187124. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton falszerkezet és eljárás annak előállítására
1 187 124 2 A találmány vasbeton falszerkezet, amely résárokban, előregyártóit vasbeton elemekből van összeállítva. A hagyományos monolit résfalszerkezeteknek számos ismert, különböző alkalmazó cégek és markológépek nevéhez kötődő (Kelly, Soletanche, Titania stb.) szerkezeti kiviteli alakja van. Ezen megoldások alapelve lényegében azonos. Alkalmas markológéppel 3,0-5,4 m hosszú, kívánt mélységű, meghatározott szélességű résárokszakaszt létesítenek a talajban több, mindig páratlan számú markolófogás segítségével. A talaj állékonyságáról az építés ideje alatt megfelelő összetételű és sűrűségű résiszapzaggyal gondoskodnak. A résfal szükséges vasalását (rendszerint előregyártott betonacél kosár formájában), valamint a különböző megoldású szakaszoló elemeket beleeresztik a résfalárokba, és kontraktor csővel zagy alatti betonozással a rést betonnal kitöltik, miközben a résből a résiszap kiszorul. Ezt követően a résfal hosszirányában egy táblaméretnyit kihagyva készítik el - az előző módon - az újabb réstáblaszakaszt. Ez után következik a már kész táblák közötti résszakasz elkészítése. A csatlakozást a szakaszolók visszahúzásával és helyük kibetonozással hozzák létre. így az egyes réstáblaszakaszok folytonossá válnak. Ez a ciklikus folyamat addig ismétlődik, amíg a résfal teljes hosszban elkészül. Az ismert módszerek és szerkezetek hibái közösek, és megtalálhatók még a jelenleg ismert legkorszerűbb ilyen megoldásoknál is, legföljebb egyik hiba dominánsabban, míg egy másik kisebb mértékben jelentkezik. A főbb hiányosságok és nehézségek az alábbiakban nyilvánulnak meg. A monolit résfal szükségszerűen szakaszolva, rövid táblákban, az építési lépések rövid, ciklikus ismétlésével állítható elő. Ez önmagában is hátrányos, de emellett a hosszanti sorolás általában réstáblánként megszakad, és a szakaszoló szerelvények alkalmazásával nem jön létre a táblák szabatos nyomatékbíró kapcsolódása. A szakaszok határán a betonminőség nem homogén. Általában a résfal betonminőségének egyöntetűsége a fal minden pontjában nehezen vagy egyáltalán nem érhető el, sőt az egyes táblákon belül a vasalás betontapadása és a keresztmetszetek egyenlő nyomatékbírása sem. Nehezen tehető lehetővé a betonacélok szükséges betonfedése, és terv szerinti elhelyezésben való megmaradása. Ezért a szükséges nagyobb betonfedés ráhagyások miatt a résfal teherbírása szempontjából a tényleges falvastagságnál lényegesen vékonyabb szerkezeti méret vehető csak figyelembe. A résfal felületek nagyon egyenetlenek; ha pedig ún. „kitakart” szerkezetként alkalmazzák, igen sok vésésre és/vagy felületi üreg kitöltésre van szükség. A névleges falvastagsági méreteknél - ami már úgyis lényegesen vastagabb a réselés technológiája miatt - a valóságban esetenként sokkal nagyobb alakul ki. így a felhasznált betonmennyiség lényegesen nagyobb a szerkezetileg szükségesnél. Áttörések és vízszintes szerkezeti elemek bekötése utólagosan csak igen jelentős vésési és egyéb munkaráfordítással valósítható meg, ha egyáltalán megvalósítható. Az előregyártott vasbeton elemek felhasználásával készülő résfalak réselési technológiája lényegében megegyezik a monolit résfal készítésénél használttal. Az alapvető különbség általában egyrészt a kitöltő zagyban van, ami nem egyszerű résiszap, hanem különleges tulajdonságú tixotróp viselkedésű, nyújtott szilárdulásidejü habarcs, másrészt a résbe nem betonacél kosár és kibetonozás kerül, hanem különféle módon kiképzett, rendszerint 35-45 cm összvastagságú l,2-2,4m széles, sablonban előregyártott vasbeton résfaltáblák. A résfaltáblák vagy egyforma lemezes alakúak, vagy oszlopokból és köztes lemezes elemekből állnak. Kapcsolatuk általában homyos kiképzésű, ami a réskitöltő habarccsal a résfaltáblák vízzáró csatlakozását teszi lehetővé. A réskitöltő habarcsa vagy az előregyártóit elemek elhelyezése előtt már a résben van, vagy ezek elhelyezése után teszik lehetővé a résbe kerülését és a résiszap kiszorítását, pl. különböző injektálási eljárásokkal. Az eljárások lényegi eleme a réskitöltő habarcs, ami nagyon sokoldalú követelménynek kell megfeleljen. Amíg a réselés és elembehelyezés tart, addig folyékonynak kell lenni, de a rés állékonyságát és az elemek elmozdulásmentességét lehetővé kell tennie. Ezután viszonylag gyorsan elég szilárddá kell válnia ahhoz, hogy a munka folytatható legyen. Végül ismét lassan kell a szilárdságának növekednie, hogy a szükség szerinti földmunka elvégzése után a csatlakozó hézagok könnyen megtisztíthatók legyenek, és az elemek felületéről könynyen el lehessen távolítani az ágyazóhabarcsot. A végleges szilárdságának lehetővé kell tenni az előregyártott résfaltáblák terhelés alatti mozdulatlanságát és beágyazottságát. Az előregyártott résfaltáblás megoldások között ismert olyan is, ami kombinált úton törekszik a meglévő hibák, különösen a csatlakozási nehézségek és falegyenetlenségek kijavítására. Ezek az elgondolások előregyártóit és monolit beton vagy acélszerkezet és monolit beton szerkezetek társítása útján hoznak létre résfalakat. Lényegüket tekintve mindezek a már leírt résfal készítési technológiához idomított szerkezetek. Az előregyártott vasbeton réstáblák felhasználásával kialakított ismert szerkezetek többé-kevésbé kiküszöbölik a monolit vasbeton résfalszerkezetek egyes hibáit. így a függőleges vasak elhelyezési, helybenmaradási és betonfedési problémáit, valamint a felületi simaság hiányát. Lehetővé teszik legalább a táblákon belül a kívánatos, egyenletes betonminőséget, és elkerülik a fölös szerkezeti vastagságot. A résnél vékonyabb résfalszerkezet kialakulása és a táblák kiváló minősége azonban még kiemelheti a csatlakozási problémák jelentőségét. A csatlakozások minőségének javítására több ismert rendszer igyekszik megoldást találni, de igazán jó, egyértelműleg megnyugtató szerkezeti kialakítás nem ismert. Az előregyártott résfaltáblás szerkezeteknek viszont van újabb hiányosságuk is. Ilyen á réskitöltő habarcs alkalmazása, ami az előbb ismertetett követelmények teljesítése miatt nagyon igényes, újabb 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
