187278. lajstromszámú szabadalom • Tárolórendszer elsősorrban cseppfolyós, vagy gázhalmazállapotú gázok túlnyomásos tárolására
1 187.278 2 mértékben 'bővíthető. A nagyátmérőjű hengeres tartálypalást leggazdaságosabban hossz-, vagy spirálvarratos hegesztett acélcsőből készíthető, kb. 2 méter átmérőig. A szilárdság fokozható, ha a csövet kívül és/vagy belül erősített műanyagbevonattal látjuk el, így szendvicsszerkezet jön létre. Hangsúlyozzuk, hogy az említett nagyátmérőjű, nagyszilárdságú acélcsövek - így a hegesztett acélcsövek is - jelenleg távvezetékcsövekként kerülnek felhasználásra. Kiemeljük, hogy a spirálvarratos hegesztett cső tartálypalástként alkalmazva a hosszvarratos és a varratnélküli acélcsövekhez képest is rendelkezik előnyökkel, éspedig abban, hogy a spirálvarratos cső szilárdságában a csövet alkotó lemezsík hengerlési száliránya jelentős szerepet játszik. A kitüntetett szálirányokban a cső jobb terhelhetőségi és általában jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, ezért a spirálcső tekercselési szögével részben kompenzálni lehet a csőre ható tangenciális erőket, melyek kétszer akkorák, mint a tengelyirányú feszültségek. Ebből a szempontból megítélésünk szerint kb. 26,50os tekercselési szög a legkedvezőbb, de az ennél kisebb szögek is megfelelnek. Visszatérve az alapszerkezethez, a hengeres tartályok előnyösen csonkpalástta! vannak ellátva a csatlakozó csonkok részére. Ez a megoldás azért kedvező, mivel ilymódon nincs szükség a tartálypalást anyagának megbontására, gyengítésére. A zárófedél és zárófenék, valamint adott esetben a csonkpalást megfelelő karimák útján csatlakoztatható a tartálypalásthoz, de gyártóművi készregyártás esetén össze is hegeszthetők azzal. Célszerű a csonkpaláston és/vagy a tartálypaláston csőmerevítők alkalmazása, melyek lehetnek például merevítőgyűrűk, előfeszített szalagtekercsek, előfeszített görgősláncok, vagy egyéb megoldások is. Olyan esetekben, amikor a tartálypalástot kisebb átmérőjű zárófenékhez, illetve zárófedélhez kell csatlakoztatni, vagy amikor a csonkpaláston lévő csonkok egy megadott síkból, például a tartálypalást síkjából nem léphetnek ki, célszerű a tartálypalást és a zárófenék, illetve fedél között csonkpalástot szűkítő szerkezetet alkalmazni. Általában a tárolórendszer egyes szerkezeti részeit részben vagy egészben hegesztéssel - előnyösen leolvasztó tompahegesztéssel - kötjük össze egymással, vagy az egyes szerkezeti részek méret szerinti csavarkötéssel is összeköthetők, de az öszszekötés történhez adhéziós, vagy diffúziós ragasztás segítségével is. Legtöbb alkalmazásnál előnyös, ha a hengeres tartályokat kívülről hőszigeteléssel látjuk el. Ugyancsak célszerű a hengeres tartályok ellátása egy vagy több biztonsági lefúvatószeleppel és/vagy törőtárcsával. Egyes esetekben előnyős lehet, ha a hengeres tartályba belső hűtő/fütő csővezetéket építünk. A találmány szerinti tárolórendszer tárolókapacitását - mint említettük - többféleképpen lehet növelni. Egyik mód a tengelyirányban való bővítés, amikor kettő, vagy több hengeres tartályt egymásra építünk, melyek ilymódon oszlopot alkotnak. A másik mód az összekapcsolt tartályok, vagy oszlopok számának növelése. Ebben az esetben több, a gyakorlatban előnyös megoldást választhatunk: Ha a tartályok száma legalább négy, vagy ennek többszöröse, akkor közvetlen csonkkötés útján négy hengeres tartályból álló csoportokat kapcsolunk össze, közvetlen anyag be- és kiáramoltatással úgy, hogy a tartályok egy négyzet sarkaiban helyezkednek el. Ha a tartályok száma legalább hét, vagy ennek többszöröse, akkor közvetlen csonkkötés útján hét hengeres tartályból álló csoportokat kapcsolunk össze közvetlen anyag be- és kiáramoltatással úgy, hogy a tartályok közül hat egy hatszög sarkaiban, a hetedik pedig középütt helyezkedik el. Ha a tartályok száma legalább kilenc, vagy annak többszöröse, akkor közvetlen csonkkötés útján kilenc hengeres tartályt kapcsolunk csoporttá össze közvetlen anyag be- és kiáramoltatással úgy, hogy a tartályok közül négy egy négyzet sarkaiban, négy annak oldalközepeiben, egy pedig középütt helyezkedik el. A fentebb leírt csoportok komplex rendszert alkotnak - ez kialakítható többféle tartályszámú csoportból is - ahol a csoportokat hődilatációkompenzáló közdarabokkal rögzítjük, ill. kötjük össze egymással. A tartályokat nem kell szükségképpen csoportokba összekapcsolni. így például két vagy több tartály összeköthető úgy is, hogy az anyag be- és kivezetése szempontjából párhuzamosan vannak kapcsolva. Több ilyen módon összekapcsolt tartálysor ugyancsak párhuzamosan kapcsolható össze egymással. Természetesen a tárolókapacitás bővítésének említett módjait egymással kombináltan is alkalmazhatjuk. Megjegyezzük, hogy a több tartályból álló tárolórendszerekben lehetnek hagyományos - például gömbtartályok - is. A találmány szerinti tárolórendszer felépítésmódjából adódó egyik nagy előnye a gyors össze- és szétszedhetőség, azaz viszonylag rövid idő alatt telepíthető és áttelepíthető. Ezen tulajdonságából adódik, az a - napjainkban egyre növekvő fontossággal bíró - lehetőség is, hogy a rendszer mobilizálható kivitelben is elkészíthető, azaz lehet például űrjárművekre, vízi, sőt szárazföldi járműre ill. objektumokra - akár konténerként is - telepítve, A szárazföldre telepített rendszereknél előnyös, ha a tartályok felső és/vagy közbenső szintjeinél lépcsővel ellátott pódium van. A hengeres tartályok szárazföldi telepítésekor azokat célszerű mintegy 2-5% egy-vagy többirányú lejtéssel elkészített monolit (vas) beton szerkezeten elhelyezni úgy, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
