187014. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus működtetésű elosztóváltó

1 187.014 2 A találmány automatikus működtetésű váltóbe­rendezésre vonatkozik, amely sínenjáró kocsik két irányba történő elosztására alkalmas. A találmány szerinti berendezés tápegység nélküli rendszer, amely hidraulikus elemekből van felépítve, a váltást automatikusan, a kocsik mozgási energiája révén vaiósíttja meg. Sínenjáró , kocsik szerelvényeinek rendezésénél gyakran felmerül annak az igénye, hogy a szerelvény kocsiit egy sínpárról két sínpárra elosztva rendezzük el, akár egyenként, akár több kocsiból álló egységen­ként. Ilyen gyakorlati igényt jelent pl. a bányászatban a két vagy több kasosztály-kiszolgálására alkalmas gé­pi aknarakodó berendezés. Hasonló igény jelenthet a vasúti közlekedésben a szerelvények rendezésekor a­­zok egyenkénti elosztása több sínpárra. A jelenleg ismert-és használt megoldások egyik csoportjánál a váltókar elmozdítása gépi úton legin­kább elektromotorral működtetett fogasléces szerke­zettel történik. Ezek a váltók rendszerint távműköd­­tetésűek, és a váltás egy váltókezelő személy utasítá­sára történik. Egy másik ismert megoldásnál a váltás már automatikusan történik, mégpedig olymódon, hogy a váltón éppen áthaladó kocsi a mozgási energiá­ja révén átváltja a váltót, így az azt követő kocsi a másik sínpárra terelődik. Az átváltás a kocsi kereke által működtetetttaposókarelmozdulásának mechani­kus rudazatok segítségével a váltókarhoz közvetített mozgása révén következik be. A távműködtetésű váltónak az ilyen jellegű szerel­vényrendezés szempontjából az a hátránya, hogy az csak állandó kezelői felügyelet mellett működtethető, és a működtető egysége drága, bonyolult elemekből építhető ki, azonkívül a működtetéséhez külön ener­giaforrás szükséges. Ilyen megoldásokat alkalmaznak pl. a vasúti közlekedésben és a villamospályákon. A másik ismert megoldásnak - a tapasókaros, mechanikus rudazatosnak - az alábbi hátrányai van­nak: — minden egyes váltótípushoz külön meg kell tervez­ni és legyártani a rudazatokat, — a rudazatos rendszer nagyon pontos szerelést és gyártást tesz szükségessé, — rendkívül bonyolult a rendszer átállítása és áttele­pítése. Ilyen megoldást alkalmaznak a legtöbb bányában a kátkasos csillerakod óknál. Ezt a megoldást a Bányászati Tervező Intézetnél fejlesztették ki és' alkalmazták a tervezési megbízá­saiknál. A találmány célja olyan elosztóváltó kialakítása, amely automatikusan működik, nincs szükség külön energiaforrásra, tetszőleges számú egységenként ké­pes a szerelvényt elosztani, független a váltó típusától, és egyszerűen telepíthető, illetve áttelepíthető. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a ta-Kosókarok elmozdulását mechanikus rudazatok he­­yett hidraulikus úton közvetítjük a váltókarhoz, ek­kor a rendszer alkalmas lesz a mechanikus berende­zés valamennyi hátrányának megszüntetésére. A találmány tehát hidraulikus működtetésű elosz­tóváltó, tőként sínénjáró kocsik szerelvényeinek két­­irányba történő elosztásához, amelynél a váltókar egy hidraulikus munkahenger dugattyúrúdjához van kap­csolva, és a munkahenger alsó és felső olajtere a sín­párok mentén elhelyezett egy-egy, taposókar által működtetett munkahengerrel van hidraulikusan össze­kapcsolva. A találmány szerinti elosztóváltó felépítését