187162. lajstromszámú szabadalom • Hordozható optikai készülék huzalszövet azonosítására
1 187 162 2 A találmány tárgya hordozható optikai készülék huzalszövet azonosításához. Számos iparágban, különösen az élelmiszer-, kozmetikai-, gyógyszer- és vegyiparban széles körben használnak huzalszöveteket (szitaszöveteket) a szilárd részecskék különböző méretű frakcióinak elválasztásához. E műanyag vagy fém huzalszövetek azonosítása, azaz lyukméretének és szálvastagságának meghatározása, és ennek alapján a megfelelő méretű használandó huzalszövet kiválasztása, illetve az alkalmazni kívánt huzalszövet méreteinek ellenőrzése nem csekély problémát jelent. A méreteket tartalmazó gyári jelzőcédula ugyanis általában a kicsomagolás, tárolás során hamar megsérül, olvashatatlanná válik vagy elvész, s így becsléssel kell a méreteket meghatározni. Az azonosítás nagy gyakorlatú szakembert igényel, azonban annak becslése is pontatlan, s így csak közelítőleg képes a méreteket megállapítani. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan készülék, amellyel egyszerűen azonosítani lehetne a huzalszöveteket. A találmány célja hordozható optikai készülék biztosítása, amelynek segítségével egyszerűen, gyorsan és megbízhatóan azonosíthatunk tetszőleges lyukméretű és szálvastagságú huzalszövetet. A fenti célt egy olyan hordozható optikai készülékkel érjük el, amelyben az azonosítandó huzalszövet és az összehasonlítóként alkalmazott ismert méretű etalon huzalszövetek elhelyezésére szolgáló alaptárcsa felett az egyik oldalon az azonosítandó huzalszövetet leszorító szerkezet, a másik oldalon az etalon huzalszöveteket tartalmazó, eltávolítható etalonfoglalat, felette pedig a tubustartó helyezkedik el, s az utóbbihoz az optikai lencsét/lencséket magábafoglaló,tubus csatlakozik, az alaptárcsa alsó lapjához fogantyú van erősítve, amely kívánt esetben fényforrást, elemet, kapcsolót és fényvetítő ellenzőt is tartalmaz. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy ha a készülék kialakítása lehetővé teszi az azonosítandó huzalszövet és az ismert méretű etalon huzalszövet nagyított képének egyidejű, egymás melletti szemlélését, akkor egyszerűen eldönthetjük, hogy azonos vagy különböző méretûek-e, s az etalon huzalszövetek sorozatából gyorsan kiválaszthatjuk azt a huzalszövetet, amelynek a méretei egyeznek az azonosítandó huzalszövet méreteivel. Vizsgálataink szerint általában 15-20 mm nagyságú szakaszon kell az egyes huzalszövet minták nagyított képét szemlélni ahhoz, hogy az összehasonlítás kellő gyorsaságú legyen. A szakember számára meglepő, hogy a két huzalszövet nagyított képének egymás melletti szemlélésével gyorsan eldönthetjük az azonosságot, mivel inkább azt várnánk, hogy az egymásra vetített kép biztosítja a könnyebb azonosítást. Egymásra vetített képek esetén azonban az azonosítás gyakorlatilag lehetetlen, mivel amikor a két huzalszövet méretei közel állnak egymáshoz, teljesen felismerhetetlen képet látunk. A találmány szerinti készüléket közelről az 1. ábra kapcsán ismertetjük, amely a készülék főbb elemeit bemutató vázlatos rajz. A 6 alaptárcsa felett az egyik oldalon elhelyezkedő 13 leszorító szerkezet a 12 azonosítandó huzalszövet rögzítésére szolgál, míg a 3 tubustartó - amellett, hogy tartja az 1 tubust - az 5 etalonfoglalatot is rögzíti. Az 5 etalonfoglalat lényegében tetszés szerinti számú etalon huzalszövetet foglal magába egymás mellett, s könnyen elforgatható kialakítású. Az 5 etalon foglalat előnyösen 6-12, különösen előnyösen tizenkét 4 etalon huzalszövetet tartalmaz, célszerűen növekvő vagy csökkenő lyukméret és szílvastagság szerinti sorrendben. A 4 etalon huzal szöveteken célszerűen a méretek is fel vannak tüntetve, kis számjegyekkel. Az 1 tubus anyaga általában valamilyen fém, példa ul alumínium, célszerűen két optikai 2 lencsét tartalmaz, amelyek általában 6-24-szeres nagyítást biztosítanak. A 6 alaptárcsa alsó lapjához erősített 7 fogantyú, amely a készülék megfogására, elmozdítására szolgál, kívánt esetben 8 fényforrást - alkalmas erősségű iz?ót -, 9 elemet mint áramforrást, 10 kapcsolót és 1 fényvetítő ellenzőt is tartalmaz. Ebben az esetten a 7 fogantyú üreges, hogy befogadhassa az adót. esetben jelenlevő, felsorolt alkatrészeket. A 10 kapcsoló, ha jelen van, célszerűen olyan kialakítású, hogy egyúttal az üreges 7 fogantyú alsó lezárását is biztosítja. A 6 alaptárcsa olyan kialakítású, hogy a 12 azonosítandó huzalszövet és az 5 etalonfoglalatban elhelyezett 4 etalon huzalszövetek azonos síkban helyezkedjenek el. A 6 alaptárcsa anyaga célszerűen valamilyen átlátszó műanyag, például plexiüveg. Előnyös, ha a 7 fogantyú szintén átlátszó anyagból készül, mivel így kedvezőbb a huzalszövetek megvilágítása. A 13 leszorító szerkezet például csavar segítségével állítható, s az 1 tubusnak a 6 alaptárcsától mért távolsága is változtatható. A találmány szerinti hordozható optikai készülékkel a következőképpen azonosítjuk a huzalszövete:. A 12 azonosítandó huzalszövet egy kis darabját a 6 ílaptárcsa egyik oldalára - az 1. ábra szerinti rajznál bal oldalra - helyezzük, és a 13 leszorító szerkezettel rögzítjük. A 4. etalon szitaszöveteket tartalmazó 5 etalonfoglalatot a 6 alaptárcsa másik oldí Iára helyezzük. Olyan 5 etalonfoglalatot válasz unk ki, amely várhatóan tartalmazza a 12 azonosítandó huzalszövettel azonos méretű 4 etalon húzulszövetet. Az 1 tubusban lévő 2 optikai lencse/ lencsék 6 alaptárcsától mért távolságát, ha szükséges, addig változtatjuk, amíg éles képet nem kapunk. Ha a külső megvilágítás kielégítő, nincs szükség a 8 fényforrás bekapcsolására, illetve nincs szükség arra, hogy a 7 fogantyúban helyet foglaljon a 8 fényforrás, a 9 elem és a 10 kapcsoló. A bban az esetben, ha a külső megvilágítás nem elegendő, a 10 kapcsolóval bekapcsoljuk a 8 fényforrást, és a 11 ellenzőt úgy állítjuk be, hogy megfelelő fényerősségű, síkban látható vagy térhatású képet kapjunk. Az 1 tubus felső részén lévő látótérben egyidejűleg szemléljük a 12 azonosítandó huzalszövet és valamelyik beállított 4 etalon huzalszövet nagyított képét. Az 5 etalonfoglalat elmozdításával - célsze-I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
