187223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisérleti állat magatartásának figyelésére és a különböző viselkedésformák számszerű kiértékelésére és elrendezés az eljárás foganatosítására
■ 3 í,' A találmány eljárás kísérleti állat magatartásának figyelésére és a különböző viselkedésformák számszerű kiértékelésére és elrendezés az eljárás foganatosítására. Ismeretes, hogy az új gyógyszer hatóanyagok hatását a kutatás bizonyos fázisaiban kísérleti állatokon - pl. patkányokon, tengeri malacokon stb. - vizsgálják. Ezek a vizsgálatok mindig statisztikai jellegűek, mert a gyógyszer hatóanyagokra való reagálás még azonos tulajdonságú törzsből származó állat példányokon is eltérő, továbbá mert a hatást különböző dózisokkal kell vizsgálni, hiszen a hatás változása az alkalmazott dózis nemlineáris függvénye. Így a vizsgálatokhoz több, azonos törzsből származó állatcsoportot használnak föl, amelyek közül az egyik csoport többnyire nem kap hatóanyagot — ezt nevezik kontroll csoportnak —, a többi csoportok pedig különböző dózisokat kapnak a vizsgálandó anyagból. Ilyen jellegű vizsgálat a kísérleti állatok magatartásának vizsgálata. Ez alatt azt értik, hogy folyamatosan figyelik a kísérleti állat mozgásait és azokat különböző kategóriákba osztva lehetőleg számszerűen kiértékelik a különböző mozgásformák gyakoriságát, az egyes mozgásformák által eltöltött összes időt, azok számát, sőt a vizsgálat időtartama alatt azok időbeli eloszlását is. A számszerű kiértékelhetőség előföltétele a különböző mozgásformák definiálása és kategorizálása. Ez természetesen bizonyos mértékig önkényesen történhet, amelynek folyamán azonban figyelembe kell venni az egyes mozgásformák fiziológiai jelentőségét a hatóanyagok hatására való következtetés szempontjából, továbbá a kategorizálás végrehajthatóságát viszonylag egyszerűen végrehajtható eljárásokkal, ill. ezen eljárások foganatosítására alkalmas, megbízható és viszonylag olcsó mérési elrendezésekkel. A fenti szempontok alapján mi az alábbi mozgásformákat határoztuk meg: — haladó mozgás, — fejmozgatás, — kis környezetben való mozgás, — körző mozgás, — ágaskodás, — ugrálás. Haladó mozgás alatt értjük azt a mozgásformát, amikor az állat meghatározott időn belül önmagát nem metsző pályán mozog, nem ágaskodik és nem ugrál. A haladó mozgáson belül is megkülönböztetünk állást (ha a mozgás sebessége egy igen kis határértéknél kisebb), sétálást (ha a sebesség az előbbi határérték és egy ennél nagyobb másik határérték között van), és futást (ha a sebesség a második határértéknél nagyobb). Fej mozgatás alatt értjük azt a mozgásformát, amikor az állat nem ágaskodik és nem ugrál, az állat számított középpontja kis környezeten belül marad (pl. patkány esetében 10 mm oldalhosszúságú négyzeten belül), de valamelyik szélső pontja eközben viszonylag nagy elmozdulást (pl. patkány esetén 15 mm-nél nagyobbat) végez. Kis környezetben való mozgás alatt azt értjük, hogy az állat nem ágaskodik és nem ugrál és kis körzetben, pl. saját testhossza felénél kisebb tartományban önmagát metsző pályán mozog. I .4 . i f :'** Körző mozgás alatt azt értjük, hogy az állat nem ágaskodik és nem ugrál, a kis környezetben való mozgás szempontjából meghatározott tartománynál nagyobb területen önmagát metsző pályán mozog úgy, hogy a mozgás egy körgyűrű területén belül történik, amely körgyűrű sugárirányú szélessége a R külső sugár felénél kisebb: R-r=2, ahol R a körgyűrű külső, r a körgyűrű belső sugara. Ágaskodáson azt értjük, hogy az állat testének legmagasabb pontja meghatározott szintnél magasabban van; ezt az értéket az állatfajtól függően és többnyire az állat testhosszához viszonyítva adják meg. Ugráláson azt értjük, hogy az állat testének legmagasabb pontja az előző mozgásformához megadott szintnél magasabbra megállapított második szintnél magasabb szint fölé emelkedik. Megfigyelhető, hogy különböző hatóanyagok hatására az állat általában nyugtalanabb, mozgékonyabb vagy ellenkezőleg kevésbé mozgékony lesz; az egyes mozgásformák gyakorisága egymáshoz képest jelentősen változhat, időtartamuk egy-egy mozgási perióduson belül nőhet vagy csökkenhet; körző mozgásnál a jobb vagy a bal irány dominálhat; ezenkívül hosszú időn, órákon keresztül tartó kísérlet folyamán a hatóanyag beadását követően a hatás gyorsan vagy elhúzódóan alakulhat ki, gyorsan vagy elhúzódóan szűnhet meg. A magatartásformák megfigyelésére és számszerű kiértékelésére ismert legrégibb módszer a vizuális megfigyelés és az adatok fólírása, majd utólagos kiértékelése. E módszernél általában minden egyes mozgásforma figyelésére külön asszisztenst kell alkalmazni, ezért a módszer nagyon költséges, továbbá a szubjektív tévedések lehetősége igen nagy, ezért a kísérletek eredménye megbízhatatlan. Nagyszámú állattal sok paraméterre kiterjedő vizsgálatok ezzel a módszerrel egyszerűen nem végezhetők el. Ismeretesek természetesen különböző eljárások, ill. készülékek az említett vizsgálatok minél tökéletesebb automatizálására. Dyen eljárás pl. az, amelyben a kísérleti állat testére rövidrezárt tekercset erősítenek, a vizsgáló ketrec padlója alatt pedig váltakozóárammal gerjesztett, függőleges mágneses tengelyű tekercseket helyeznek el. Ez utóbbi tekercsek impedanciája természetesen megváltozik, ha az állat fölöttük tartózkodik. így a padló alatti tekercsek figyelésével és az impedanciák önműködő kiértékelésével az állat mozgása követhető, sőt számszerűsíthető is. A készülék föl oldó képessége azonban csekély, így a kis környezetben való mozgások elkülönítésére nem alkalmas, az ágaskodást és ugrálást pedig egyáltalán nem képes érzékelni. Egy másik ismert megoldásnál a vizsgáló ketrecben váltakozó villamos teret hoznak létre; a vizsgáló ketrec padlója párhuzamos, egymástól elszigetelt rudakból áll, amelyekre egymástól ugyancsak elszigetelt csodarabok vannak fölhúzva. Ezek között a váltakozó villamos tér feszültség különbségeket hoz létre; ha az állat, amelynek teste véges vezetőképességű, lábával rálép egyes elszigetelt csodarabokra s így azok között vezető összeköttetést létesít, megzavarja a villamos tér és a feszültségek eloszlását és 187 223 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