és mű­ködését a mellékelt-ábra szerinti kiviteli alak ismert­­tetésével mutatjuk be részletesen. Az ábra szerinti kiviteli formánál a 14 váltókar a 4 hidraulikus henger duagattyúrúdjához van kapcsolva. A 4 munkahenger alsó olajtere a 6 hidraulikus vezeték segítségével össze van kötve a 8 taposókar 7 munkahengerének olajterével. Hasonló mádon a 4 munkahenger felső olajtere a 3 hidraulikus vezeték segítségével van összekötve az 1 taposókar 2 munkahengerének olaj­terével. A 8 taposókar a váltó után az egyik sínpár mellé van elhelyezve, az 1 taposókar a másik sínpár mellé van elhelyezve olymódon, hogy a sínen elhala­dó kocsi kereke képes legyen a taposókart működtet­ni. A 14 váltókarhoz egy 15 rudazat van egyik végénél csuklósán hozzákapcsolva, amely rudazat másik vége egy nyomórugóhoz ütköztethető, középen pedig egy csuklóponthoz van kapcsolva. A 3 és 6 hidraulikus ve­zetékek mindegyike egy 10 kiegyenlítő tartályból, egy 11 kézikaros áteresztő szelepből, egy 12 vissza­csapószelepből és egy 13 nyomáshatároló szelepből álló kiegyenlítő rendszerrel van ellátva. Az elosztóváltó úgy működik, hogy a kocsi az 1 ta­posókar mellett elhaladva azt lenyomja ezáltal a 2 munkahenger dugattyúja elmozdul, és olajat nyom a 3 hidraulikus vezetéken át a 4 munkahenger felső olajterébe, miáltal annak dugattyúja, valamint a hoz­zákapcsolt 14 váltókar elmozdul, és ezzel az 4 váltó­nyelv átváltása megtörténik. Most a másik sínpáron elhaladó kocsi a 8 taposókar lenyomásával a fenti mű­veletet idézi elő az 5 váltónyeív visszaváltását ered­ményezve. A 14 váltókarhoz kapcsolt rugós-csuklós rudazat a következő célt szolgálja: a váltókar elmoz­dulásával a 15 rudazat a csuklópontja körül elfordul, közben a 9 nyomórugót összenyomja mindaddig, amíg a rudazat a középső holtponti helyzetébe nem kerül. Ezen a ponton átbillenve az összenyomott rugó a benne felhalmozódott rugóerő által a 14 váltókart a szélső helyzetébe löki. Miközben az egyik sínpárnál lévő taposókar dugattyúja az olajat a 4 munkahenger valamelyik olajterébe nyomja, a 14 váltókar elmozdu­lásával egyidejűleg az ellenkező oldali sínpár munka­hengerébe nyomja az olajat, ezáltal a taposókar vissza­áll eredeti helyzetébe. A hidraulikus vezetékekbe bekötött kiegyenlítő rendszernek az a feladata, hogy az esetleges szivárgások automatikus utántöltését elvégezze, a váltónyelv elakadása esetén fellépő túl­nyomás elleni védelmet biztosítva, valamint tegye le­hetővé a váltónak elosztó üzemmódról kitérő üzem­módra történő átállítását. Ilyen esetben a 11 karos működtetésű áteresztő szeleppel közvetlenül össze­köttetésbe hozható a megfelelő oldali csővezeték­­szakasz és a 10 kiegyenlítő tartály. Ezzel a taposó­karok kiiktathatók, tehát a váltó kitérőként üzemel­tethető. A találmány szerinti elosztóváltó előnye, hogy egy­szerűen telepíthető és áttelepíthető, minden típusú sí­nenjáró kocsihoz alkalmazható, nem kell egyedi terve­ket készíteni, nincs szükség külső energiaforrásra és a berendezés nem érzékeny az üzemzavarokra, A találmány szerinti elosztóváltó alkalmas más, kényszerpályán haladó tárgyak vagy hasonlók auto­matikus elosztásának megoldására is, ha az elosztandó tárgyak rendelkeznek olyan mozgási energiával, amely a váltó működtetéséhez szükséges. Szabadalmi igénypontok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom