186978. lajstromszámú szabadalom • Könnyűszerkezetes, kondicionált terménytároló szemestermények vagy más hasonló mezőgazdasági termékek tárolására
2 186978 3 A találmány tárgya könnyűszerkezetes, kondicionált terménytároló szemestermények vagy más hasonló mezőgazdasági termékek tárolására, szárítására és léglazításos mozgatására, amely terménytárolónak külső könnyűszerkezetes tartószerkezete, a tartószerkezetre erősített belső, légáteresztő anyagú tárolórésze, a tárolórész geometriai tengelyében a szellőztetést biztosító hengeres szellőztetőcsatornája, a szellőztetőcsatorna belsejében a szárítást és a léglazításos mozgatást segítő mozgató dugattyúja, valamint a szellőztetőcsatorna aljához csatlakozó levegőbefúvó csöve van. A mezőgazdaság fejlődése és korszerűsödése következtében a szemestermények szántóföldi hozama is nagymértékben megnövekedett. A termesztési módok korszerűsítése maga után vonta a mezőgazdaság gépesítését is. A nagymértékű gépesítés következtében a betakarítás üteme is megnőtt és az új megnövekedett követelményekkel együttjárt a tárolás korszerűsítésének igénye is. A tárolás korszerűsítése azonban nem tudott teljes egészében lépést tartani a betakarítás korszerűsítésével. Ennek oka elsősorban a veszteség nélküli táró lásban keresendő. A betakarításra kerülő termény nedvességtartalma igen sok tényező függvénye, így az éghajlatilag kedvezőtlen vidékeken nagyobb nedvességtartalmú terménynyel kell számolnunk mint a más, kedvezőbb éghajlatú vidékeken. A túl nedves termény azonban nem tárol ható, mivel a tárolt szemestermény felmelegszik, befülled. Ez a jelenség különösen akkor jelentkezik, ha a termény más idegen szennyeződéseket is tartalmaz Eközben a termény veszít csíraképességéből, és ez főleg gabonafélék esetén jelent nagy hátrányt, mivel ebber az esetben a termény őrlés szempontjából is használha tatlanná válik. A termények nedvességénél megkülönböztetünk ún duzzadási nedvességet és az ún. vegetatív nedvességet Duzzadási nedvesség alatt a természeti tényezők az eső, a köd vagy a nedves levegő okozta nedvességet, mit a vegetatív nedvesség alatt az éretlen szem belső nedvességét értjük abban az esetben, ha a növekedés; nedvek még nem értek ki. A két nedvesség közül ez utóbbi, azaz a vegetatív nedvesség a veszélyesebb, mi vei következtében a mag igen rövid idő alatt megrot had. A friss magot azonban élő szervezetnek kell tekin teni, amely anyagcserével is rendelkezik. Az anyagcseresorán a keményítő az oxigén hatására vízzé, és szén dioxiddá alakul át, miközben hő szabadul fel. Az így szabaddá vált víz és hőmennyiség következtében az anyagcsere meggyorsul, amely keményítő- és súly vesz - tőséget eredményez. Az anyagcsere felgyorsulásával egyidőben növekszik a mikroorganizmusok életképes sége, amely rothadást, penészedést és más hasonló folyamatot eredményez. Az elmondottakból adódik, hogy a tárolási képesség terményenként változó és nemcsak a nedvesség, hanem a hőmérséklet függvénye is. A nedvességet szárítás útján, a hőmérsékletet pedig hideg levegővel való átszellőztetés útján csökkenthetjük. A régi ismert gabonatárolókban éppen ezért szellőztetőnyílásokat alakítottak ki, amelyen keresztül a termény érintkezhetett a környezeti levegővel. Ez a természetes szellőztetés azonban csak abban az esetben hatásos, ha a termény nagy felületen érintkezik a levegővel és így a levegő teljesen átjárja azt. A jelenleg is használatos különböző padozati szellőztetés, a különféle górék — mint pl. a kukoricagóré — is ezt a célt szolgálják. Nagy helyigényük, valamint a gépesítés nagy költsége és az erősen korlátozott halommagasság miatt azonban nem elégítik ki az egyre növekvő követelményeket. A gabonatárolókat egyre inkább a különféle toronysilók váltották fel, amely silók tárolótere 100—5000 m3 között változik és a könnyű, fémszerkezetű építésimódnak megfelelően vannak kialakítva. A toronysilóknál a legnagyobb problémát a szállítóberendezések megfelelő teljesítményének biztosítása, valamint a szellőztetési igény jelenti, aminek következtében olyan energiaigények lépnek fel, amelyek a hagyományos módokon már nem elégíthetők ki. Az ilyen toronysilók esetén további problémát jelent a termény ürítése, mivel az ürítőcsigák abban az esetben képesek a termény elszállítására, ha a torony aljának félkúpszöge minden esetben a tárolandó termény fajtájához illetve nedvességtartalmához igazodik. Legkedvezőtlenebb esetben a félkúpszög akár 45°-os lehet, ami a torony magasságának nagymértékű növekedését eredményezi. Ismeretesek továbbá a keresztáramlású silók, amelyeknél a levegőt egy a torony közepén elhelyezett kürtőn keresztül szívják illetve nyomják be. Ennél a megoldásnál a termény statikus ellenállása csak sugárirányban érvényesül. Szokás még ezeket a silókat perforált köpennyel készíteni, amelynek következtében a termény nagyobb felületen érintkezik a környezeti levegővel. Az ilyen ismert típusú silók hátránya, hogy a silók felett külön tetőszerkezet alkalmazása is szükséges. Ismeretesek továbbá különféle kettősfalú silók is, ahol a két falazat közötti levegő egyben a szigetelés feladatát is ellátja. A szárítás és kondicionálás feladatát együttesen a leghatékonyabban a kondicionált tárolókkal valósíthatjuk meg. Számos megoldást dolgoztak ki, egy ilyen megoldást ismertet az 1085820sz. NSZK-beli szabadalmi leírás is, ahol a szárítólevegő a tároló kúpos alján lép be a tárolóba. Ezen megoldás hátránya, hogy egyrészt igen energiaigényes, másrészt pedig nem biztosítja a termény átkavarását. További hátránya még, hogy az áteleváláshoz külön szerkezet, egy központi csiga szükséges, amely meghibásodásra hajlamos. Egy másik ismert, a 934 159. sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett megoldás esetén a megfelelő átkeveredést azáltal érik el, hogy a berendezés egyes szakaszait 1—2 m-re választják meg. Az ismert berendezés hátránya, hogy a teljesítményt okozása csak egyes egységek összekapcsolása révén biztosítható. Ugyancsak ez a hátránya a 882 551. sz. NSZK-beli szabadalmi leírásban ismertetett berendezésnek is, ahol a meleg szárítólevegő az edény kúpos alján lép be nagy sebességgel, és középen pneumatikusan felhordja az anyagot. így egy bizonyos magasság elérése után a levegő által felrepített szemcsék, szökőkútszerűen hullnak vissza és körkörösen lecsúsznak. A megoldás hátránya, hogy ez az ún. „gejzír”-jelenséget csak szűk keresztmetszetű áramlás esetén lehet megvalósítani, így a rétegvastagság nem haladhatja meg a 2—3 m-t, a készülék pedig maximum 0,6—0,8 m átmérőjű lehet. Az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésére 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
