187176. lajstromszámú szabadalom • Juhtrágya kezelésére alkalmas készítmény valamint eljárás juhtrágya és természetes ásványanyag alapú biokoncentrátum készítéssére
1 187 176 2 A találmány tárgya juhtrágya kezelésére alkalmas készítmény és eljárás a mélyalmos juhtrágyából és természetes ásványi anyagokból készíthető biokoncentrátum előállítására, valamint az eljárás folyamán keletkezett hőenergia hasznosítására. Hazánkban a juhtartó épületek (közismerten juhhodályok) jelentős része mélyalmos rendszerű. Ez azt jelenti, hogy az épületben tartott állatok híg és szilárd ürüléke alomszalmával keveredve az épületben halmozódik fel és érlelődik. A mélyalmos rendszerű állattartó épületekből a trágyát naponta nem hordják ki. A kitrágyázás - évente 2-3 alkalommal - akkor történik, amikor a mélyalom eléri a 40-60 cm vastagságot. Az alommal keveredő nagymennyiségű ürülék folyamatos lebontása már a mélyalomban elkezdődik. A trágyaérés következtében nagymennyiségű ammónia és szén-dioxid szabadul fel, amelynek igen jelentős az épület belső levegőjét szennyező hatása. Ez a folyamat két szempontból is káros, egyrészt a keletkezett ammónia, mint növényi tápanyag megsemmisül, másrészt az állat tartózkodási helyén (komfortzóna) erősen szennyezi a levegőt. Vannak olyan időszakok a mély almos állattartó épületekben, amikor az ammónia- és a szén-díoxidkoncentráció megközelíti a tűrési határt. Ez az állapot az állatok tenyésztését kedvezőtlenül befolyásolja. Ezenkívül a mélyalom valóságos melegágya az állatok egészségét veszélyeztető kórokozók és paraziták szaporodásának. A mélyalmos juhhodályokban jelentős a lábvég-megbetegedések száma, amelynek káros gazdasági hatása közismert. A hagyományos gyakorlat szerint a mélyalmos trágyát a kitakarítás során az épület közelébe hordják ki és ott trágyakazalban tárolják. A trágyát rendszerint ősszel kihordják a szántóföldre, ahol szétszórják és a talajba bedolgozzák. A jelenlegi nagyüzemi gyakorlat általánosságban ezt a hagyományos trágyahasznosítási módszert alkalmazza. Ez a hagyományos módszer évszázadok óta nem változott. A juhtrágya kezelésére, adalékanyagokkal történő dúsítására és komposztálására vonatkozó szakirodalmat napjainkban nem ismerünk. A találmány szerinti eljárás egyes részkérdéseit azonban a szakirodalom több helyen érinti. Kreybig Lajos [A nyers ásványi foszfátok biológiai feltárása és gyakorlati alkalmazása, MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, Budapest, 1953] az istállóból kikerült nyers trágyákhoz folyamatosan 2% nyersfoszfátot kevert. Vizsgálta a biofoszfát-képződés folyamatát és azt, hogy a foszfát alakzataira milyen hatással van a melasz hozzáadás. Tanulmányozta a gázképződést és a mikroszervezeteket az érlelés különböző szakaszában. Vizsgálta, hogy az istállótrágyában előállított biofoszfát milyen hatással van a talaj termékenységére. Barna Z. és Gaszpor J. [Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Kutatások Magyarországon, Budapest 1981] a gyors komposztálás gépesítésével foglalkoztak. Kialakították a gyorskomposztáló gépsort és technológiát. Thompson [Kompasztálás, mint trágyakezelési rendszer, Compost Science, Pennsylvania, 1977. 18. évf. 6. sz.] a sertés- és szarvasmarhatrágya komposztálását dolgozta ki, saját gazdaságában. A trágya kihordása előtt még a kifutóban Baktérium Startert szórt ki. A komposztálásnál 40-60% nedvességtartalmat ajánlott, és a 20-30 : 1 C-N arányt tartotta ideálisnak. Mátyás Ernő (Szerencs, 1979) a természetes zeolitok és zeolittartalmú kőzetek általános földrajzi kérdéseivel foglalkozott. Baromfiistállókban alkalmazta a zeolitot az istállóklíma javítására. Megállapította, hogy ha a baromfitrágyára zeolitot szór, javul az istállóklíma. Jelen találmány célja olyan készítmény kidolgozása, amellyel a mélyalmot kezelve az istállóklíma javítható, a juhok lábvég-megbetegedéseinek száma csökkenthető. A találmány további célja a juhtrágyából és a készítményből olyan biokoncentrátum előállítása, amely az előzőekben ismertetett, hagyományos módon nyert juhtrágyával ellentétben szagtalan, pátogén mikroorganizmusoktól mentes, konzisztenciája előnyösebb és tápanyagtartalma sokkal nagyobb, mint a hagyományos módon előállított juhtrágyáé. A találmány alapját a következő felismerések képezik:- ha a mélyalmos juhtrágyába folyamatosan ásványi eredetű riolittufa-típusú adalékanyagokat, zeolitokat keverünk, jelentősen csökken a juhok lábvég-megbetegedése, és az istálló levegőjének szén-dioxid- és ammóniatartalma;- a juhok az adalékanyagot folyamatosan összegyúrják a trágyával és ezáltal tökéletes keveredés érhető el, külső gépezet és energia felhasználása nélkül is;- az adalékanyagok hatására növekszik a trágya bel tartalmi értéke, valamint komposztálhatósága;- az érlelési folyamatban keletkezett hőenergia felhasználható technológiai víz melegítésére, fóliaház fűtésére és egyéb célra;- a biokoncentrátum készítési folyamatában feltárható a nyersfoszfát;- ha a komposzt prizmába perforált légszellőzőt építünk, a légköri oxigén intenzív beáramoltatásával meggyorsítható a szervesanyag lebontás, illetve a biokoncentrátum készítés. A találmány szerinti juhtrágya kezelésére alkalmas készítmény 25-29% zeolitból, 26-30% nyersfoszfátból, 15-17% lignitből, 15-18% gipszből, 5-6% perlitből és 0-6% dolomitból álló, szilárd, homogén keverék, melyet úgy állítunk elő, hogy a fenti alkotórészeket alkalmas berendezésben összekeverjük. A készítményben levő alkotórészek gyakorlati jelentősége a következő: A zeolitok előnyösen az erjedési gázok, ezek közül is az értékes ammónia tartós megkötésére, valamint a víz hajszálcsövekben való raktározására képesek. A fenti tulajdonság eredményeként megszűnik az ammónia által okozott levegőszennyezés az épületen belül. A képződő trágyaanyag a megkötött ammónia révén nitrogénben gazdagodik. A zeolitoknak bakteriosztatikus hatásuk is van, és a paraziták fejlődését is gátolják. A mélyalomba keverve előnyösen gátolják a juhnál és szarvasmarhánál előforduló büdössántaság (panaricium) kialakulását és egyéb kórokozók - így a liszteriák - fertőző hatását is csökkentik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
