187244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-metil-imidazol előállítására

4 187244 5 Megemlítünk még egy eljárást, mely sze­rint 15-33X-OS vizes metil-glioxál oldatból ki­indulva formalin és híg vizes ammónia reak­ciójával gyengén lúgos közegben készítenek 4-metil-imidazolt (39 828. számú európai sza­badalmi bejelentés). A módszer kétségtelen hátránya, hogy a hígítás nagyobb, mint a többi esetben. Az izonitrozo-aceton savas hidrolízise, vagy savkatalizált átoximálása a metil-glioxál bomlékonysága miatt nem járhat sikerrel. A találmány célja az eddigi eljárásokkal szemben olyan előállítási mód megvalósítása, melynek során acetonból kiindulva, olcsó re­agensekkel, alkil-nitritek alkalmazása nélkül könnyen és biztonságosan betartható reakci­ókörülmények között, egy készülékben össze­vontan állítjuk elő 4-metil-imidazolt, melyet hatékony extrakcióval és egyszerű vákuum­­desztillációval nyerünk ki, a további gyártási célokra megfelelő tisztaságban. A találmány alapja az a felismerés, hogy két egymást követő reakciólépés; az aceton vizes közegben történő izonitrozálása és de­­zoximálása azonos reagenssel, sál ét romossav­val, mindkét folyamat számára kedvező és azonos reakciókörülmények között hajtható végre; valamint az így nyert vizes metil-gli­­oxél-oldat előnyösen használható fel 4-metil­­-imidazol előállítására. Eljárásunk alapvetően új, meglepő ele­meket tartalmaz, újszerűsége egyfelől abban van, hogy az izonitrozo-acetont vizes salét­­romossavval bontjuk el metil-glioxállá. Ilyen eljárás nem ismeretes az irodalomban. A szűkein- és glutár-dialdehid-dloximjainak sa­­létromossavval való bontását ugyan leírták megfelelő dialdehiddé, de a módszer kiter­jesztése egy oc-helyzetben oxocsoportot is tartalmazó vegyületre, a metil-glioxál al­­doximjára nem kézenfekvő. Ismeretes, hogy az «-oxo-aldehidek tulajdonságai milyen alap­vetően eltérnek az oxocsoportot nem tartal­mazó analógokétól. Meglepően eredményes az eljárásunk azért is, mert irodalmi előzmények alapján egyáltalán nem volt várható, hogy az izonit­­rozálási és a dezoximálási folyamatok számára elsősorban a hőfok szempontjából egyaránt kedvező és azonos reakciókörülményt sike­rült találni. Az aceton vizes közegű izonit­­rozáiása ugyanis a fent idézett szabadalmi adatok szerint 20-30 °C-on történik, míg pél­dául a szűkein- és glutárdialdehid dioximját salétromsavval -5 °C- -10 °C-on bontották le a megfelelő dialdehiddé [J.Amer.Chem.Soc. 73, 3416 (1951)]. Nem volt előre várható az sem, hogy a reakcióelegy extrakciójához használt metil­­-etil-keton olyan kedvező eredményeket hoz­hat, mint amilyet sikerült eljárásunk alkal­mazása során elérni. A fentiek alapján a találmány eljárás 4- -metil-imidazol előállítására aceton izonitro­zálása, dezoximálása, majd a kapott metil-gli­oxál vizes oldatának formaldehiddel és ammó­­niumsókkal való ciklizációja, majd extrakciós izolálása útján, amely abban áll, hogy az aceton izonitrozálására és az izonitrozo-ace­ton dezoximálására egyaránt a vizes reakció­közegben felszabadított salétromossavat használjuk, a dinitrogén-oxid egyidejű kép­ződésével nyert nagytisztaságú metil-glioxált in situ, önmagában ismert módon ciklizáljuk, a keletkező 4-metil-imidazolt metil-etil-ke­­tonnal extraháljuk, majd a terméket izoláljuk. A találmány szerinti eljárás egyik elő­nyös végrehajtási módja szerint úgy járunk el, hogy koncentrált sósav és aceton kever­­tetett elegyében vizes nátrium-nitritet cse­pegtetünk. Az in situ képződő salétromossav egyrészet nitrozálja az acetont, másrészt a képződő eximino-aceton aidoximesoportját di­­nitrogén-monoxid fejlődése közben aldehididé bontja le. Ily módon metil-glioxál nyers vizes oldata keletkezik, melyről formaldehid és am­­mónium-szulfát hozzáadása után atmoszferi­kusán ledesztilláljuk a fölös acetont. A meg­felelő üsthómérséklet elérése után a gyűrű­zárás teljessé tétele céljából még további hevítést és kevertetést alkalmazunk. A lehű­tött és ammóniával meglúgositott reakcióe­­legyból metil-etil-ketonnal extraháljuk a ter­méket. Az extrahálószer lepárlással történő visszanyerése után a vízmentesitett maradék­ból egyszeri vákuumdesztillációval nyerjük ki a megfelelő minőségű 4-metil-imidazolt. Megjegyezzük, hogy az összevont eljá­rásunk első reakciólépésének (aceton nitro­­zálás) termelése igen jónak, 85-90%-osnak becsülhető. A salétromossavas izonitrozálás és dez­­oximálás terméke az új oxocsoporttal rendel­kező szerves vegyületen kívül dinitrogén­­-oxid és víz. Amennyiben e folyamat során a salétromossav bomlásából származó nitrózus gázok jelennek meg, az arra utal, hogy más irányú reakció is lejátszódik. Ténylegesen ezt észleltük akkor, ha az izonitrozálást és dezoximálást szobahőmérséklet alatti tarto­mányban végeztük. Ez természetesen a reakció hozamának meredek csökkenését is maga után vonta. Bár az optimális hőmérsékletet 20-30 °C-nak találtuk, a hőmérséklet emelése egészen az aceton enyhe forrásáig csak mérsékelten csökkenti a termelést, s a salétromossav bomlását jelző nitrózus gázok fejlődését még +50 °C-on sem észleltük. A találmány szerinti eljárás előnyei az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Elkerülhető az eddig ismert megoldá­sokban alkalmazott aceton extrém nagy feles­lege. 2. Oldószer-megtakarításhoz vezetett, hogy sem a rendszerben, sem azon kívül ai­­kil-nitritet nem fejlesztettünk, amelyekhez az ismert módon alkoholra van szükség. G 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 G5 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom