187231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főleg borok kezelésére, valamint berendezés az eljáráshoz
3 187231 4 A találmány főleg borok vagy egyéb Italok kezelésére vonatkozik nagyüzemi keretekben, ahol kezelés alatt a borászati műveleket értjük, nem zárva ki az egyéb üdítőitalok kezelését sem és a találmányhoz tartozó berendezést is magában foglalja. Ismeretes, hogy a must kierjedése után nyert bor eleinte zavaros, fejletlen, kevésbé élvezhető. A bor zavarosságát különböző szuszpendált anyagok okozzák, melyek részben a mustból kerülnek át, részben az erjedés, majd a bor fejlődése folyamán bonyolult fizikai és biológiai változások során keletkeznek. A zavaros újbor a gravitációs ülepedés során tisztulni kezd, ezáltal mind élvezhetőbbé válik. A spontán tisztulás általában lassú, nem tökéletes folyamat. Emiatt a bort tisztító kezelésben kell részesíteni. A borok gyors tisztítása, .tükrössé" tétele a mai borászatban fontos biológiai és üzemgazdasági követelmény. A kereskedelmi fogalomba hozott bornak kifogástalan tisztaságúnak kell lennie. A borkezelések lépésről-lépésre végrehajtott módozataival érjük el a kívánt tisztaságot. A durvább zavarosságok az ülepítés utáni fejtéssel vagy szeparálással, a finomabbak derítéssel és szűréssel távolíthatók el. A fejtés lényege, hogy a bort az egyik tároló edényzetból a másikba áramoltatják. A fejtés a hagyományos borászatban önálló pinceművelet, célja a dekantálás, vagyis a bor elválasztása a seprőtől. Nagyüzemekben a fejtés szerepe megnőtt, alkalmazása kibővült. A korszerű borászat fejlett műszaki színvonalán a fejtés csaknem elvesztette korábbi önállóságát, ugyanakkor szinte valamennyi borkezelési eljárással kapcsolt leggyakoribb műveletté vált. A szeparálás a must és a bor megtisztításának jelenleg Ismert leggyorsabb módja. A gravitáció helyett a centrifugális erő segítségével érhető el a szétválasztás. A borászatban alkalmazott szeparátorokkal szétválasztják a heterogén folyadékelegyet, az egyik fázis a megtisztított must vagy bor, a másik fázis az iszapszerű szeparált alj. Néhány évtizede csupán a gyors forgalomba hozatalra szánt tömegborokat szeparálták. A mai nagyüzemekben a szeparálást már kiterjedten alkalmazzák, a kiterjedt újborok szeparálása igen elterjedt. A bor finomabb tisztításának hatékony módszere a derítés. A művelet abból áll, hogy olyan agyagokat adagolnak jól elosztva a borhoz, melyek kémiai vagy fizikai (adszorptív) úton eltávolítják a zavarosségot okozó részecskéket. A flokulélt részecskék tömörülnek, leülepednek, ezáltal a bor megtisztul. A derítés kedvezően hat a bor érzékszervi értékére, elősegíti fejlődését, stabilizációját. Mindez bonyolult kollold-kémlal-elektromos Jelenségek közben megy végbe. A bor tisztításának egyik legrégibb módja a bor szűrése. A művelet során a bort finom pórusú szűrőanyagon vezetik át, amely a szilárd részecskéket részint mechanikai szűrő (szita) segítségével, részint adszorpció révén visszatartja. Az adszorpció a részecskék adhéziójával és elektromos töltésével magyarázható. A szűrőhatás abban nyilvánul meg, hogy a szűrőanyag visszatartja mindazon részecskéket, amelyeknek átmérője a pórusátmérőt meghaladja. A szűrés kezdetén a bor zavarosan folyik át a szűrőanyagon, majd később, mikor megfelelő szűrőréteg képződik, a bor megtisztul. A borászati üzemek fejlesztése során előtérbe került a nagy befogadóképességű tartályok kialakítása. A nagy tartályok alkalmazása több technológiai és technikai problémát vet fel. Ezek közé tartozik, hogy a legalapvetőbb borkezelési műveletek esetén is tökéletes egalizálást kell biztosítani. Ez egyben meghatározója a kezelés minőségének, a bor későbbi kezelhetőségének, stabilizálásának. A keverésnél két vagy több, - egymástól különböző tulajdonságú - anyagot úgy kell egyesíteni, hogy az egyes alkotórészek eloszlása meghatározott legkisebb térfogatelemben is a kívánt keverési aránynak feleljen meg. Elsődleges cél, hogy a rendelkezésre álló térben a különböző alkotókat egyenletesen oszlassuk el, nagy finomságú heterogén rendszert állítsunk elő. Másodlagos cél az anyagátvitel Javítása, gyorsítása. A kevertetés lényegében abból áll, hogy a nagyobb koncentrációjú térből egyes térfogatelemeket a kevertetéssel arra kényszerítünk, hogy helyet cseréljenek a kisebb koncentrációjú térfogatelernekkel és ezáltal koncentráció - kiegyenlítődést érjünk el. A borászati gyakorlatban használatos kevertetésekhez általában búvárszivattyút alkalmaznak. Hátránya, hogy speciális adottságokhoz kötött. Gyakorlatilag csak 5000 hl feletti tartályok kis hányadánál alkalmazzák a búvárszivattyús kevertetést, mivel magas beruházás- és energiaigényes keverési mód. Ismert megoldás az ú.n. propeileres keverék alkalmazása. Két fő-csoportba sorolhatók a berendezések, aszerint, hogy rögzített (beépített), vagy flexibilis állapotban üzemelnek. A rögzített propeileres keveréket a vasbeton tartályoknál alkalmazzék, általában homokfalba építve, vagy függőleges elhelyezésben. Fő problémája, hogy a faltól való távolsága kicsire méretezhető, magas bekerülési értékű, mérettől függően elektromos energia fogyasztása magas. Ugyancsak ismert a lóg kompresszoros kevertetés is. .3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
