187130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás iridoid-glikozidok és szekoiridoid-glikozidok előállítására

1 .187 130 2 A találmány tárgya eljárás iridoid-glikozidok és szekoiridoid-glikozidok izolálására. Az iridoidok, illetve a szekoiridoidok természe­tes eredetű vegyületek. Közös szerkezeti jellemző­jük a ciklopenta- (c) pitán vázrendszer, melyet az (I) képlet szemléltet, illetve annak 7-es és 8-as szé­natomjai között felnyílt változata, amelyet a (II) képlet szemlélet. Az iridoid-vegyületek számos népi gyógyszernek aktív alkotórészei; a népgyógyászatban mint vize­lethajtó, hashajtó, izzasztó, nyugtató hatású és bőr­­fertözés elleni szerek használatosak. Az izolált iri­doidok részletes biológiai hatását azonban viszony­lag kevés esetben vizsgálták. így például gombaölő hatást mutattak ki az aukubin, plumierid, plumeri­­cín esetén, analgetikus és antiflogisztikus hatást a harpagozid esetén, szedatív hatást a valepotriátok esetén, hashajtó hatást az aszperulozid, genipozid, verbenalin esetén; leukémia ellenes hatást az alla­­mandin esetén és vérnyomáscsökkentő hatást az aszperulozid esetén. A s/ekoiridoid-vegyületeket tartalmazó drogok egy része (pl. Menyanthes trifoliata, Gentiana fa­jok) a népgyógyászatban keserűanyagként haszná­latosak. Az izolált, szekoiridoidokhoz tartozó oleurope­­innek vérnyomáscsökkentő és koronaértágító hatá­sa van. Biokémiai és preparatív kémiai vizsgálatok igazolják, hogy az (V) képletű szekologanin a bio­lógiailag aktív alkaloidok jelentős képviselőinek, például az indolvázas alkaloidoknak, Ipecacuanha, Cinchona alkaloidoknak a bioszintézisénél kulcs­szerepet játszik. A (III) képletű aszperulozid izolá­lását Trim A. B. és Hill R. szerint [Biochem. J.50. 310-319 (1952)] Galium aparine, Rubia tinctorum és Daphniphyllum macropodum növényi anyagból a következőképpen végzik:A drogot 0,33 n sósav­val szobahőmérsékleten extrahálják, az iridoid­­vegyületeket aktív szénen adszorbeáltatják, az ak­tív szenet leszűrik, vízzel mossák, majd alkohollal eluálják. Az alkoholos oldat bepárlása után az asz­­perulozidot kristályosítással nyerik, majd kétszer átkristályosítva tovább tisztítják. A módszer hátránya, hogy az iridoid-vegyületek ismert savérzékenysége miatt az aszperulozid a sav hatására bomlik, és a tiszta aszperulozid izolálásáig végzett nyolcszor! szűrés sok munkát és időt igé­nyel. Az aszperulozid izolálásának egy másik ismert módszere Borisov M. I. és Borisyuk Y. G. szerint [Farmatsevt. Zh. (Kiev) 18.43/1963] Galium ruthe­­nicumból abban áll, hogy a száraz drogot 96%-os etanollal extrahálják, majd az alkohol lepárlása után a vizes maradékot éterrel kirázzák a klorofill eltávolítására. A megtisztított vizes oldatot polia­­mid oszlopon kromatografálják. Az aszperulozid frakció eluálása vízzel történik, majd a kapott oldat betöményítése után az aszperuozidot etanol és klo­roform I ; 1 arányú elegyével 100 ml-es részletek­ben 20-szor kirázzák. A szerves oldószer lepárlása után az aszperulozidot kristályosítják. A módszer hátránya, hogy nagy térfogatú szer­ves oldószert igényel, és a használt oldószerek nem regenerálhatok. A klorofill eltávolítására végzett éteres kizárás erős emulzióképződéssel jár, ami nagy anyagveszteséget okoz. A többszöri kirázás nehézkessé teszi a módszert. Az aszperulozid izolálásának harmadik ismert módszere Sticher O. szerint [Pharm. Acta Helv. 46, 121 (1971)] Asperula odorataból abban áll, hogy a friss növényi anyagot forró etanollal extrahálják, majd a kivonatot etanol-mentességig betöményítik. A vizes maradékot a klorofill eltávolítására éterrel kirázzák, majd szilikagél-oszlopon metanol és dik­­lór-metán elegyével kromatografálják. A módszer hátránya, hogy az aszperulozid hőér­zékeny vegyület, és így forró etanolos kivonáskor bomlik. A klorofill eltávolítását itt is éteres kirázás­sal végzik, ami - mint fent említettük - az emulzió­képződés következtében nagy anyagveszteséget okoz. A módszer további hátránya, hogy az oszlop­­kromatográfiával nyert aszperulozid-frakciók nagy mennyiségű flavonoid típusú vegyületet tartalmaz­nak, melyeket csak többszöri átkristályosítással le­het eltávolítani az aszperulozid mellől, ez pedig további anyagveszteséget jelent. Az (V) képletű szekologanin izolálását Souzu I. és Mitsuhashi H. szerint (Tetrahedron Letters 1970. 191) Lonicera morrowii A. Gray-ből úgy végzik, hogy a növényi anyagot etanollal extrahál­ják. A kivonatból celit-szén oszlop segítségével nyert glikozidelegyet szilikagélen kromatografál­ják. A közlemény nem közöl részletes előíratot az izolálásra. A szekologanin izolálását egy másik irodalmi módszer [KinastG. és TietzeL. F.: Chem. Bér. 109, 36-40 (1976)] szerint Lonicera tatarica frissen gyűjtött leveles hajtásaiból úgy végzik, hogy a dro­got 25 °C-on metanollal extrahálják. A kivonatot semlegesítik, betöményítik, majd éterrel kirázzák a klorofill és a lipoidok eltávolítása céljából. A vizes fázis betöményítése után viszkózus olajat kapnak, melyet négyszer, esetenként 6 órán keresztül ace­­tonnal kevernek, és így nyerik ki a szekologanint. Az egyesített acetonos kivonatok bepárlásával ha­bot nyernek, mely 90%-ban szekologanint tartal­maz. Ezt szilikagél-oszlopon kromatografálva, elu­­álószerként aceton és benzol 5 : 2 arányú elegyét használva tovább tisztítják. A fenti eljárás gondos és ismételt kísérletekben sem volt reprodukálható. Célul tűztök ki olyan eljárás kidolgozását, mely­­lyel a fenti hátrányok kiküszöbölhetők, és az irido­­id- és szekoiridoid-glikozidok nagyobb kitermelés­sel és tisztább formában izolálhatok. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fent nevezett glikozidok mellől az extraktumból a flavo­noid típusú vegyületek és a klorofill egyszerű alumí­­nium-oxidos rázatással és az alumínum-oxid kiszű­résével, míg a glikozidoknál hidrofilebb kompo­nensek, például a cukrok acetonos hígítással eltá­­volíthatók. Szekoiridoidok kinyerésére különösen előnyös az a felismerés is, hogy a drog vízzel telített butano­­los extraktumából egyszerűen kivitelezhető fázis­cserékkel az izolálandó anyagok feldúsíthatok, és nagyobb kitermelés érhető el. A találmány további alapja az a felismerés, hogy iridoid-glikozidok izolálás esetén a szilikagél-oszlo­pon végzett kromatográfiánál a diklór-etán mint I 5 10 15 20 25 30 :5 0 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom