187058. lajstromszámú szabadalom • Poralaku keverék vízes gyógyszerbevonószerekhez és bevonási eljárás
1 187 058 2 szétbonthatok egyenként diszpergált latexrészecskékké. A találmány számos előnyt biztosít a korábbi megoldásokhoz képest. Ezek közül megemlítjük, hogy a vizes bevonószer készítéséhez szükséges kötőanyagot száraz por alakjában tárolhatjuk a bevonószer elkészítéséig, így kisebb térfogatú és kisebb súlyú anyagot kell tárolni, és nem kell tartanunk attól, hogy annak minősége a tárolás közben romlik. Az újradiszpergálás során a kötőanyag porával együtt a bevonószer összes többi adalékát is hozzáadhatjuk a készítményhez. Ekkor olyan vizes bevonószert kapunk, amely hosszabb ideig tárolható. Noha a film kívánt keménységét és rugalmasságát a találmány szerinti bevonószer esetében is a szokásos lágyítószerekkel állíthatjuk be, ezekből nem kell olyan mennyiséget használnunk, amelyek a filmet lággyá vagy ragacsossá teszik annak előállítása közben. Ez igen nagy előnye a találmány szerinti eljárásnak a szerves oldószeres bevonatkészítéssel szemben, mely utóbbi esetben a bevonat készítéséhez szerves oldószeres oldatokat használnak vagy ilyeneket képeznek intermedierként a termogélesítési eljárás során. Ilyen esetekben a szárítás közben mindig erősen ragacsossá válik az anyag. Az alacsonyabb filmképzési hőmérséklet is hozzájárul ahhoz, hogy a találmány szerinti eljárás során ragacsosság csak kis mértékben vagy egyáltalán nem tapasztalható. A latexdiszperziókból ugyanis lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten képezhetünk filmet, mint amelyen a bevonószer ragacsossá válik, így az ilyen hőmérséklet-tartományt minden további nélkül elkerülhetjük. A találmány szerinti eljárással az igények szerint különféle bevonatokat készíthetünk gyógyszerekhez. A szerint, hogy savas vagy bázíkus sóképző csoportokat tartalmazó emulziós polimerizátumot választunk, készíthetünk gyomornedvnek ellenálló és a bélnedvekben oldható vagy pedig gyomornedvben oldható bevonatokat. Meglepő, hogy a részben semlegesített karboxil-csoportokat tartalmazó bevonatok savas, sőt még semleges közegben is oldatlanok maradnak. Ha a bevonatok kevés karboxil-csoportot tartalmaznak, gyengén lúgos közegben lassan oldódnak fel, és oldódásuk a karboxil-tartalom növekedésével meggyorsul. így a feloldódás helyét és idejét a galenikus követelményeknek megfelelően beállíthatjuk. A találmány szerinti eljárással a bevonószert felvihetjük a gyógyszerre egyrétegű bevonatként vagy egy többrétegű bevonat egyik rétegeként. Hasonlóan az ismert bevonószerekhez, amelyek azonos vagy hasonló kémiai összetételű, szerves oldószerben oldott kötőanyagot tartalmaznak, a találmány szerinti bevonatokkal is előállíthatjuk többrétegű bevonatok alap- vagy fedőrétegét vagy közbülső rétegét. A találmány szerinti eljárással bevonhatók tabletták, drazsék, kapszulák, pelletek és granulátumok, és az utóbbit tablettává is sajtolhatjuk. Az így bevont gyógyszerkészítményekből a hatóanyag ugyanolyan gyorsan szabadul fel, mint az ismert, folyékony bevonószerekkel bevont készítményekből, a bevonatok permeabilitása is azonos. Az emulziós polimerizátumot előállíthatjuk a 2 135 073 számú NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett módon. A legfeljebb mintegy 70 súly% arányban karboxilcsoportot tartalmazó monomerekből felépülő emulziós polimerizátumok előállíthatok például a P 31 34222.1 számú NSZK-beli szabadalmi bejelentés szerinti módon. Az emulziós polimerizátum A monomer egységének akril- vagy metakrilsavas alkilészterei előnyösen 1 — 8 szénatomos alkilrészeket tartalmaznak. Előnyös monomer a metilakrilát és a metil-metakrikát, valamint az etilakrilát és az etil-metakrilát. A sóképzésre alkalmas B monomerkomponens tartalmazhat karboxilcsoportokat, és ekkor bázisokkal képezhet sókat, vagy tartalmazhat primer, szekunder vagy tercier aminocsoportokat, és ekkor savakkal képezhet sókat. Megfelelő savas monomernek találtuk elsősorban az akrilsavat és a metakrilsavat, valamint ezek keverékeit. További előnyös savas monomerek például a maleinsav, fumár >av és itakonsav, valamint e savak félészterei és félamidjai. Aminocsoportot tartalmazó megfelelő monomer a vinílimidazol, vínilimidazolin, vinílimidazolidin, vinilpiridin, a telítetlen polimerizálható karbonsavak monoalkil-, illetve dialkilaminoalkilészierei vagy monoalkil- vagy dialkilaminoalkilamidjai, így például ciklohexilaminoetil-akrilát és -metakrilát, a dimetilaminoetil-akrilát és -metakrilát, a díetilamíno-etií-akrilát és -metakrilát, a morfolinoetil-akrilát és -metakrilát, a piperidinoetilakrlát és -metakrilát, a (4-dimetilamino-butil)akrlát és -metakrilát, a dimetiiaminoeopentil-akrilát és -metakrilát és az N-dimetilamionetil-akrilamid és -metakrilamid. Adott esetben C komonomerként egyéb monomereket is tartalmazhat a polimerizátum, így például akril- vagy metakrilamidot, az akril- vagy metakrilsav hidroxialkilészterét, vinilésztert, vinilpirrolidont, vagy rövidszénláncú olefineket, mint etilént vagy propilént vagy pedig sztirolt. Az A, B és C monomerek komponensei mennyiségi viszonyát egyfelől a bevonási eljárás követelményei, másfelől a bevonattal szemben támasztott galenikus követelmények szabják meg. Az emulziós polimerizátumnak szobahőmérsékleten, poralakban üvegesedés nélkül tárlohatónak kell lenni. Ennél fogva üvegesedési hőmérsékletének 25 °C-nál, előnyösen azonban 40 °C-nál nagyobbnak kell lennie Az üvegesedési hőmérsékletet a metil- és az etil-metakrilát kivételével az A komponensek csökkentik, míg az említett észterek és a B komponens monomereinek legnagyobb része növeli. Az üvegesedési hőmérséklet csökkenésével nő a film rugalmassága és nyújthalósága. Ezzel szemben az üvegesedési hőmérséklet növekedésével nő a film keménysége és ridegsége. A lágyító monomerek, így az akrilsav-alkilészterek és a hosszabb szénláncú metakrilsav-alkilészterek arányának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a filmképződés alacsonyabb hőmérsékleten végbe menjen és kielégítő rugalmasságú film képződjék. A kívánt módon megnövelhetjük viszont az üvegesedési hőmérsékletet az A és/vagy B komponensekhez tartozó keményítő hatású monomerekkel. A B komponenshez tartozó monomerek közül a legjobban keményít az akril- és metakrilsav és ezek sói, csekélyebb mértékben az amino-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
