187155. lajstromszámú szabadalom • Biológiai jelanalizátor

1 187 155 2 A találmány tárgya mikroprocesszoros vezérlésű biológiai jelanalizátor, amely alkalmas elektromos jellé átalakított biológiai jelek, például szenzomo­­toros rendszerből nyert akaratlagos és kiváltott potenciálok (gyorsan változó biológiai jelek) auto­matikus programozott kiértékelésére, feldolgozásá­ra, az eredmények tárolására. Az elektroneurográfiában és elektromiogrofiá­­ban nyert elektrofiziológiás jelek igen nagyszámú paraméterrel jellemezhető időfüggvényként ábrá­zolhatok. Például az izom akciós potenciálok vizs­gálatára napjainkban mind a klasszikus valószínű­ség-elméletet, mind a sztochasztikus folyamatok jellemzésére használatos módszereket alkalmazzák. Az izom akciós potenciálokat az analízis' idején stacioner, ezen belül ergodikus, sőt egyes esetekben az egyszerűség kedvéért normális eloszlásúnak fel­tételezik. Egyes állapotokhoz határozott jelalako­kat rendelnek, másokhoz frekvenciatranszformált­­juk időbeli átlagát rendelik. Motoros és szenzoros rendszerből elvezetett akciós potenciálok gyakori­sága, amplitúdóközépértéke, időtartama, fázisai­nak száma, meredeksége, stb. lényeges paraméterek a diagnózis felvétele szempontjából. Az elektromiográfiás jelek automatikus feldolgo­zása rövid múltra tekint vissza. A 60-as években még gyakorlat volt a paraméterek statisztikai elem­zése, átlagolása a regisztrátum szemrevételezésével. A kézi kiértékelés munkaigényes, fáradságos út. Willison 1963-ban [„A method of measuring motor unit activity in human muscle”, J. Physiol. London, 168,35 (1963)] és az elektromiográfiás regisztrátum analíziséhez alkalmas kézi módszert ismertetett. Eszerint egy mutatót és egy mechanikus számlálót használt 35 mm-es filmre felvett és kivetített regiszt­rátum analízisére. E módszerrel a 100 pV-nál na­gyobb potenciálok amplitúdó- és időtartam elosz­lását vizsgálta, és bebizonyította, hogy a muszkulá­­ris disztrófiában szenvedő betegnél a miográfiás jel átlagos frekvenciája és amplitúdója nagyobb, mint egészséges egyéneknél. A módszert Fitch és Willi­son tökéletesítette, amelynek során automatikus elektronikus analizátort fejlesztettek ki a mechani­kus számláló helyettesítésére [„Automatic measure­ment of the human electromhyogram” J. Physiol. London, 178, 28 (1965)]. Ennél a megoldásnál az intramuszkuláris elektródáról nyert jelet felerősí­tik, és az erősítő kimenőjelét RC-hálózaton keresz­tül Schmitt-triggeres komparátorpárra vezetik. Ez a komparátorpár jelzi, ha a jel amplitúdója megha­ladja a pozitív vagy negatív 100 pV-os szintet. A komparátorpár kimenete bistabil multivibrátort vezérel, amely akkor változtatja meg állapotát, ha pozitív csúcsot negatív követ, vagy ha negatív csú­csot pozitív követ. A komparátorpár és a bistabil áramkör kimenete polaritásváltás számlálót vezé­rel, amelynek tartalma akkor inkrementálódik, ha két ellentétes előjelű potenciál követi egymást. Az áramkör amplitúdószámlálót is tartalmaz, amely minden egyes 100 pV-nál nagyobb amplitúdójú potenciált megszámol. Ezt a berendezést akaratla­gos erőkifejtés alatti potenciálváltozások frekven­cia - és amplitúdóviszonyainak vizsgálatára hasz­nálják, és a vizsgált paraméterek segítségével kü­f lönböző mozgásszervi betegségek jól diagnosztizál­hatok. A későbbiek során az analizátorral együtt már számítógépet is használtak Dowling, Fitch és Willi­son : [„A special purpose digital computer (biomac 500) used in the analysis of the human electromy­ogram” Electroenceph, clin. Neurophisiol. 25, 570 (1968)]. Az így összeállított berendezés feladata amplitú­dó- és intervallum hisztogrammok képzése volt. A hisztogram készítésére a polaritásváltás jelző im­pulzusok által szinkronizált címszámlálót használ­tak. Polaritásváltáskor indul a számláló és a követ­kező polaritásváltáskor az éppen aktuális memó­riarekesz tartalma inkrementálódik, majd a szám­lálást újra indítják. A készülékkel elért eredmények bebizonyították, hogy az intervallum- és amplitú­­dóhisztogrammok felhasználhatók az egészséges és krónikus parciális denervációban szenvedő pacien­sek megkülönböztetésére. Ismert olyan megoldás, amelynél analóg analizá­tort használtak arra, hogy az izom maximális kont­­reakciója mellett felvett interferenciamintából kö­vetkeztessenek az egységpotenciálok időtartamá­nak változásaira. Az analizátorral az átlagos fázis­tartam reciprokát jellemző adatot számították ki. ahol Tn és Sn a pozitív és negatív csúcsok számát és időtartamát jelentik. A zaj és az akciós potenciál megkülönböztetésére az időtartamokat az amplitú­dó szerint súlyozták. így az algoritmus az alábbi szerint módosul : n V = ------­­(2) I a-T, L-l ahol aj és TV az i-edik kitérés amplitúdója és időtar­tama. Ezen analizátor alapja egy olyan analóg áramkör volt, amely a fenti kifejezést megoldja, és értékét folyamatosan kijelzi és regisztrálja. Nagy kapacitású és sebességű számítógépek olyan analízistechnikát tesznek lehetővé, amely ké­zi módszerrel el sem végezhető. Ilyen például a Fourier analízis. A számítógépen viszont on-line módon folyamatos kijelzéssel végezhetők. Paciens­ről tű- vagy felületi elektródával felvett jelet bioló­giai erősítővel felerősítik, és analóg-digitál átalakí­tón keresztül számítógépbe vezetik, amely az előre megadott algoritmus szerint on-line vagy off-line feldolgozást végez. A feldolgozás algoritmusa egy­szerűen módosítható, és idővel nagy programháttér alakulhat ki a kutatóbázison. A megoldás hátrá­nya, hogy költséges és nagy sebességű, nagy kapaci­tású számítógép csak kevés helyen áll közvetlenül rendelkezésre. így a komputeres analízistechnika előnyeit nem lehet kihasználni. Ismertek olyan kis számítógéppel ellátott anali­zátor-rendszerek, amelyek komplett orvosi mérés­­adatgyűjtő és jelfeldolgozó rendszert tartalmaznak, és alkalmasak az elektroenkefalográfiás, elektromi-5 n 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom