért a jelen találmány szerinti eljárást előnyösen savas vagy közel semleges pH-érték mel­lett folytatjuk le. Az előnyös pH-tartomány körül­belül 5 és körülbelül 8 közé esik, még előnyösebben körülbelül 5 és körülbelül 7 közé. Bizonyos esetek­ben szükséges lehet, hogy a munkafolyadékhoz sa­vat adjunk, és így érjük el és tartsuk fenn a kívánt pH-értéket. Ilyen esetekben előnyösen, gazdasá­gossági és kényelmi okokból kénsavat vagy sósavat használunk. Kívánt esetben használhatunk más erős savakat is, mint például foszforsavat, salét­romsavat, p-toluol-szulfonsavat és más, hasonló­kat is. Ha a jelen találmány szerinti eljárást osztott cel­lában végezzük, akkor a kamrákat elválasztó falak anyaga bármely, az elektrokémiában használatos anyag lehet. Különösen alkalmas válaszfalak az ioncserélő membránok, és különösen azok, amelye­ken a kationok át tudnak haladni. Válaszfalak ké­szülhetnek előnyösen valamely finom pórusos anyagból is, ilyenek például a kerámia membránok és a zsugorított üvegmembránok. Az ilyen pórusos válaszfalakat elkészíthetjük úgy is, hogy az ionok számára áteresztők legyenek, de ugyanakkor a fo­lyadék számára nem; ezt úgy érhetjük el, hogy a membránokat valamely vezetőképes géllel vonjuk be, ilyen például a valamely ionos anyaggal, mint például kálium-szulfáttal telített agar-gél. Ha a segédelektród a cella egy elkülönített kam­rájában van, akkor ez az elektród egy vezetőképes folyadékba merül. Ha a kamra válaszfala pórusos membrán, akkor célszerű, ha a segédelektród a munkafolyadékkal összeférhető folyadékba merül, ilyen folyadék lehet például a munkafolyadékban alkalmazott ásványi sav vizes oldata. Ha a kamra válaszfala csak az ionokat engedi át, akkor a segéd­elektródot körülvevő folyadék lehet bármely alkal­mas vezetőképes folyadék, így például ionizálható sók és savak híg, vizes oldatai. A jelen találmány szerinti eljárást körülbelül 0 °C és körülbelül 75 °C közötti, előnyösen körülbelül 0 °C és körülbelül 30 °C közötti hőmérsékleten vé­gezzük. A munkaelektród és a segédelektród közötti po­tenciált többféle módon szabályozhatjuk. A poten­ciál szabályozásának leghatékonyabb és legponto­sabb módja az, ha egy összehasonlító elektródot használunk, amelynek a munkafolyadékkal való kapcsolatot biztosító csatlakozása a munkaelekt­ródhoz fizikailag a lehető legközelebb van. A folya­mathoz szükséges potenciál értékét a rendszeren felvett voltammogramból határozzuk meg, és a munkaelektród és a segédelektród közötti potenci­ált úgy állítjuk be, hogy így az összehasonlító elekt­ród és a munkaelektród között a kivánt potencil­­különbség álljon fenn. A szabályozásnak ez a mód­ja sokkal hatásosabb, mint a munkaelektród és a segédelektród között észlelhető teljes feszültségesés szabályozása, miután e feszültségesés függ az adott esetben jelenlévő válaszfalak állapotától, a munka­­folyamatban jelenlévő sav koncentrációjától és a munkafolyadékban jelenlévő, redukálni kívánt ve­gyüld koncentrációjától. Hasonló módon, viszonylag kevéssé hatásos az a módszer, hogy a rendszert a segédelektród és a munkaelektród között mérhető áramerrősség sza­bályozása útján szabályozzuk, miután az áram­erősség közvetlenül függ a redukálni kívánt vegyü­ld koncentrációjától, valamint az elektródok és a válaszfalak fizikai állapotától. Ha azonban egy adott vegyület redukcióját alaposan tanulmányoz­zuk, és ismerjük az áramerősség, idő és koncentrá­ció viszonyát, akkor az ismételt redukciókban sza­bályozhatjuk a rendszert az áramerősség szabályo­zása útján is. így, a rendszer szabályozásának az a legjobb módja, hogy az összehasonlító elektród és a mun­kaelektród közötti potenciált szabályozzuk, és ezt a szabályozást legelőnyösebben egy olyan automa­tikus műszerrel végezhetjük, amely folyamatosan érzékeli a potenciált, és ennek megfelelően állítja be a munkaelektród és a segédelektród közötti feszült­séget. Ilyen műszereket ma már a kereskedelemben beszerezhetünk, ilyen műszert szállít például a Prin­ceton Applied Research, Inc., Princeton, N. J., USA. Amint ezt a fentiekben röviden tárgyaltuk, a jelen találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez legal­kalmasabb potenciál-értékek az elektródok, mun­kafolyadék és vegyüld adott kombinációjára az elektrokémiában szokásos módon, a rendszer vol­­tammogramjának felvétele útján határozzuk meg. Természetesen nem lehet megadni egy pontos potenciál-tartományt, amely mellett a jelen talál­mány szerinti eljárást elvégezhetjük, miután a po­tenciál minden egyes rendszerre nézve szükségsze­rűen más és más. Megfigyeltük azonban, hogy az alkalmazott rendszerek legtöbbjében, a jelen talál­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom