187075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás abrakkeverék takarmány készítésére fehérje hordozó takarmánynövények különösen lucerna felhasználásával,különösen száraz etetési eljárással takarmányozott egy-gyomrú állatok részére
A találmány tárgya eljárás abrakkeverék takarmány készítésére fehérjehordozó takarmánynövények, különösen lucerna felhasználásával, különösen száraz etetési eljárással takarmányozott egygyomrú állatok részére. : Mint ismeretes a táplálékkal a szervezetbe bejutó növekedést gátló vagy lassító hatást, amely más kóros elváltozást nem jelent, antinutritívnek nevezzük. Ismeretes továbbá, hogy a lucerna fehérjében közepesen gazdag takarmány, amelynek azonban aminosav összetétele kedvező és vegetatív növényi részeiben viszonylag kevés a nyersrost. A lucernáiban levő szaponinok és fenolos szerkezetű vegyületek azonban antinutritív hatásúak és lerontották a lucerna nagyobb mennyiségben való felhasználását takarmányként. Ez alól kivételt képeznek a többgyomrú állatok, amelyeknek előgyomrában levő mikroorganizmusok semlegesítik az antinutritiv anyagok képzésében résztvevő alkotórészeket. Az egygyomrú állatoknál eddig a lucerna megfelelő arányban való felhasználása takarmányként nem volt elérhető. Az egyik antinutritív hatást kiváltó alkotórész, a szaponin, a különféle lucernafajtákban eltérő mennyiségű. A forró égövi területeken termelt lucernában a tapasztalat szerint több a szaponin, mint a mérsékelt égövben termeitekben. A szaponin hatására az endogén N-veszteség fokozódik, és például a baromfinál koleszterin anyagcsere zavart okoz. Egyes lucernalisztekben - éppen a levélfehérje kivonatok készítése idején — a szaponin sokszorosa a virágzáskori növényben talált koncentrációnak. A sertés és a baromfi fejlődését gátló antinutritiv tünetek rendkívül jellegzetesek a lucernaliszt huzamos etetése során. Az előírtnál nagyobb mennyiségű lucerna feletetése esetén a szaponin bélgyulladást, hasmenést okozhat. Ismeretes olyan eljárás, amely pl. a HU-PS 167 839=ben található, amely a rostos növényi anyagot pépesíti és pépesités után hőhatásnak kitéve a növényi eredetű fehérjéket koagulálja, majd koagulálás után a vizet mechanikus úton pl. centrifugálással eltávolítják, míg a visszamaradó rostos koncentrátumot szárítják. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a koagulálás, ill. a szárítás során hosszabb ideg magasabb hőmérsékletnek van kitéve, amely a takarmányban levő tápanyagok biológiai értékének jelentős csökkenéséhez vezet. Ismeretes továbbá az is, hogy a zöld takarmányt silózzák és meleg erjesztésnek vagy hideg erjesztésnek vetik alá. Ilyen ismertetést tartalmaznak pl. dr. Baintner Károly: Gazdasági állatok takarmányozása c. könyv 2. kötetének 92—93. oldalai. A meleg erjesztés (40—50 “C) hátrányai között említi a hideg erjesztéssel szembeni tápanyagveszteség növekedést, a fehérje emészthetőségének csökkenését és a keményítőértékben való veszteséget. Ez az ismertetés a 35—40 *C közti fermentálást károsnak tartja-A találmány célja egy olyan eljárás kialakítása, amely során fehérjehordozó takarmánynövényben, különösen a lucernában levő antinutritív faktorok kiküszöbölhetők, s így az egygyomrú állatoknál is felhasználhatók tetszőleges mennyiségben takarmányként. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fehérjehordozó takarmánynövényekben, különösen a lucernában levő antinutritív faktorok fermentálással közömbösíthetők, mert a fermentálás során olyan baktériumok működnek közre, amelyek előkészitik a talajt az antinutritív anyagok semlegesítésére. A találmánynak az a lényege, hogy a fehérjehordozó takarmánynövényt önmagában véve ismert módon fermentáljuk úgy, hogy közben a hőmérséklete 35—40 *C, előnyösen 35 ’C legyen, majd a fermentált fehérjehordozó takarmánynövényt pépesítjük és az igy nyert pépet a takarmány többi alkotórészével keverjük. Egy előnyös kiviteli példa szerint a pépesítést szemes abrakkal, pl. kukoricával végezzük oly módon, hogy a pép nedvességtartalma 35—45 %, előnyösen 38—40 % legyen. További kiviteli példa szerint a pépből a nedvességtartalom egy részét kipréseljük, az így kapott léből a még benne levő száraz alkatrészt kiválasztjuk, előnyösen kicentrifugáljuk és a préselvényhez hozzákeverjük. A visszamaradt lét itatásra felhasználhatjuk. Igen előnyös kiviteli példa szerint a keveréktakarmányhoz bekeverés előtt 2-5%. előnyösen 2,5 - 3 % lecitint adagolunk. Lucerna helyett más fehérjehordozó takarmánynövényt is lehet alkalmazni. Ilyen pl. a szójabab, a lóbab, vagy a repce. Jelen leírásban fehérjehordozó takarmánynövénynek nevezzük azokat a növényeket, amelyeknek az a közös tulajdonsága, hogy fehérjében viszonylag gazdagok (a lucernában van ezek között a legkisebb fehérjetartalom), azonban a találmány szerinti feldolgozás nélkül antinutritív anyag és esetleg mérgező anyag tartalmuk miatt tápként való felhasználásra nem, vagy csak igen kis mennyiségben alkalmasak. A találmányt részletesebben kiviteli példák segítségével ismertetjük. 1. példa Tojó szülőtyúkok részére a találmány felhasználásával a következő intenzív tápot állítottuk össze: kukorica 60% takarmány búza szójadara 5% (47 %-os fehérjetartalommal) 5% halliszt 3% premix 2% lucemaalapú keverék 21% 100% A lucemaalapú keverék a találmány szerint fermentált és pépesített lucernából áll, amelyet édes csillagfürttel, és-, vagy keserű csillagfürttel, és-, vagy lóbabbal, és-, vagy repcedarával, és-, vagy repceliszttel, és-, vagy nyers szójával potenciáltunk. A példa szerinti takarmány összeállításban a következő takarmányérték szerepel 1 kg tápra vonatkoztatva: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
