186996. lajstromszámú szabadalom • Hálós vasalás vasbetonszerkezetekhez
2 186996 3 A találmány tárgya hálós vasalás vasbeton szerkezetekhez, mely egymást keresztező és a kereszteződési pontokban egymással összehegesztett hossz- és keresztirányú huzalokból áll, melyek felülete recézés, bordázás révén vagy más módon a betonnal fokozott együttdolgozást eredményező módon van kialakítva. A 2 315 520. és a 2 350 806. számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásokból megismerhető tárgyi jellegű vasbeton hálóknál a keresztirányú huzalok a hálók mindkét oldalán a szélső hosszirányú huzalokhoz képest előreállnak, és az együttdolgozás javítása céljából a hozzácsatlakozó szomszédos hálóhoz minden hálóperemen a peremet képező mindkét hosszirányú huzal és még további hosszirányú huzalok fölé is vissza vannak hajlítva, és ezekkel össze vannak kötve. Hasonló javított erőátviteli hatás a keresztirányú huzalok irányában a hálószélekből kinyúló, és csupán a peremet képező hosszirányú huzalokig visszahajlított keresztirányú huzal végződések megnövelésével volna elérhető. Mindkét esetben az erőátvitel, ill. együttdolgozás megjavítása azonban csak a kereszt irányú huzalanyag jelentős többletfelhasználásával lehetséges. A hosszú, kiálló keresztirányú huzalvégződések további hátránya, hogy — az ez idő szerint érvényes szabványok által előírt hálószélesség megtartása esetén — ilyen nagy keresztirányú kiálló huzalvégekkel rendelkező huzalhálók a jelenleg ismert és alkalmazott automatikus rácshegesztő gépekkel nem állíthatók elő. A vasbetét hálók erőátvitelének és együttdolgozásának megnövelése kereszt irányban önmagában ismert módon úgy is elérhető, hogy a szomszédos hálókat legalább egy hurokszélességben átlapolva helyezzük egymás melle. Ebben az esetben azonban a hálók átfedés tartományában nem csak kétszer annyi kereszt irány huzalanyag van, mint amennyi a teherhordáshoz szükséges, hanem a hosszirányú huzalok is párosával szorosan egymáshoz túl közel kerülnek, és ez a hosszirányú huzalanyag felhalmozódását és szükségtelen, pazarló többletfelhasználását is eredményezi. A vasbetét hálókat viszonylag nagy hosszúságokban, de tekintettel a könnyebb kezelhetőségre, valamint közúton és vasúton történő szállításukra, csak korlátolt szélességekben állítják elő. így minden hálós vasalást a helyszínen a hálók kereszthuzaljainak irányában a hálóbetéttel bevasalandó tartószerkezetek különböző méreteihez illesztve több egymás mellé helyezett hálóból kell összeállítani, miáltal a vázolt anyagveszteségek az átfedési tartományok nagy száma miatt halmozódnak. A találmány célja, hogy egy a bevezetőben megadott jellegű vasbetét hálót alakítsunk ki oly módon, hogy egyrészt optimális erőátvitelt és együttdolgozást biztosítsunk a szomszédos hálók keresztirányú huzaljai között, másrészt a találmány szerinti hálókból gyakorlatilag anyagveszteség nélkül tetszőleges felület nagyságú hálós vasalásokat állíthassunk össze, amelyek a különböző méretű betonszerkezetekhez széles mérethatárok között a hálók kereszthuzaljainak irányában is a mindenkori méretekhez illeszthetők. A találmány alapgondolata abból az ismert tényből indul ki, hogy egv lemez jellegű hordozószerkezet teherhordó képességének helyi növelése nemcsak abban a közvetlen környező tartományban hatásos, amelyben létrehozták, hanem hatása bizonyos távolságra kiterjed ennek a tartománynak mindkét oldalán (úgynevezett együtthordó lapszélesség). Ha egy lemez jellegi tartószerkezetben helyileg a szélességegységre jutó va salás-keresztmetszetet a teherhordó lemezszerkezei környező, többi tartományaihoz képest megnöveljük akkor az erősebben, koncentráltan be va salt tartomá nyok a kevésbé bevasalt felületrészek illetve lemeztár tornányok teherhordó szerepét is részben átveszik. Gya korlatilag ez azt jelenti, hogy a vashetét háló olyan értékkel vehető számításba, mely az erősen bevasalt tartományok vasbetétháló-erőssége és a gyengébben bevasalt tartományok vasbetétháló-erőssége középértékének felel meg. Ezt az önmagában már régebbről ismert tényt a gyakorlatban eddig azért nem hasznosították, mert ekkor a tervezett átfedési méreteket, melyeket természetszerűleg az összeillesztési terveken meg kell adni, az építkezés helyszínén igen pontosan he kell tartani, ami a hál ék nagyon gondos és ezáltal időigényes, gyakorlatilag gazdaságtalan összeillesztését teszi szükségessé. Ezen túlmenően az eddig ismert vasbetét hálóknál, különösképpen két irányban behálózott lemez jellegű tartószerkezeteknél, egy háló kezdete és vége összeillesztett állapotban csak nagyon nehezen volt megállapítható), így az összeillesztés jóságának utólagos ellenőrzése az átvevő minőségellenőr számára csaknem lehetetlen volt. Voltak tehát megfontolások egyrészt a megkövetelt pontos összeillesztés gazdaságossága, másrészt az ellenőrizhetetlen összeillesztési hibákból eredő teherhordási hiányosságok biztonságtechnikai vonatkozásában, melyek alapján úgy tűnt, hogy a fent kifejtett felismerés gyakorlati hasznosítása az ismert hálószerkezetekkel nem tanácsos. A találmány továbbá, abból a második felismerésből indul ki, hogy ha több hegesztési pontot vonunk be egy kereszt irányú huzal erőátviteli szakaszába, az illető kereszt irányú huzal egyes hegesztési pont jai annál különbözőbb módon vesznek részt az erőátvitelben, minél nagyobb a hosszirányú huzalok közötti kölcsönös távolság. Ez különösen érvényes bordázott, vagy más módon javított egyiittdolgozási tulajdonságokkal bíró huzalanyagok esetében, mert ezek a bennük ébredő erőket viszonylag rövid úton átviszik a betonba, miáltal két egymás után következő hegesztési pont közül a második a teherhordásban már nem vesz részt. Csak abban az esetben érhető el eg3renletes terhelésmegoszlás a hegesztési pontok között, ha mindkét szélenfekvő hosszirányú huzal, és ennek folytán egy-egy keresztirányú huzal mindkét legkülső hegesztési pontja, mindegyik hálóperemen, lehetőleg kis, kölcsönös távolságban van egymástól. A vázolt felismerések alapján a kitűzött célt olyan hálós vasalás kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelyben a találmány szerint a kereszt irányú huzalok a szélső hosszirányú huzalokon kétoldalt túlnyúló, és a háló síkjában, a szélső hosszirányú huzalok felé visszahajlított kiálló végrészekkel vannak kiképezve. A hosszirányú huzalok a háló hosszanti középtengelyére szimmetrikusan, részben nagyobb és részben kisebb kölcsönös távolságokban vannak elrendezve, miközben mindegyik 1 álószélen egy csoport, de legalább két, egymástól csekély kölcsönös távolságban futó hosszirányú huzalt he’veziink el, A keresztirányú huzalok végződéseinek az erőátvitelt, illetve együttdolgozást, keresztirányban javító 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
