187383. lajstromszámú szabadalom • Istálló nyul tenyésztésére
187 383 2 A találmány tárgya istálló nyúl tenyésztésére ketrecekkel a nyulak számára és a ketreceket befogadó istállótérrel. A nyúltenyésztés már régóta közkedvelt jelentős népgazdasági hasznot is hozó tevékenység. Mint ahogy azt a Dr. Holdas Sándor, Dr. Csikváry László, Szikora András: A nyúltenyésztés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975.) c. művéből is megtudhatjuk, kezdetben az egész világon a szabadban való nyúltartás terjedt el. Mivel azonban a szabadban való tenyésztéskor télen nincs szaporítás, ráadásul állategészségügyi problémák is felléptek, az utóbbi 10-15 évben a zárt istállóban való nyúltenyésztés terjedt el. Ezzel a hústermelést is sikerült fokozni, de a nyúl számára halálos veszedelmet jelentő, vérszivó rovarok által terjesztett, myxomatózis nevű betegséget is sikerült megszüntetni. A nyulak tenyésztésére szolgáló istállók kialakításakor azokból az ismeretekből indultak ki, amiket más állatok számára készített istállók létrehozásával kapcsolatban megszereztek. Már a kezdet kezdetén megmutatkozott, hogy a nyulak ürülékéből, különösen vizeletéből olyan ammóniagáz fejlődik, ami a nyulak idegállapotára, elsősorban pszichikai állapotára rendkívül kedvezőtlenül hat. Az ammóniagáz hatására a nyulak irritációs állapotba kerülnek, nyugtalanul le-fel ugrálnak ketrecükben, nem lelik helyüket. Ez nemcsak a hústermelésre, de a szaporodási hajlamra is hátrányosan hat, szélső esetben a nyúl elpusztulását is okozhatja. Ezt a hátrányt felismervén a korszerű nyúlistállók intenzív szellőztetéssel készülnek, aminek során a keletkező ammóniagázt az istállóból kifújják. Ehhez nemcsak nagy mennyiségű levegőt kell megmozgatni, de télen ezt a nagy mennyiségű levegőt a szükséges hőfokra fel is kell melegíteni. Ráadásul a manapság készülő nyúlistállók aránytalanul nagy belső légtérrel rendelkeznek, amelyben fémrácsból készült, teljesen nyitott, szellős ketrecblokkok vannak elhelyezve. Az ammóniagáz eltávolításának fent említett szükségességéből az is következik, hogy az istálló belsejében állandó, méghozzá meglehetősen nagy légmozgás, huzat van, ami a teljesen nyitott fémrácsból készült ketrecekben elhelyezett nyulakat közvetlenül éri. Ez a nyúl számára rendkívül kellemetlen, nyugtalanságát csak fokozza. A pecsenyenyúl termelésével kapcsolatos húshozam növelése érdekében kidolgoztak programozott termelési eljárást is, ahogy ezt a 161.489 sz. magyar szabadalmi leírás ismerteti. Itt azonban a populáció szaporodási ciklus idejének megrövidítését célozták rotációs épület- és ketrecfertőtlenítést hoztak létre, a hizlalás valamennyi fázisát területileg differenciált, azonos ketrectípusban bonyolítják le, a ketrecek ürülékeltávolítását pedig vízöblítéses forgóspirálos automatizálással oldják meg. Mindez azonban a fent emlitett nehézségekkel kapcsolatban semmiféle'javulást sem hozott. A korábban ismertté vált, nyulak tenyésztésére szolgáló istállókkal kapcsolatban összefoglalóan megállapítható, hogy ezek a megoldások figyelmen kívül hagyják a nyulaknak azokat a fontos biológiai meghatározottságait, amik tenyésztésüket döntően befolyásolják. A találmánnyal megoldandó feladat olyan istálló kialakítása nyúltenyésztés számára, amelynek létrehozása, de különösen üzemeltetése sokkal kisebb költségeket ró a tenyésztőre, mégis a nyúl alapvető biológiai sajátosságaihoz igazodva sokkal eredményesebb nyúltenyésztést tesz lehetővé. A fenti összetett feladat maradéktalan megoldását teszi lehetővé az az alapvető felismerés, hogy a nyúltenyésztő istállókban a nyúl „ősi” életkörülményeit kell minél inkább imitálni. Köztudomású, hogy a házinyúl őse föld alatti üregben él, ahol állandó hőmérséklet és csak félhomály van, légmozgás pedig egyáltalána nincsen. Az ürülékből keletkező ammóniagáz ellen pedig az üregi nyúl úgy védekezik, hogy bizonyos idő eltelte után új üreget ás magának. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a ketreceket magába foglaló istállótérhez ajtóval elválasztott előtér van kapcsolva, ahol az istállótér szellőzőnyílástól és az ajtótól eltekintve teljesen zárt, az előtér ablakok és zárható ajtó útján van a külvilággal összekötve, mimellett az istállótér ajtaján szellőzőnyílás van kialakítva, a szellőzőnyílások és az ablakok pedig a rovarok behatolását megakadályozó eszközzel, célszerűen szúnyoghálóval vannak ellátva. Ennek következtében az istállóteret a lehető legkisebbre lehet elkészíteni, az előtérnek pedig különválasztott légtere van. Az előtér ráadásul szúnyogcsapdaként is szolgál, amivel a nyulaknak az őket fenyegető rovaroktól történő teljes mértékű megóvását teszem lehetővé. A találmány értelmében célszerű, ha az istállótér szellőzőnyílása annak légterébe torkolló kéményként van kialakítva. Az építési költségeket nagymértékben csökkenti, az építést egyszerűbbé teszi, ha az istállóteret előregyártott betonelemekből alakítjuk ki. A betonelemek a ketrecek tetejeiként, oldalfalaiként, hátfalaiként és padlószintjeiként lehetnek kialakítva. A ketrecek oldalfalait képező betonelemeken egymással szemben a ketrecek padlószintjét meghatározó peremeket helyezhetünk el. A ketrecek hátfalait képező betonelemeket célszerű egymáshoz kapcsolt betonlemezekként kialakítani. A ketrecek padlószintjét képező betonelemek esetében pedig célszerű ezeket az oldalfalakon lévő peremeken felfektetni, rajtuk taposórácsot, a taposórács és a betonlemez között pedig trágyagyűjtő tepsit elhelyezni. Célszerű, ha a taposórács műanyagból van. De betonból is készíthetjük, amikor az egyszerű kezelhetőség érdekében célszerű két darabból kialakítani. A ketrecek tisztán tartását könnyíti meg, ha a trágyagyűjtő tepsi előrefelé kihúzható. Igen sok előnyt hoz magával az a célszerű kiviteli alak, amelynek értelmében az előrefelé kihúzható trágyagyűjtő tepsiben a trágyában keletkező ammóniagázt semlegesítő anyag van elhelyezve. A semlegesítő anyag ecetsavval átitatott fűrészpor is lehet. Célszerű, ha a ketrecek fémráccsal vannak lezárva. A fémrács két darabból is lehet, rajta etetőé.s/vagy itatóedény is el lehet helyezve. A két darab5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
