187156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a rendre kaszált szálastakarmány intenzív fonnyasztására és a rend fordítására

1 187 156 2 A találmány tárgya olyan eljárás és berendezés, amely alkalmas a rendre kaszált szálastakarmány optimális idejű intenzív fonnyasztására és a szálas­­takarmányrend, a technológiában megkívánt gépe­sített, gyors és veszteségmentes forgatására. Mint ismeretes, a szálastakarmány betakarításá­nál az energiaköltségek miatt az úgynevezett két­­menetes betakarítási mód a legelterjedtebb, ahol az első menetben a szálastakarmányt lekaszálják és a talajon rendbe rakják. A második menetben, bizo­nyos idő után, a rendet egy vagy több esetben átfordítják. A szálastakarmányt megfelelő száradá­sa után begyűjtik. Találmányunk a második menet­ben szükséges műveletek célirányos elvégzésére ké­szült. A fejlett agrotechnikai módszerek egyre nagyobb terméshozamokat eredményeznek, így nem ritka 12-13 tonna/hektár évenkénti termés eredmény, például a lucerna termesztésénél. Ezt a mennyiséget legtöbbször háromszori kaszálással érik el. Külö­nösen az első kaszálásnál, 5-6 tonna/hektár termés eredménynél már gondot okoz a lekaszált termés optimális fonnyasztásának, szárításának megoldá­sa, mivel a termés a rendben 50-60 cm-es vastag­ságban természetes úton nem képes megszáradni, vagy a felső felületén túlszárad. A szálastakarmányrend gépi forgatásának legis­mertebb eszköze a csillagkerekes rendsodró, ahol lépcsőzetesen a haladási irányra szögben elhelye­zett különálló kerekek kerületén lévő acélpálcák a szálastakarmányt a renddel párhuzamos helyzetbe terelik. E megoldás hátránya, hogy a szálastakar­mányt kötélszerűen összetekeri, nem fordítja meg teljesen, tömött kis vízleadó felületű réteget ered­ményez, gyakori a szálastakarmány feltekeredése a géprészekre, ami üzemzavart okoz, az acélpálcák letörve a takarmány további feldolgozásánál okoz­nak zavart, a rendsodró a talajon lévő vas, kő, fa hulladékot is a rendbe keveri. A csillagkerekes rendsodrók nagyobb tömegű zöld, nedves rend át­forgatására gyengék, a rend felső és alsó részeit összekeverik, minőségben vegyes takarmány kelet­kezik. A rendsodró alkalmazásánál, különösen lu­cerna termesztés esetén a növény minőségileg legér­tékesebb részét a levélzetet - főleg ha az megszáradt - kíméletlenül leveri, összezúzza. A levélpergés vesztesége a 40%-ot is elérheti. Ismertek a Fella és a Wolf nyugatnémet cégek megoldásai, ahol a lefelé nyúló és a talajjal szöget bezáró síkban forgó acélvillák a rendet egyirányba tolják. Ezeknél az első menetben a lekaszált takar­mányt széles szőnyegszerű rendben hagyják, és szá­radás után a második menetben terelik össze egy síkba, majd rendfelszedővel begyűjtik. A megoldás hátránya, hogy a hagyományos rendre kaszálás műveletén is változtatni kell, nagyobb tömegű zöld és nedves takarmány forgatására nem alkalmasak, a levélpergés jelentős, a takarmányrészeket össze­keveri, az acélvillák letörhetnek, a gép konstrukció­ja bonyolult. E megoldások a gyakorlatban nem terjedtek el. A gyakorlatban ismert olyan megoldás is, hogy a rendet felszedik, majd a menetirányra merőleges vályúban egy lengőtengelyű szállítócsigával oldalra nyomják és ott újból a talajra hull. E megoldásnál a 176 665 magyar lajstromszámú T 18914 közzété­teli számú NDK találmány szerinti felszedő beren­dezést használják fel. A megoldás a takarmányrészeket keveri, zömíti, összetöri, tömött kis vízleadó felületű réteget ered­ményez, forgatásra nem alkalmas. A szakemberek felismerték a szálastakarmány, különösen a lucerna forgatásának, szárításának fontosságát, az időtartam lerövidítésének lényeges szerepét, a minőség, így a karotin tartalom és a fehérje megőrzésének fontosságát, de mind ez ideig olyan kielégítő megoldást nem sikerült találni, amely a levegő hőmérsékletéből, mozgásából, pára­­tartalmából, a rendre vágott anyag tömegéből, az időjárástól, napszakoktól is függő változásából eredő bizonytalansági tényezőket a minimálisra tudná csökkenteni, a rövid intenzív fonnyasztás feltételeit meg tudta volna teremteni. Találmányunk által megvalósítani kívánt feladat az, hogy viszonylag egyszerű berendezéssel a szá­lastakarmány rendre kaszált rétegének megfordítá­sát különösen a lucerna növény esetében, az opti­mális időben, a kaszálás és a betakarítás technoló­giai üteméhez alkalmazkodva, úgy végezzük el, hogy a fonnyasztás, illetve a szárítás természetes úton, a legrövidebb idő alatt, a rendre kaszált réteg vastagságában egyenletesen valósuljon meg. Emel­lett a megfordított réteg a fordítás után száraz talajra kerüljön, az így képzett rend rétege legyen laza, borzolt a levegő által jól átjárható vízleadó felületű, a beltartalmi minőség legyen megvédhető. A találmány szerinti berendezés kialakításánál fel­adatul tűztük ki azt, hogy a szálastakarmány, külö­nösen a lucemanövény legértékesebb beltartalmi részével, különösen a levélzettel kíméletesen bán­jon, ne legyenek könnyen letörő és takarmányba kerülő acélrészek, a talajon elfekvő vas, kő és fahul­ladékokat a takarmánytól különítse el és a rendre kaszált rendet tökéletesen, teljes egészében fordítsa meg, esetleg alkalmas legyen a rendcsíkok összedo­­bálására is. Célul tűztük ki azt is, hogy a berendezés házilag elkészíthető, különösebb beruházást ne igé­nyeljen, energiafelhasználása legyen gazdaságos. Találmányunk lényegét a következő felismerések alapozták meg:- A rendre kaszáló géppel levágott szálastakar­mány, különösen a lucerna még élő szervezet és a fonnyasztás, szárítás során a benne felhalmozott tápanyagokat használja fel. Nagy jelentősége van a beltartalmi érték megőrzésében a fonnyasztási idő lerövidítésének és a rend vastagságában az egyenletes vízleadásnak.- A levágott szálastakarmány rendben a kaszá­lógép a rend rétegét úgy alakítja ki, hogy a réteg aljára kerülnek a rostos szárrészek, melyek a ned­vességet nehezen adják le, felül pedig a legértéke­sebb tápanyagban dús, gyors nedvességleadásra képes hajtásvégek és leveles részek. A felső felületet nem szabad túlszáritani, mert minősége romlik. Ha rövid fonnyasztás, pl. 2-3 óra után a réteget teljes egészében átfordítjuk, az értékes részek alulra, a nedves rostos szárrészek - mintegy védőrétegként - felülre kerülnek. A szárrészek laza, borzolt álla­potukban intenzívebben fonnyadnak és egyenletes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom