187347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-foszfonometil-glicin előállítására N-foszfonometil-iminodiecetsav katalitikus oxidációjával

1 187 347 2 A találmány tárgya új eljárás N-(foszfono­­metil)-glicin előállítására N-(foszfono-metil) iminodiecetsav oxidációja útján. Az N-(foszfono-metil)-glicin a növénytermesz­tésben növényi növekedést befolyásoló, illetve gyomirtó hatóanyagként használható fel. Az N­­(foszfono-metil)-glicin előállításának egyik ismert módja az, hogy N-(foszfono-metil)-iminodiecetsa­­vat folyékony, szilárd vagy légnemű oxídálószerrel kezelnek (7 307 449 sz. közzétett holland szabadal­mi bejelentés, 3 954 848 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírás, 167 343 sz. magyar sza­badalmi leírás). Folyékony vagy szilárd oxidáló­szerként szervetlen vagy szerves peroxidokat, pél­dául hidrogénperoxidot, perhangyasavat, perecet­­savat, perbenzoesavat, m-klór-perbenzoesavat, benzoilperoxídot vagy benzolperszulfonsavat, to­vábbá egyéb általánosan ismert szervetlen oxidáló­szereket, így nátrium-hipokloritot, kálium­­permanganátot, nátrium-bikro-mátot, krómsavat, kálium-perszulfátot, és hasonló vegyületeket hasz­nálnak fel, még légnemű oxidálószerként oxigént vagy oxigéntartalmú gázelegyeket, célszerűen leve­gőt alkalmaznak. Az idézett közlemények szerint a peroxidos oxi­dációt minden esetben szerves vagy szervetlen sav jelenlétében hajtják végre, ellenkező esetben ugyan­is a reakció túl hosszú időt vesz igénybe, illetve a kívánt termék nem képződik megfelelő hozammal. Az oxidáció során a reakcióelegyhez vízben oldódó vagy vízzel elegyedő, a reakciókörülmények között legfeljebb kis mértékben oxidálódó savakat, példá­ul kénsavat, foszforsavat, salétromsavat, ecetsavat, benzolszulfonsavat, p-toluol-szulfonsavat és ha­sonló vegyületeket (leggyakrabban kénsavat) ad­nak. 1 mól N-(foszfono-metil)-iminodiecetsavra vonatkoztatva rendszerint legalább 1 mól savat használnak fel. Az erősen savas közeg alkalmazásából számos hátrány származik. Üzemi szempontból rendkívül hátrányos, hogy a reakcióközeg igen korrozív; ezért a reakciót vagy sérülékeny, könnyen károso­dó üvegreaktorban kell végrehajtani, vagy a fémre­aktor belsejét különleges korrózióálló bevonattal kell ellátni. A felhasznált sav kisebb vagy nagyobb mértékben mindenfésetben bontja a peroxidot (el­sősorban a hidrogénperoxidot), és e bomlás során a reakció szempontjából értéktelen, oxidációra nem képes anyagok képződnek. Ez a jelenség tete­mesen növeli a művelet vegyszerigényét és ezzel az eljárás anyagköltségeit. Az erősen savas reakció­­elegy feldolgozása nehéz, a reakcióelegyből a sav nem regenerálható, és a gyártási szennyvíz csak előzetes semlegesítés után vezethető a környezetbe. További hátrányok származnak abból, hogy a vég­termék az erősen savas reakcióközegben lényegesen jobban oldódik, mint vízben. Tekintettel arra, hogy az erősen savas reakcióelegyek (elsősorban a kénsa­vas oldatok) bepárlással rendszerint nem dolgozha­tók fel, az anyalúgban feloldva maradt N-(foszfo­­no-metil)-glicint csak megfelelő kicsapószerekkel (rendszerint alkohollal) lehet leválasztani. A kicsa­pószer alkalmazása tovább növeli a gyártási költsé­get, és azzal a hátránnyal is jár, hogy a szennyező­anyagokat is leválasztja a reakcióelegyből, amelyek a végtermékből egyáltalán nem vagy csak igen ne­hezen távolíthatók el. A találmány értelmében az erősen savas reakció­közeg alkalmazásából származó hátrányokat kí­vánjuk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav peroxidos oxi­dációját fémek vagy fémvegyületek jelenlétében vé­gezzük, nincs szükség arra, hogy a reakcióelegyhez savat adjunk. A reakció viszonylag rövid idő alatt jó hozammal végbemegy, az egységnyi mennyiségű végtermék előállításához szükséges peroxid meny­­nyisége jelentősen csökkenthető, és a savas reakcíó­­elegy feldolgozásával, kezelésével, valamint a szennyvíz elvezetésével kapcsolatos problémák elesnek. A találmány tárgya tehát eljárás N-(foszfono­­metil)-glicin előállítására N-(foszfono-metil)-imi­­nodiecetsav peroxidokkal végzett oxidációja út­ján. A találmány értelmében a reakciót savmentes közegben, katalizátorként alkalmazott fém vagy fémvegyület jelenlétében hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárásban katalizátorként a periódusos rendszer alcsoportjaiba tartozó bár­milyen fémet felhasználhatunk önmagában vagy vegyület formájában. Amennyiben nemesfém-kata­lizátorokat alkalmazunk, ezeket célszerűen hordo­zóra felvitt fém formájában juttatjuk a reakció­­elegybe. A hordozós nemesfém-katalizátorok kö­zül példaként az aktív-szénre, alumínium-oxidra, bárium-szulfátra vagy hasonló hordozóanyagokra felvitt platinát és palládiumot említjük meg. Az egyéb fémeket célszerűen vegyületeik formájában a reakcióelegyhez. A fémvegyületek például oxidok (így vas-oxid, molibdén-oxid, ezüst-oxid, ólom­­oxid stb.), sók (így vas-szulfát, ón-klorid, mangán­­klorid stb.), vagy a fémet anion vagy komplex for­májában tartalmazó vegyületek (így ammónium­­molibdát stb.) lehetnek. Különösen előnyös katali­zátoroknak bizonyultak a molibdénvegyületek, köztük elsősorban a molibdátok. A találmány szerinti eljárásban homogén (tehát a reakcióközegben oldódó) és heterogén (tehát a reakcióközegben nem oldódó) katalizátorokat egy­aránt felhasználhatunk. A katalizátor szükséges mennyiségének alsó határértéke a felhasznált fém vagy fémvegyületek minőségétől és a reakcióközeg­ben való oldhatóságától függően változik. A reak­­ciöközegben jól oldódó, nagy aktivitású katalizáto­rok (például egyes molibdénvegyületek) esetenként már az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav mennyi­ségére vonatkoztatott 10-100 ppm koncentráció­ban is jő katalikus hatást fejtenek ki, míg más esetekben a katalizátort ennél nagyobb mennyiség­ben keli felhasználnunk. Általában célszerű, ha az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav mennyiségére vonatkoztatva legalább kb. 0,01-0,1 súly% katali­zátort adunk a reakcióelegyhez. A katalizátort rendszerint az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsavra vonatkoztatva 0,1-10 súly% mennyiségben hasz­náljuk fel. A katalizátor mennyiségének felső határa kémia­ilag nem döntő jelentőségű tényező. A heterogén katalizátorokat (például a vas-oxidot vagy a hor­dozós nemesfém katalizátorokat) az N-(foszfono-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom