187267. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás klórhangyasav-alkil-tiolészterek folyamatos előállítására

3 187267 4 A találmány üzemel járás 1-3 szénatomos klórhangyasav-alkíl-tioleszterek előállítására folyamatos eljárással a megfelelő alkil-mer­­kaptén és foszgén reagáltatásával az alkil­­-merkaptán forráspontja és a klórhangyasav­­-alkil-tiolészter forráspontja közötti hőmér­sékleten, ami kőris a reagáltatás legalább 20% foszgén felesleg jelenlétében történik. A rea­­gáltatés hőmérséklete a reakciókomponensek és a recirkuláltatott foszgén arányával és hőmérsékletével nyer szabályozást a környe­zettől termikusán izolált reakciótérben. Az elmúlt két évtizedben a növényvéde­lemben széles körben váltak Ismertté a kü­lönféle N,N-dialkil-S-tio!karbamát típusú gyomirtó szerek, amelyek előállításának leg­gazdaságosabb módja a dlalkil aminok és a klorhangyasav-alkil-tiolészterek közötti reak­ció lefolytatása. Éppen ezért jelentőséggel bírnak a klórhangyasav-alkil-tiolészterek előállítására szolgáló eljárások, mert ezek hatékonyságétól és eredményességétől jelentékenyen függ a tiolkarbamát gyomirtó szer hatóanyagok elő­állítása. A tanulmányozott szakirodalom szerint a 948 831 sz. angol szabadalmi leírás alkalmaz­za először szelektív katalizátorként az aktív szenet folyamatos csőreaktorban klórhangya­­sav-alkil-tiolészterek előállítására. A reakció során 5-10%-os foszgén felesleget alkalmaz, s a reaktort vízzel hűti. A reakció során kelet­kező s káros szennyezést jelentő dialkil-di­­tio-karbonát képződést a reakclóhömérséklet alacsonyan tartásával kívánja megakadályoz­ni. Az ilyen típusú reaktorok méretnövelése technikailag nehezen oldható meg. A 3 033 537 sz. és a 3 165 544 sz. USA­­-beli szabadalmi leírás ismerteti, hogy a klórhangyasav-alkil-tiol észterek előállíthatok alkil-merkaptán és foszgén, aktív szén kata­lizátor jelenlétében történő reagáltatásával, ami kőris a reakció során képződő hőt a re­aktorból szintén vízhütéssel vonják el. A re­akciót már nagyobb foszgén felesleg mellett végzik, de ennek ellenére nem kielégítő, csak 70-75%-os alkil-merkaptánra számított átala­kulás. Ugyanakkor a szennyezések miatt a nyerstermék klórhangy asav-al kil-tiolészter tartalma. 90% körüli értékre áll be. Szennye­zésként a termék dialkil-diszulfidot és diai — kil-dítio-karbonátot tartalmaz, melyektől el kell választani. A 2 652 959 sz. DOS leírás szerint a diszulfid tartalmat oly módon lehet csökkenteni, hogy a foszgén és az alkil-mer­kaptán reagáltatását két sorbakapcsolt tank­reaktorban, aktív szén katalizátor jelenlé­tében végzik, egyenáramban, folyadékfázis­ban. Az első reaktorba vezetik be a cseppfo­lyós alkil-merkaptánban oldott foszgént, s a reaktor csövekben elhelyezett szén katalizá­toron keresztül áramoltatják legfeljebb 50 °C hőmérsékleten, külső köponyhütés mellett. Ezután az első reaktorból kilépő 50-55 nC hőmérsékletű reakcióelegyet cseppfolyós foszgén hozzáadásával 20-25 °C-ra hütik le s vezetik be a második tankreaktorba, amely­ben 50-90 percig tartózkodik a reakcióelegy. A második reaktorból kilépő nyers reakció­elegyet ezután fűtött kolonnában választják szét. Hasonló eljárást Ismertet a 2 721 683 sz. DOS leírás is, azzal a továbbfejlesztéssel, hogy a nyers reakcióelegyet gáz-elválasztó kolonnába vezetik amelyben inert géz kifú­­vatást alkalmaznak. Ezen Ismertetett eljárások az átalakulás hatásfokának megjavítását, valamint a szeny­­nyezések csökkentését egyrészt a két reak­torban, alacsony hőmérsékleten történő rea­­gáltatással, másrészt az első reaktorban al­kil-merkaptán, míg a másodikbein foszgén fe­lesleg alkalmazásával kívánják elérni. A rea­­gáltatás alacsony hőmérsékletét a tankreak­torokban még külső hűtés alkalmazáséval Is kívánjak biztosítani. Az Ismertetett eljárá­soknál az intenzifikális a külső hűtés és a nagy tartózkodási idő miatt nehezen oldható meg. A 3 277 143 és 3 299 114 sz. USA-beli szabadalmi leírás különböző karbonsavamido­­kat ill. különböző tercier aminokat ajánl ka­talizátorként alkalmazni, 1-8 mól % mennyi­ségben. Ezen eljárások fő hátránya, hogy a keletkezett terméket tisztítási műveletekkel kell az alkalmazott katalizátoroktól elválasz­tani. A szakirodalomból ismert eljárások sze­rint a klórhangyasav-alkil-tiolészterek kép­ződését eredményező főreakciót mindig kíséri mellékreakcióként a dlalkíl-ditío-karbonát és a dialkil-diszulfid képződése, amelyek nem­csak a hozam csökkenése szempontjából ká­rosak, hanem a klórhangyasav-alkil-tiolészte­­rek felhasználáséval előállított tiolkarbamát herbícideknél nemkívánatos, kiküszöbölendő szennyezések. Az ismert eljárások ezen szennyezéseket elsősorban a reakcióelegy in­tenzív hűtésével kívánják csökkenteni, te­kintve, hogy az alkil-merkaptán és foszgén közötti reakció erősen exoterm, s a reakció alacsonyabb, 10-20 °C hőmérsékleten történő levezetése, ami kőris a mellékr eakciók sebes­sége jóval kisebb a fóreakcióriál, csak Inten­zív hűtéssel érhető el. Az intenzív külső hűtés - amely hőáta­dási problémák miatt technikailag nem köny­­nyen valósítható meg - ugyan csökkenti a szenryező anyagok mennyiségét, de egyide­jűleg a reakcióelegy alacsonyabb hőmérsékle­te miatt csökkenti a főreakció sebességét Is, s ezzel csökken az alkil-merkaptán átalakulás hatásfoka is. A találmány kidolgozására irányuló ku­tatásaink sorén azt találtuk, hogy a klórhan­­gyasav-alkil-tiolósztorck jó hozammal és sze­lektivitással - tehát alacsony diszulfid és di­­tio-karbonát szennyezéssel - előállíthatok, ha az alkil-merkaptán és foszgén reagáltatását 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom