187036. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés
1 187.336 2 behúzó idom hengerpalást felületének a hollandi anya irányába eső végén tartóként befogottak, a behúzó idom pedig a támasztó elemek befogottal ellentétes végeinek radiális irányú elmozdulását lehetővé tevő a hengerpalást alkotóinak irányába eső, valamint arra merőleges áttörésekkel van ellátva. A támasztó elemek radiális irányú vastagsági mérete állandó, vagy adott esetben a holland anyával ellentétes axiális irányban növekvő vastagságúak. A támasztó elemek az előbbi esetben a hollandi anya irányából szűkülő csonkakúp palást menetén helyezkednek el, az utóbbi esetben pedig a hollandi anya belső palástfelületével érintkező külső palástfelülettel rendelkeznek, A növekvő vastagásgú támasztó elemek külső palástfelülete a hollandi anya irányából a behúzó idom hengerpalást felületének külső átmérőjéből kiindulóan bővülő csonkakúp felület mentén helyezkedik el, míg belső felületének a behúzó idom hossztengelye irányába eső a hossztengelyhez legközelebb eső két pontját axiális irányban összekötő egyenesek pedig a behúzó idom belső hengerpalástja mentén helyezkednek el. A növekvő vastagásgú támasztó elem külső palástfelülete más esetben a behúzó idom külső hengerpalástja mentén helyezkedik el, belső felületének a behúzó idom hossztengelye irányába eső két pontját érintően összekötő egyenesek pedig a hollandi anya irányából a behúzó idom belső hengerpalástjának átmérőjéből kiindulóan szűkülő csonkakúp palástfelületet alkotnak. A növekvő vastagságú támasztó elemek külső palástfelületébe - adott esetben — a hollandi anya belső palástfelütetének koptató hatását lecsökkentő kopásálló betét van beültetve és helytállóan rögzítve. Mind a növekvő, mind az állandó vastagásgú támasztó elemek befogott végei- adott esetben - a behúzó idom hengerpalástjáthoz, annak külső irányú rugalmas elmozdulását biztosító külső, illetve belső hornyok által csökkentett vastagságúan is csatlakozhatnak. A behúzó idom kialakítható úgy is, hogy a támasztó elemek a behúzó idomba beültetett, azzal azonos vagy eltérő anyagból készített támasztó betéten helyezkednek el. A támasztó elem mindegyike a szabad végén a hollandi anya szorítóerejét az összekapcsolandó csővég akadó elemének közvetlenül átadó, támasztó felülettel és radiális, a tengelyvonal irányába történő elmozdulását megakadályozó felfekvő felülettel rendelkezik. A támasztó felület lehet a tengelyvonalra merőleges síkhoz képest szög alatt hajló sík lap vagy lehet egyszerű gyűrű jellegű borda, esetenként befelé nyúló félgömb vagy a tengelyvonal irányába mutató geometriai tengelyű palástfelület bármelyike. A támasztó felület és a felfekvő felület is - adott esetben - fogazatszerűen is kialakítható. A felfekvő felület egyes esetekben az összekapcsolandó cső külső falára való tapadását elősegítő tapadó üregekkel is el lehet látva. Támasztó betéttel ellátott behúzó idom esetében a támasztó betét a behúzó idom belső hengerpalástjában helyezkedik el és támasztó elemei a hollandi anya irányába eső végén befogottak, és a hollandi anya hányából szűkülő csonkakúp palástfelület mentén helyezkednek el. Támasztó betéttel ellátott behúzó idom más eseteiben a behúzó idom külső hengerpalást felületén a támasztó betét befogadására alkalmas, azt helytállóan megtartó rögzítő nyílásokkal, és a támasztó elem sugárirányú elmozdulását engedő a tengelyvonal irányába mutató geometriai tengelyű a hengerpalást felületet a rögzítő nyíláson áttörő rögzítő furatokkal van ellátva, A rögzítő nyílás - adott esetben - a behúzó idom külső hengerpalástján körbefiitó a tengelyvonal irányába bővülő horony, mely egy a támasztó betét radiális irányú elmozdulását meggátló hengerpalást fenékfelülettei és egymással ellentétes irányú szögben hajló kúppalást oldalfelülettel rendelkezik. A rögzítő furatok a támasztó felület alakját követő palástfelülettel rendelkeznek. A támasztó betét gyűrűszerűén van kialakítva, és a hollandi anya belső palást felületével érintkező csonkakúp külső palástfelülettel,továbbá a rögzítő nyílás két oldalfelületének egymástól axiális irányban vett legtávolabbi két pontja közti távolságú egymással párhuzamos és a tengelyvonalra merőleges két határoló síkkal, valamint a támasztó elemeket magán hordozó a behúzó idom fenékfelületén felfekvő hengerpalást felülettel rendelkezik. A támasztó betét egyes esetekben egy vagy több helyen radiális irányban fel van hasítva. Külső palástfelületén — adott esetben — ahhoz helytállóan rögzített tölcsérszerű kopásálló gyűrű van elhelyezve. Az összekapcsolandó csővégen lévő akadó elem egyes esetekben a külső palástfelületből a cső tengelyvonala irányába nyúló a kerület mentén elhelyezkedő egy vagy több támasztó horony. A támasztó hornyok a cső külső palástfelületén a támasztó elemek kerületi szögosztásával megegyező szögosztással helyezkednek el, és a támasztó felülettel érintkező a cső végfelülete irányába eső homlokfelülettel, valamint a felfekvő felülettel érintkező a hollandi anya irányába eső horonyfenékkel rendelkeznek. A homlokfelület - adott esetben - a cső végfelülete irányába nyíló szög alatt hajló síklap, valamint a horonyfenék a hollandi anya irányába nyíló szög alatt hajló síklap lehet, más esetben mind a homlokfelület mind a horonyfenék egyaránt félgömb, de a horonyfenék lehet fogazatszerű kialakítású is. Egyes esetekben a támasztó horony kialakítható a cső külső patóstfelületén megszakítás nélkül körben futó bemélyedésként,, vagy menetszerű bemélyedések sorozataként is. A menetes kapcsolatot biztosító hollandi anya a növekvő vastagságú támasztó elemeket hordozó behúzó idom alkalmazása esetén a menetes belső kapcsoló felületével ellentétes végén hengeres nyúlványnyal van ellátva, melynek belsejében egyes esetekben a szabad csővég irányában bővülő, a támasztó elemek szabad végének a csővégre való szorítását biztosító belső csonkakúp felület, más esetekben a hengeres nyúlvány végfelületétől kiinduló a behúzó idom külső hengerpalástjánál kissé nagyobb átmérőjű a behúzó elemek szabad végének radiális irányú elmozdulását meggátló belső hengerpalást felülettel van ellátva. A támasztó elem az eddigiektől eltérően kialakítható a behúzó idom belső hengeres palástfelületéből kiindulóan a szabad csővég vagy közdarab irányában növekvő átmérőjű palástfelületként is. Hasonlóképpen az akadó elem is lehet az összekapcsolandó cső külső palástfelületéből kiindulóan a szabad csővég vagy közdarab irányában növekvő átmérőjű palástfelületet. Az akadó elem lehet az összekapcsolandó cső külső hengeres palástfelületé-5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
