187395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-szubsztituált béta-karbolin-származékok előállítáásra

1 187 395 2 gyületet 3-oxo-l-propinil-vegyületté oxidáljuk vagy tionil-kloriddal 3-klór-l-propinil-vegyületté kló­rozzuk és kívánt esetben valamely POR23(OR24)2 általános képletü trialkil-foszfittal, ahol R23 és R24 jelentése a fenti, a megfelelő 3-dialkoxi-foszforil-l - propinil-vegyületté vagy piperidinnel erős bázis je­lenlétében 3'piperidino-l-propinil-vegyületté rea­­gáltatjuk. i) valamely XI általános képletü vegyületet, amely képletben R2!> jelentése legfeljebb 3 szénatomszámú alkoxi­­csoport, RA jelentése aminocsoport, Rc jelentése a fenti, valamely R16 (R17)Hal általános képletü al­­kil-, alkenil- vagy alkinil-halogeniddel, ahol Hal jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, R16 és R17 jelentése azonos vagy eltérő, hidrogénatom, legfel­jebb 6 szénatomszámú alkil-, alkenil- vagy alkinil­­csoport, amelyek halogénatommal, —COOR23, —CONR23R24, —CNOR23OR24, általános kép­­letű csoporttal lehetnek helyettesítve, ahol R23 és R24 lehet azonos vagy eltérő: hidrogénatom vagy legfeljebb 3 szénatomszámú alkilcsoport, fenilcso­­port, fenil- vagy naftil-(l-4-szénatomos)-alkil­­csoport, R,<s és R17 együtt telített vagy telítetlen - adott esetben oxigénatommal, helyettesített - 4-7- tagú heterociklusos gyűrűt képezhetnek, amelynek adott esetben egy szénatomja kénatommal lehet helyettesítve, reagáltatunk olyan I általános képle­­tű vegyületté, amely képletben RA jelentése —NR,6R17 általános képletü csoport, vagy egy XI általános képletü vegyületet egy 4-5 szénatomos a, oo-diketonnal l,8-diazabiciklo[5,4,0]undec-7-én je­lenlétében reagáltatunk, amikor R16 és R17 szubsz­­tituenseknél gyűrűzárást végzünk. j) valamely X általános képletü ß-karbolin-3- karbonsav-alkilésztert, amelynek képletében Rc, R32 és Hal jelentése a fenti, valamely NR16R17 általános képletü vegyülettel, ahol R16 és R17 nit­rogénatommal együtt telített vagy telítetlen hetero­ciklusos gyűrűt képez, reagáltatunk; vagy k) olyan I általános képletü vegyületek előállítá­sára, ahol RA és Rc jelentése a fenti, Y és Z a szomszédos szénatommal egy 5-oxadiazolil-gyűrűt képez, valamely VI általános képletü ß-karbolin-3- karbonsavat, ahol RA és Rc jelentése a fenti, egy R2—C(=NOH)NH2 általános képletü amid­­oximmal - amelyet előzőleg hidroxil-aminból és egy R2-karbonitrilből állítunk elő, ahol R2 jelenté­se a fenti - reagáltatunk; vagy l) olyan I általános képletü vegyületek előállítá­sára, ahol RA és Rc jelentése a fenti és Y és Z a szomszédos szénatommal együtt egy 3-oxadiazolil­­gyűrűt képez, valamely VIII általános képletü ß-karbolin-3-karbonitrilt, ahol RA és Rc jelentése a fenti, hidroxil-aminnal ß-karbolin-3-karbonsav­­amidoximmá reagáltatunk és ezt követően a kapott vegyületet egy R2—COX általános képletü akti­vált savszármazékkal reagáltatunk, amely képlet­ben R2 jelentése a fenti és X jelentése klór- vagy brómatom, vagy R2—COO általános képletü sav­maradék, ahol R2 jelentése a fenti. AIX általános képletü vegyületek ciklizálását az f) módszer szerint önmagában ismert módon végez­hetjük el. A kiindulási anyagot feloldjuk vízzel nem elegyedő, inert oldószerben, például benzolban, to­­luolban, xilolban, klór-benzolban, anizolban vagy mezitilénben, és para-formaldehiddel forraljuk. Ekkor egy l,2,3,4-tetrahidro-9H-pirido[3,4-b]­­indol-származék képződik, amelyet feldolgozás nélkül dehidrogénezünk. A ciklizáláskor kapott vegyületek dehidrogéne­­zését önmagában ismert módon végezzük. Ezek egyike abból áll, hogy a kiindulási anyagot inert oldószerben oldjuk vagy szuszpendáljuk. Erre a célra minden olyan protonmentes oldószer megfe­lel, amelynek forráspontja 100 °C felett van, és a kiindulási anyaggal szemben inert, például xílol, mezitílén, anizol, toluol, klór-benzol és difenil-éter. Ezután annyi elemi ként adunk az elegyhez, hogy minden kettős kötésre egy mólegyenértéknyi meny­­nyiség jusson. Célszerűen a kén csekély fölöslegét alkalmazzuk. A reakcióelegyet ezután több órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával; eköz­ben vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követ­jük nyomon a reakciót. A dehidrogénezést egy másik módszer szerint végezhetjük diklór-diciano-benzokinonnal vagy klóranillal is, benzolban, toluolban, xilolban, di­­oxánban, tetrahidrofuránban, diklór-metánban vagy dimetoxi-etánban, 0-60 °C-os hőmérsékleten, 0,5-4 órás reakcióidővel. Ugyancsak megfelelő módszer a dehidrogénezés finom eloszlású nemesfém-katalizátorral, így plati­nával, palládium korommal vagy szénre felvitt pal­ládiummal, xilolban, mezitilénben vagy kumolban, 120-180 °C-on, 2—16 órás reakcióidővel. Szulfonsavak és szulfonsav-származékok előállí­tására is az ismert módszer használható, amely szerint a kiindulási anyagot feloldjuk inert oldó­szerben, például diklór-metánban vagy kloroform­ban, majd hűtés közben klór-szulfonsavat adunk az oldathoz, A megfelelő alkil-amin-szulfonsav-származékok előállításához az előzőekben kapott terméket vala­mely alkil-aminnal reagálta tjük. A halogénezést ugyancsak ismert módon végez­zük el. A kiindulási anyagot feloldjuk inert oldó­szerben, és a megfelelő halogénnel, klórral vagy brómmal reagáltatjuk, adott esetben lúgos katali­zátor jelenlétében, szobahőfok alatti hőmérsékle­ten. Inert oldószerként használhatók például klóro­zott szénhidrogének, így diklór-metán, kloroform, diklór-etilén stb. Lúgos katalizátor lehet piridin vagy szubsztituált piridin, pl. dimetil-amino-piri­­din. Klórozás esetén nincs szükség lúgos katalizá­torra. Jód bevitelére célszerű nem tisztán elemi jódot használni, hanem jódból és jód-kloridból álló keve­réket. A reakció szobahőmérsékleten, lúgos katali­zátor, például piridin jelenlétében megy végbe. A nitrálást szintén Önmagában ismert módon végezzük. A kiindulási anyaghoz a szobahőfoknál kisebb hőmérsékleten tömény salétromsavat adunk. Tömény salétromsav alatt a kereskedelmi forgalomban lévő termék értendő, amelyet azon­ban dúsítani is lehet füstölgő salétromsavval. A sav nitráláskor reagens és egyben oldószer is. A kapott nitrovegyületnek adott esetben ezt kö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom