187214. lajstromszámú szabadalom • Épület állatok tartására,elsősorben juhok tartására
2 187214 3 A találmány tárgya épület állatok tartására, elsősorban juhok tartására. A javasolt épület a csaknem kizárólag fából készített azonos célú épületekhez hasonlítható leginkább, amelyeket általában lakott helyektől távol építenek fel. Éppen ezért, az ilyen épületeknél nagy jelentőségű az a körülmény, hogy az épülethez milyen mértékben lehet előre, üzemi viszonyok között gyártani a szerkezeti elemeket és ennek megfelelően mennyire korlátozódik a helyszíni munka szerelési tevékenységgé, továbbá, hogy egyáltalán mennyi élőmunkára van szükség az építésnél. Az állattartó-épületek túlnyomó részét, különösen a juhok tartására szolgáló épületeket — az úgynevezett juhhodályokat — úgynevezett szerfás kialakításban készítették. Az ilyen állattartó-épületek általában 40—80 állat befogadására szolgáltak. A szokásos épületek rendszerint hosszú, keskeny alaprajzúak és közepes fesztávúk 7—10 méter szokott lenni. Az ismert állattartó-épületek vázát túlnyomórészt a helyszínen előállított faszerkezet képezi és e faszerkezet hordozza a tetőszerkezetet. A szokásos kialakítás esetében az oldalfalat faoszlopokra készítették és az épület tengelyvonalában közbenső oszlopsor is kellett. A közbenső oszlopsor amellett, hogy többlet alapozási költséget jelent, azért is hátrányos, mert akadályozza az épület belső terében szükségképpen végrehajtandó technológiai műveleteket. További hátránya az ismert épületszerkezeteknek, hogy talpszelement kell alkalmazni az oldalfal vázát képező oszlopoknál. Tekintettel arra, hogy a talpszelemenre nagy csavaróigénybevétel hat, emiatt a talpszelement képező fagerendák keresztmetszetét meglehetősen nagyra kell választani. Ez a körülmény az amúgyis túlnyomórészt fából készült épület faigényét csak növeli. Másik hátránya az ismert állattartó-épületeknek, hogy a csomópontokat csak hagyományos módon lehet kialakítani, amelyet helyszínen kézi munkával szükséges végrehajtani. Ezek a műveletek amellett, hogy nagy élőmunka-ráfordítást igényelnek, hosszú időbe is teliének, vagyis növelik az építés idejét. összegezve, általában elmondható az ismert szerkezetű állattartó-épületekre, hogy nagy mennyiségű fát kell felhasználni az építésükhöz, nagy az élőmunkaráfordítás, hosszú az építési idő és rendkívül drágák is. Meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó épületek oldalfalszerkezetét jelentő faoszlopok hamar tönkremennek, elkorhadnak. Emiatt rövid az épületek élettartama. Igaz, hogy a tetőszerkezetük még 15 év után is általában megbízható, mégis az említett faoszlopok tönkremenetele miatt használhatatlanná válnak az épületek. A találmány szerinti állattartó-épület a vázolt hiányosságokat vagy teljes mértékben kiküszöböli, vagy a szóban forgó hiányosságok, hátrányok mértékét minimálisra csökkenti. A találmány tárgyát képező épület elé azt a célt tűztük ki, hogy minél több olyan elemet tartalmazzon, amelyet az épület felállítási helyétől távol, üzemi körülmények között, előre lehet készregyártani és ezeket a helyszínre szállítva csak szerelési munka váljon szükségessé ott az épület létrehozásánál. A vázolt cél érdekében az épület oldalfalvázát képező oszlopokat előre gyártott vasbeton oszlopokként alakítottuk ki. Az oldalfal vázszerkezetét jelentő vasbeton oszlopokat egy lehetséges kivitel esetében közvetlenül a talajba állítjuk és ezeknek a talajban való megfogását a vasbeton oszlopok köré a helj'színen öntött betontömbökkel biztosítjuk. Egy másik lehetőség a vasbetonoszlopok rögzítésére az a mód, hogy a talajba betonból készített — szintén előre gyártott — alaptesteket építünk és ezekre a beton alaptestekre állítjuk a vasbeton oszlopokat. Eg3T további lehetséges megoldás esetében — főleg olyan helyen, ahol a talajvíz szintje magasan van — cölöpöket vezetünk a talajba olj'an mélységig, hog%’ a cölöpök végei a talaj teherbíró rétegét elérjék, és ezekre a cölöpökre ültetjük a már említett alaptesteket, majd az alaptestekre állítjuk a vasbeton oszlopokat. A vasbeton oszlopok megfelelő megfogása érdekében az alaptestekben a vasbeton oszlopok végeit befogadó mélyedések vannak kiképezve. A vasbeton oszlopokat vagy az alaptesteket a talaj felszíne alatt vonórudak fogják össze. A vonórudakat az egymással szemközti vasbeton oszlopokhoz vagy a vasbeton oszlopokat alátámasztó alaptestekhez kell kapcsolni. A találmány szerinti épületnél a vasbeton oszlopok felső részénél oh'an acélkengo’elek vannak a vasbeton oszlopba előre beöntve, vagy utólag hozzáerősítve, aneh'ek meghajlítás után a tetőszerkezet szarufáinak a vasbeton oszlopokhoz való rögzítését szolgálják. A tetőszerkezet célszerűen torokgerendás fedélszékkel rendelkezhet, ennek megfelelően sem a tetőszerkezet, sem az elmaradt középen lévő gerendasor nem csökkenti az épület belső terének hasznos keresztmetszetét, ennélfogva nem zavarja az épület belsejében folyó technológiai foh'amatokat. Az eddig elmondottakból látható, hogy a találmán3r szerinti épület azáltal éri el az eléje kitűzött célt, hog\T az oldalfal vázszerkezetét szolgáló elemek előre gyártelt vasbeton oszlopok, és hogy ezeket a vasbeton oszlopokat a talaj felszíne alatt, hevesebben az épület belsejében kialakított járószint alatt lévő vonórudak tartják össze, míg felső részüket a tetőszerkezettartja a kívánt heh'zetben. Az épület oldalfalainak vázát képező vasbeton oszlopokat célszerű három méter, vag>' ekörül) távolságra elheVezni eg3'mástól. A szomszédos vasbeton gerendák összekapcsolása a talaj felszíne közelében elheh’ezett és a szomszédos vasbeton gerendák közti múlásokat áthidaló talpgerendákkal történhet. Ezek a talpgerendák minteg3* alsó falrészt is képeznek, vag3’is lezárják az épület belső terét kifelé. Az említett talpgerendák is előre gyártott betongerendák lehetnek. A talpgerendák azt a célt is szolgálják, hog3' ezekre lehet építeni, vag3' támasztani a kívülről tölthető etetőváVúkat. Az etetőváVúk feletti jutott részt, vag3’is a vasbeton gerendák közötti szabad nj’ílásokat drótbetétes üvegből vagy más hasonló zárólapokból készült elemekkel lehet lezárni. Az ily módon kialakított épület oldalfalai a térhatárolás mellett, a belső és külső tér közötti megfelelő hőszigetelést is biztosíthatja. A találmány szerinti épület alsó részét az épületben tartani szándékolt állatok fajtájától, vag3’ a helyi körüln cm'ektől függően többféleképpen lehet kialakítani. Például döngölt agyag lehet a legfelsőbb réteg, de lehet homok vag3T más hasonló, önmagában ismert anyag. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
