187250. lajstromszámú szabadalom • Etető-szállító szerkezet termények, főleg járvaszecskázók szecskázószerkezetéhez szőnyeg alakban való vezetéséhez
8 187250 9 a palást két végét lezáró véglapokból a 113 tengellyel egytengelyű 132 perselyek nyúlnak ki. A 132 perselyekben egy-egy 134 csapágy van, amelyek a 113 tengelyt és ezen keresztül a 112 etetőhengert tartják. A 132 persely baloldali külső végére 136 lánckerék van mereven erősítve, amely a 112 etetöhenger hajtására, forgatására szolgál. A baloldali, elöl levő 108 tartókar lényegében hasonló a jobboldali 110 tartókarhoz. A 113 tengely egyik végével ez is mereven van összeerősitve, a 110 tartókartól azonban eltérő annyiban, hogy 138 könyökidom része van, amely lehetővé teszi az elülső 112 etetöhengernek lánccal való meghajtását. Ezenkívül a baloldali 108 tartókarnak 140 láncfeszítő agya is van. Két 142 feszítőrugó egy-egy vége a 108 és 110 tartókarok oldalaiból kinyúló megfelelő 126 csaprészen van rögzítve. A feszitórugók másik végei a rajzokon nem ábrázolt keretrészekhez kapcsolódnak úgy, hogy a fölső 60 szállítószerkezet részt a rögzített helyzetű alsó 62 szállítószerkezet rész felé feszítik. Az etető-szállító szerkezet hajtásáról az ehhez csatlakozó 144 kardáncsuklós és lánckerekes szerkezetrész gondoskodik, amely a hátsó fölső 76 etetőhenger tengelyével mereven van összeerősitve és csatlakozik a vontató 146 hajtórúdjához. A hátsó fölső 76 etetőhenger tehát közvetlenül van meghajtva és a forgás, illetve forgató erő a 144 kardáncsuklós és lánckerekes szerkezetrészen és 136 lánckeréken keresztül jut ét a 112 etetőhengerre, a hagyományos kialakítású 148 hajtólánc segítségével. Normál betakarítási művelet közben a 64, 66, 76 és 112 etetőhengerek forgásiránya a 2. ábrán főltüntetettel egyezik meg, a 146 hajtórúdhoz azonban olyan (nem ábrázolt) önmagában Ismert szerkezetek vannak csatlakoztatva, amelyek az etetőhengerek hajtásának irányát szelektív módon meg tudják változtatni. A találmány szerinti etető-szállító szerkezettel kiképzett betakarítógép munka közben valamely szálas terménnyel, például gabonával borított területen halad és a 14 fej levágott szálas terményt továbbit az elől levő fölső 112 etetöhenger és az elől levő, rögzített helyzetű alsó 64 etetőhenger közötti 150 nyíláshoz, és így szálas anyag kerül a fölső 60 szállitószerkezet rész és az alsó 62 szállítószerkezet rész közé. Amint főként a 2. ábrán látható, a rögzített helyzetű alsó 64 és 66 etetóhengerek, valamint az 56 ellen-vágókés fölső felületei megközelítően egyvonalban vannak és a szálas anyag számára az 54 késdob felé haladása folyamán mintegy szállitófelületet képeznek. A 2. ábrán a fölső 60 szállítószerkezet rész zárt nyugalmi helyzetben van föltüntetve, tehát amikor anyagszállítás nincs és az elöl levő 112 etetöhenger 130 palástja legmélyebb helyzetében van annak következtében, hogy a 108 és 110 tartókarok alsó felületei a 42 bakok 46 betéteire támaszkodnak. Ezzel egyidejűleg a fölső hátsó 76 etetőhenger is legmélyebb helyzetében van, amely helyzetet az határozza meg, hogy a megfelelően beállított 100 ütközőcsavar ráfekszik a 40 bakokban levő 46 betétekre. Amikor szálas anyag halad a berendezésben, akkor a szálas anyag réteg nyomása a fölső 60 szállitószerkezet rész 112 és 76 etetőhengerét fölemeli. A 60 szállitószerkezet rész egészében fölemelkedik, mert ezt a 34 csap és 82 csapfurat kapcsolódása lehetővé teszi, azonban egyidejűleg a 70 etetöhenger egység is el tud fordulni a 68 etetöhenger egységhez viszonyítva, mert ezt a kis súrlódási tényezőjű 86 csapágyak lehetővé teszik és így a 70 etetöhenger egység a 68 etetőhenger egységhez viszonyítva visszafelé, lefelé is elfordulhat. Amint a 2. ábrán látható, a feszitórugó hatásvonala körülbelül merőlegesen felezi a fölső 112 és 76 etetóhengerek középpontjait összekötő egyenest. Ennek eredményeként a két fölső etetöhenger közel egyenlő nyomást fejt ki a szállított anyagrétegre és közel azonos mértékben reagál rugalmasan az anyagréteg vastagságának hosszirányban bekövetkező változásaira. A fölső 76 és alsó 66 etetöhenger közötti minimális távolság beállítsására a 100 ütközőcsavar a kívánt mértékben beállítható. Erre a szabályozásra a 108 és 110 tartókarok 114 szemrésszel kialakított, hátsó végeinek emeléséhez és süllyesztéséhez van szükség. Az elől levő fölső 112 etetőhenger a legalsó helyzetében közvetlenül a geometriai tengelye alatt van megtámasztva, a hátsó alsó ütközés állítása csak azt eredményezi, hogy a 108 és 110 tartókarok a 46 betéteken fekve maradnak, csak kissé elfordulnak, és mindennek eredményeként állítás közben az etetöhengerek közötti nyílás szélessége gyakorlatilag nem változik. Különleges esetekben előfordulhat, hogy a fölső hátsó 76 etetöhenger a fölső első 112 etetöhengerhez viszonyítva túlságosan fölemelkedik és ezért a 108 és 110 tartókarok hátrafelé, az 54 késdob felé húzódnak. Ilyen esetekben a tartókarok és 46 betétek közötti érintkezést a 128 peremek tartják, mert ezek feküdnek föl a betétekre. A fölső etetőhengerek gyakorlatilag egymástól függetlenül tudnak fölfelé elmozdulni és így alkalmazkodni tudnak az anyagáram hosszirányában föllépő vastagsági eltérésekhez. Kívánatos, hogy a hátul levő alsó 66 és fölső 76 etetóhengerek alkalmasak legyenek arra, hogy az elülső 64 és 112 etetőhengerek közül érkező, szokatlanul vastag anyagréteget is maguk közé tudják fogadni. Ilyen szokatlanul vastag anyagréteg például akkor jöhet létre, ha az etetóhengerek forgásirányát - valamely eltömódés vagy anyagfelhalmozódás megszüntetése céljából - megfordítjuk. Ekkor az anyagszönyeg vége olyan vastaggá válhat, hogy a hátsó etetóhengerek nem tudják befogadni. Ezt a problémát a 96 ütköző küszöböli ki. Ha az elöl levő 64 és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 G
