187088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás beton- és vasbetonfelületek vízzáró, könnyen dekontaminálható bevonatának kialakítására atomerőmű építkezéseknél

187 f 88 2 A találmány tárgya eljárás vízzáró, dekontaminálószereknek ellenálló, sima, pórus­mentes felületi struktúrával rendelkező bevonatok előállítására. Az eljárással készült bevonatok az atomerőmüvekben szokás szerint alkalmazott dekontaminálóeljárásokkal, így letörléssel vagy les­­laugoiással tisztíthatok. Az eljárás különösen alkal­mas előregyártóit vasbetonlapok vagy egy tömb­­betonfelületek bevonására. Ismert, hogy az atomerőrnűvi berendezésekben ^^betonfelületeket elsősorban különféle epoxid­­^gf^®^JP4jptokka! - mint könnyen dekontami­­nálható bevonattal - szokás ellátni, A nagy epoxidgyanta-szükséglet mellett ezen eljárások ne­­>^hí$Héíit|ljesíthető követelményeket támasztanak a ^ --- beton^láj>pl|l szemben, s e követelmények betartása a b^)y,natjPrinkeióképességéí, valamint gazdaságos­ságát rTSgy mértékben meghatározza. A betonalap­nak sima felületűnek keli lennie, mentesnek a kidu­­dorodásoktól, üregektől, lyukaktól és kaviesfész­­kektőí. Ez okból a beton- illetve vasbetonszerkeze­tek felszínének költséges és fáradságos előkezelésé­re van szükség. Ráadásul a bevonat megtapadásá­­nak biztosítására követelmény, hogy a betonfelüle­tek szennyeződésektől mentesek legyenek, beleért­ve a betontechnológiában elválasztószerként alkal­mazott, zsaluzásnál használt olajok s viaszfélék maradványait, valamint a cementlerakódásokat is. Felületkezelési eljárásként az említett felületi szeny­­nyezödések kiküszöbölésére mindenekelőtt ho­­moklefúvatást vagy acélszemcsés lefúvatást alkal­maznak. A gyakorlatban kitűnt, hogy a lefúvatásos felületkezelés az említett szennyeződéseket messze­menően kiküszöbölte, ugyanakkor a pórusok és légzárványok a felületen megmaradtak. Ezek a té­nyek a számításbajövő felületi bevonatképző eljá­rások kiválasztását illetően meghatározó fontossá­gúak. Ezáltal nem alkalmazhatók a szokványos festékbevonatok és a 2 mm vastagságú ún. vékony­bevonatok sem, miután ezek a rendszerek felhordás vitán pórusokat és légbuborékokat képeznek, ami a bevonatban hibahelyek létrehöttéhez vezet. Megemlítendők továbbá az epoxidgyanta-aiapú bevonatok feldolgozásának nehezen teljesíthető követelményei, A hőmérsékleti viszonyok és a pá­ratartalom nem megfelelő volta gyakran vezel a bevonatréteg minőségének romlásához. Ezek a mi­nőséghibák többnyire abban a formában lépnek fel, hogy a bevonatban a légzárványok aránya ma­gas. A bevonatrendszer megválasztásánál arra is ügyelni kell, hogy alkálikus közegekkel szemben ellenálló, nagymolekulasúlyú polimereket alkal­mazzanak; azaz a bevonat megkívánt ellenálló­­képességére való tekintette! olyan bevonatrendsze­reket kell alkalmazni, amelyek a beton saját alkali­­tásával szemben és a tiszíószerekkel szemben is ellenállóképesek. Ezt a célt egy többrétegű, anyagá­ban különböző rétegekből felépülő bevonatrend­szerre! lehet elérni. Ehhez szükség van a betonfelü­letnek egy alkáliákkal szemben ellenálló alapozóré­­tegge! - pl. epoxidgyantávai - vaió fedésére, ami­re egy újabb epoxidgyanta réteget hordanak fel. Erre a rétegre további finiseiő lakkrétegek kerül­nek, amelyeknek az alkalmazott dekontamináló-A szerekkel szemben ellenállóknak kell lenniük. Ezek az idő- és anyagigényes eljárási lépések lehetetlenné teszik az atomerőműveknél felhasznált, dekontami­­nálható felületű létesítmények építési idejének a csökkentését. A szükséges munkafeltételek, így a hőmérséklet és a páratartalom biztosítása, különö­sen a téli félévben nagy energiafelhasználással jár, A találmány célja ennélfogva az, hogy eljárást biztosítson az atomerőmű-építkezéseknél a beton­felületek vízzáró, dekom:aminá!ható bevonattal va­ló ellátására. Ezt a célt a találmány szerinti eljárás­ban egy több rétegből felépített bevonattal érjük el, amelyben a különböző anyagösszetéteiü rétegek­nek különböző funkcióik vannak. A bevonat az alapfelszín előzetes (pl. liomoklefúvatásos) kezelése nélkül felhordható és a bevonat létesítésének költ­sége alacsony. A találmány alapvető feladata, hogy a fentiek értelmében dekontaminálható bevonatok ipari kö­rülmények között történő, optimális előállításának kritériumait meghatározza. A találmány alapfel­adatát úgy oldjuk meg, hogy a vasbetonlapokat a majdani alkalmazási területnek megfelelően meg­választott alapozással látjuk el, amely olajjal és viaszokkal elegyedő oldószerben feloldott reaktív gyantákból áll Ez az alapozás a vasbetonfelüíeF stabilizálását és a lúgos kémhatású víz káros behaç. tásának megakadályozását szolgálja. ~ Ez utóbbi lúgos kémhatású víz a friss betonból származik, amelyet a fűtőanyagcellákká összesze­relt lemezek közé dolgoznak be. Az alapozással ellátott betonfelületekre az üzembehelyezés és a próbaüzemelés után uralkodó igénybevételeknek megfelelően, egy olyan, tixotróp adalékot tartalma­zó, pigmentált, képlékeny, - előnyösen poliakri­­lát-alapú — diszperziós réteg kerül, amelyet ecset­tel, kefével, kenőhengerrel vagy porlasztóberende­zéssel lehet felhordani. Más esetben olyan tixotróp tapaszréteget viszünk fel, amelynek alapja előnyö­sen telítetlen poliésztergyantákból álló keverék (UP-gyanla). A még meg nem szilárdult, tixotróp poiiakrílál­­rétegbe vagy a tixotróp UP-gyantarétegbe egy ne­mez-szerű erősítő anyagot (flizt) hengerlünk bele; ez előnyösen üvegszálakból, vagy karbonszálakból szőtt anyag, pl. üveggyapot lehet, amelynek m2- súiya 20-60 g/m2. Ennek a kombinációnak a kiszáradása ill. meg­­keményedése után egy le mázolható alap ál! rendel­kezésre, a később felhordandó lakkrétegek számá­ra. A lakkrendszerek előnyösen reaktív poliuretán-, epoxid- vagy telítetlen poiiésztergyanta-rendszerek, amelyek megszilárdulás után lakkfelületet képez­nek. A poliakrilát- ill. UP-gyanta-rétegek és az erősítő anyag kombinációja olyan alapozást bizto­sít a rákerülő lakkrétegek számára, amely a beton­felületek ismert hátrányait, ti. a felszíni üregek, kidudorodások és felszín alatti légbuborékok nagy száma már nem mutatja. Az ehhez az alapozó réteghez kötődő lakkrend­szer sima, jói tisztítható bevonatot képez, amelynek sugárterhelhetősége < 105 Gy/10 év. Az aiábbi két kiviteli példával a találmányt köze­lebbről kívánjuk bemutatni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom