187368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok, főként mikrobuborékos flotálására
1 187 368 2 7 A találmány tárgya eljárás folyadékok, főként szennyvizek mikrobuborékos flotálására, melynél a tisztítandó folyadékba gázt, előnyösen levegőt viszünk be és nyeletünk el az atmoszférikusnál nagyobb nyomáson, a dotációt expanzióval indítjuk és atmoszférikus vagy közel atmoszférikus nyomáson végezzük, a felúszott habot célszerűen mechanikusan kotorjuk le a felszínről, a habot és a tisztított szennyvizet külön vezetjük el, a dotációt pedig adott esetben vegyszeres vagy más kezeléssel egészítjük ki, továbbá berendezés az eljárás foganatosítására, melynek gerincvezetékébe szivattyú, keverőegység, elnyelető tartály és mechanikus kotrószerkezettel ellátott dotáló medence van beépítve, a gerincvezetéknek a dotáló medence feneke szomszédságában elrendezett végére perforált csőelemekből összeállított elosztó van felszerelve, a dotáló medencének a habvályúhoz csatlakoztatott habvezetéke és a bukóhoz csatlakoztatott vízvezetéke van. Folyadékokba levő nem oldott szennyező eltávolítására, elsősorban a szennyvizek zsír- és olajszennyezésének, továbbá rost- és dnomeloszlású lebegőanyagtartalmának eltávolítására igen sok megoldás vált ismertté. Ezek közül a leghatékonyabb dzikai eljárásnak a dotálás tekinthető. A dotálás lényege az, hogy a folyadékba juttatott gázból, előnyösen levegőből képződő buborékokkal juttatják a felszínre az eltávolítandó anyagokat. A szakterülettel foglalkozó lexikon-jellegű müvek pl. Perry: Vegyészmérnökök kézikönyve, vagy György: Vízügyi létesítmények kézikönyve szerint a dotálás alapjellegzetessége az, hogy a gázt közvetlenül a tisztítandó szennyvízbe komprimálják. A gyakorlatban az elvi megoldás igen széles körben módosult változatok formájában terjedt el. Egy ilyen módosított változat az 567 439 sz. svájci szabadalmi leírásból vált ismertté. Az ismert eljárás lényege az, hogy legalább 1,5 bar nyomású levegőt vezetnek a szennjrvízhez, a levegőt lapátos keverővei oszlatják el 3 szennyvízben, a gázfelesle- 35 get kihajtják, majd a szennyvizet atmoszférikus, vízszintes átömlésű medencébe vezetik és ebben dotálják, mimellett szabályozástechnikai meggondolásból - a kezelt folyadék mennyiségének állandó értéken tartására - a tisztítandó szennyvízbe a 40 már felúsztatott hab egy részét visszakeverik. Az ismert megoldás hátránya az, hogy a mechanikus levegőbevitel következtében nem lehet - még a légfölösleg előzetes, küllőn kihajtása mellett sem - kisméretű, legfeljebb 1000 mikron átmérőjű bubo- 45 rékokat létrehozni a tisztítandó szennyvízben, a sajátos szabályozás miatt pedig az egyszer már felúsztatott hab egy részét ismét fel kell úsztatni, ez pedig idő- és energiaigé nyes. Az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés 50 nyomásálló edényként kiképzett elnyelető tartálya és atmoszférikus medencéje közé egy külön, habtörpvel felszerelt kihajtó-oszlop van beépítve. A berendezés hátrányos jellege elsősorban bonyolult felépítésében és nagy fajlagos anyagigényében van. 55 A szűkebb értelemben vett szakterület leghatékonyabbnak tekinthető megoldása a mikrobuborékos - a célszerűen 20-150 mikron átmérőjű buborékokkal dolgozó - dotáció egy változata a 175 791 sz. magyar szabadalmi leírásból ismert. Ennél a bubo- 60 rékképző levegőt a szennyviznek vagy a szennyvíz egy részáramának a tisztított víz egy részével kiegészített keverékébe viszik be két lépésben, elsőként egy fúvókával bekeverik, majd másodikként egy tartályban elnyeletik. A levegővel telített folyadé- 65 kot a dotáló tartályban merőlegesen ütköztetik a 2
