186984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás auro-merkapto-borostyánkősav előállítására
2 196984 3 * A találmány tárgya eljárás auro-merkapto-borostyánkősav előállítására, merkapto-borostyánkősavnak arany(III)-vegyülettel oldószer jelenlétében végzett reagáltatása útján. Az auro-merkapto-borostyánkősav a progrediens krónikus poliartritisz terápiájában hosszabb idő óta alkalmazott hatóanyag, amelyet rendszerint nátriumscoldatként intramuszkulárisan adnak be. Az auro-merkapto-borostyánkősav (auro-tio-almasav) előállítására több eljárás ismert, amelyeknél Állasokat vizes oldatban merkapto-borostyánkősavval vagy ennek nátriumsójával reagáltatnak. Az 1 568 063 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságraho - zatali iratban tio-arany(I)-vegyületek aranyfulminátnak megfelelő szerves tiovegyületekkel, többek között tio-almasavval vizes oldatban végzett reagáltatásával való előállítását írják le. Ennek során az aranyfulminá - tot mindig frissen kell előállítani arany(III)-vegyület nek vizes ammónium-hidroxiddal való reagáltatásával. Az 1 994 213 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli sza badalmi leírás szerint az auro-merkapto-borostyánkő • sav nátriumsóját úgy állítják elő, hogy nátrium-tioma látót arany (I)-jodiddal reagáltatnak. A kiindulási vegyületként alkalmazott AuJ-t bomlékonysága miati mindig frissen kell előállítani. A kívánt végterméket csak többszöri, sok munkát igénylő átcsapás után kap ják meg. Ennek az eljárásnak a hátrányait például <- 2 370 592 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szaba dalmi leírás (1. hasáb, 28—37. sor) tárgyalja. A 235212*1 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ban kalcium-auro-tiomalát lecsapását nátrium-aurotiomalátnak kalcium-kloriddal vizes oldatban végzett, kétszeri reagáltatásával írják le. A 2 370 592 sz. Ameri kai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint az auro-tio-borostyánkősavatarany(I)-cianidnakvagyciano-aurátoknak merkapto-borostyánkősavval vizes oldatban való reagáltatásával állítják elő. A vizes szuszpenziót először teljesen be kell párolni, mielőtt a melléktermékeket mosással eltávolítják. A szabaddá váló HCN miatt különleges óvórendszabályok szükségesek. A K[Au(CN)2] kiindulási vegyületet H[AuCl4]-nek KCN-nel, redukálószer jelenlétében való reagáltatásával állítják elő. A 2 370 593 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban az arany(I)-cianidnak vagy ciano-aurátoknak R-SH általános képletű vegyületekkel való reakcióját ismertetik, R jelentése valamely arilcsoport. Az előzőekben ismertetett eljárások az ezekkel kapcsolatos bepárlási-, extrahálási vagy lecsapási műveletek következtében idő- és munkaigényesek. Az auromerkapto-borostyánkősav vizes oldatai fényérzékenyek, az elpárologtatókban vagy a keverőkkel való munka során a tömítésekkel vagy fémrészekkel való érintkezés következtében gyakran bomlás jelentkezik (aranyleválás). Kísérleteink során olyan eljárást dolgoztunk ki auromerkapto-borostyánkősav előállítására, amelynél az eddig ismert eljárások hátrányai nem jelentkeznek. A találmány tárgya eljárás auro-merkapto-borostyánkősav előállítására, a találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy arany(III)-kloridot vagy tetrakloroarany(III)-savat merkapto-borostyánkősavval valamely 3—10 szénatomos alifás ketonban reagáltatunk. Az aranyvegyületek vízmentes vagy hidrát alakban alkalmazhatók, például arany(IIl)-kloridként AuC13 • • 3H20 vagy szokványos HÁuC14 • nH20 (a Degussa cég készítményénél n körülbelül 3,5-nek felel meg, és Au körülbelül 50 %). Az alifás ketonok egyenes vagy elágazó szénláncúak lehetnek. Példaképpen a következőket említjük meg: aceton, 2-butanon, izobutil-metil-keton, etil-izopropilketon, 2-hexanon, 3-hexanon, 2-oktanon, 2-dekanon. Előnyösek a 4—6 szénatomos ketonok. A műszaki méretekben való reagáltatás reakcióideje 1 és 40 óra közötti, előnyösen 1 és 20 óra közötti. A reakció —20 °C és az alifás keton forráspontja közötti hőmérsékleten hajtható végre. A reakciót előnyösen szobahőmérsékleten (20—30 °C) végezzük, ezt követően rövid (1 óránál rövidebb) ideig az oldószer forráspontja körüli hőmérsékletre melegítjük a reakciókeveréket. A végterméket szakember számára ismert módon különítjük el, illetve dolgozzuk fel, például leszívatjuk és kimossuk. A találmány szerinti eljárással a végtermék nagy kitermeléssel, egyforma és igen jó minőségben állítható elő. Mivel az eljárás kevés oldószert igényel, továbbá az oldószer visszanyerhető és újból alkalmazható, valamint a rövid munkaidő következtében a találmányunk szerinti megoldás gazdaságosabb az eddig ismert eljárásoknál. A következő példák kapcsán közelebbről ismertetjük a találmány szerinti eljárást. 1. példa „A” oldat: 330 g tisztított D,L-merkapto-borostyánkősavat 2,5 liter izobutil-metil-ketonban oldunk 80 °C-on. 15 g aktív szén hozzáadása után az említett hőmérsékleten 10 percig keverjük, majd 4 literes lombikba tisztára szűrjük. „B” oldat: 250 g tetrakloro-arany(III)-savat (körülbelül 50 % Au) főzőpohárban 400 ml izobutil-metil-ketonban oldunk, keverés közben. 5 g aktív szén hozzáadása után 10 percig keverjük, majd szűrjük és 100 ml izobutilmetil-ketonnal utánöblítjük. Az „A” oldatot 20 °C-ra lehűtjük. A „B” oldatot keverés közben, 1 óra alatt hozzácsepegtetjük az „A” oldathoz, inert gázatmoszférában. Sósavgőzök szabaddá válása közben először egy barna szuszpenzió keletkezik. 18 órás keverés után a most már vüágos sárga szuszpenziót 30 percig 105 °C-ra melegítjük, majd üvegszűrőn át forrón szűrjük. Ezt követően 500 ml forró izobutil-metil-ketonnal utánmossuk. A leszívatott nyersterméket 1,5 liter forró etil-acetátban elkeverjük és 10 perc keverés után leszívatjuk. A terméket 500 ml hideg etil-acetáttal mossuk. A forró etil-acetáttal való összekeverést és a leszívatást még egyszer elvégezzük, amennyiben vékonyréteg-kromatogramban még láthatók a D,L-merkapto-borostyánkősav vagy a 2,2’-ditiodiborostyánkősav nyomai. Az oldószer-nedves terméket vákuumban 80 °C-on súlyállandóságig szárítjuk. 122 g (az elméleti érték 97,2 %-a) auro-merkapto-borostyánkősavat kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
