186973. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró
2 196973 3 A találmány tárgya gyűrűmaró, amely szárral rendelkezik és a munkadarabban gyűrűalakú horony, lyuk kialakítására képes. A hagyományos gyűrűmarókkal kapcsolatos legnagyobb gond a sugárirányban legbelső marófog vágóélének fokozott kopása és töredezése. Kimutatták, hogy ez onnan ered, hogy a forgácsolás során a fémforgácsok gyakran megszorulnak a marófog belső palástja és a munkadarabban kialakuló középső tüske külső palástja között. Ezek a forgácsok feltorlódnak és hozzáhegednek a maró belső felületéhez, amely a vezető vágóéi mellett helyezkedik el. A marófog belső felületén felépülő fém tekintélyes súrlódást okoz és növeli azt a forgatónyoma tékot, ami a maró forgatásához szükséges. Járulékos hő keletkezését is eredményezi, valamint fokozott kopást okoz, ez rontja a maró forgácsolási minőségét, adott esetben a maró töréséhez is hozzájárul. A találmánnyal megoldandó feladat olyan gyűrűmaró kialakítása, amely a korábbiak hátrányainak kiküszöbölése mellett jobban ellenáll a kopásnak, a megszorulásnak és törésnek, amelyben tehát a forgács kevésbé tud megragadni. A maró testének a lehető legkisebb felületen kell érintkeznie azzal a középső tüskével, amit maga a gyűrűmaró hoz létre. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a gyűrűmaró szárához hengeres oldalfal kapcsolódik, amelynek alján a kerülete mentén elosztott marófogak és palástján a marófogaktól kiinduló spirális hornyok vannak, minden marófognak legalább egy sugárirányban kinyúló vágóéle van, az oldalfalban a belső felülettől sugárirányban kifelé a hornyok felé haladó bemetszések vannak a szomszédos marófogak között, minden bemetszésnek sugárirányú és minden vágóéi sugárirányban belső részétől felfelé irányuló vezetőfelülete van, a marófogak belső palástja közte és a munkadarabban visszamaradó középső tüske közötti szabad tér kialakítására ki van könnyítve, a szabad tér kerület irányban a bemetszések vezetőfelületei mögött van és keskeny, a vágóélek sugárirányban belső részétől hátrafelé és fölfelé irányuló szél van kialakítva a marófogak belső kerületén. A találmány értelmében célszerű, ha minden marófognak legalább két sugárirányban eltolt vágóéle van, a bemetszés vezetőfelülete pedig felfelé irányul, a sugárirányban belső vágóéltől kiindulva. A szabad tér kerület irányban hátrafelé nyúlhat minden marófogon a következő marófog bemetszésébe és ezzel a forgácsot a szabad térből kivezető út képződhet. Célszerű, ha a szabad tér legnagyobb sugárirányú mérete 0,12 és 0,63 mm között van. A szabad tér előtti szél kerület irányú szélessége 0,1 és 1,6 mm között van célszerűen. A szabad tér célszerűen legalább a bemetszés felső végéig nyúlik. A szabad tér célszerű alakja hengeres. Más kiviteli alakban a szabad tér előtti szél kerületi irányú szélessége 0,2 és 0,4 mm között lehet. Ekkor a szabad tér legnagyobb sugárirányú mérete 0,2 és 0,4 mm között lehet. Célszerű a találmány értelmében, ha a bemetszés vezetőfelülete felfelé és kerület irányban hátrafelé hajlik, függőleges irányban a szélessége pedig állandó. A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti gyűrűmaró egyik célszerű kiviteli alakjának oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak alulnézetének részlete viszonylag nagyobb léptékben, a 3. ábra az 1. ábra 3-3 vonal szerint vett metszet. A találmány szerinti 10 marónak az 1. ábrán nézetben látható kiviteli alakja 12 szárral van felső részén ellátva, ahonnan körkörös 14 oldalfal indul ki. A 14 oldalfal alsó részén kerületi irányban egymáshoz képest térközzel elhelyezett 16 marófcgak vannak. Az egymás melletti 16 marófogak között a 14 oldalfalban felfelé irányuló csavarvonal alakú 18 hornyok vannak kialakítva, amelyeknek a sugárirányú mélysége a 14 oldalfalénak mintegy egyharmada. Ilyen módon minden 18 ho?’nyot sugárirányban 20 gerinc zár le. A 10 marónak ebben a találmány szerinti célszerű kiviteli alakban három, sugárirányban és kerületi irányban is eltolt vágóéle van, nevezetesen belső 22 vágóéi, középső 24 vágóéi és külső 26 vágóéi. A 22 és 24 vágóélek a 20 gerincek alján vannak kialakítva és a 20 gerincek további részén a keletkező forgács kijuttatására belső 28 bemetszés és külső 30 bemetszés van kialakítva. Ilyen módon a 22 vágóélet a 28 bemetszés 27 vezetőfelületének alsó része határozza meg, míg a 24 vágóélet a 30 bemetszés 29 vezetőfelületének alsó része. A 26 vágóélet a 18 horony 31 vezetőfelületének alsó része határozza meg. A 22 és 24 vágóélek körkörös 32 vállal vannak összekötve, míg a 24 és 26 vágóélek 34 íves felület útján. A három 22, 24, és 26 vágóéi függőleges irányban elto'va vannak elhelyezve abból az okból, mert minden egyes 16 marófog két 36 és 38 lefutófelületből van kialakítva. Ezek a 22, 24 és 26 vágóélektől kiindulva kerületi irányban felfelé haladnak, a vízszinteshez való szögük például 8 és 10° között lehet. Ehhez járul, hogy a 36 lefutófelület sugárirányban befelé és tengelyirányban felfelé, míg a 38 lefutófel ilet sugárirányban kifelé és tengelyirányban felfelé lejt. Ezek a 36 és 38 lefutófelületek 40 élben metszik egjmást. Ha a 10 maró működtetése során sok forgácsot kell eltávolítani, akkor célszerű a 36 lefutófelület sugárirányú lejtését +10° és —3° közé beállítani a vízszinteshez képest, míg a 38 le^utófeliilet célszerű hajlásszöge ekkor sugárirányban 20 és 25° között van. Ha a 22, 24 és 26 vágóélek mindegyike a 10 maró körülfordulásakénti fogármélvségénél nagyobb mértékben van függőleges irányban eltolva egymáshoz képest, akkor ezen 22 24 és 26 vágóélek külön-külön fognak forgácsot eltávolítani. A 22 és 24 vágóélek sugárirányú lejtése következtében az általuk leválasztott forgácsokat a hozzájuk tartozó 28 és 30 bemetszések felfelé a 18 horonyba juttatják. A külső 26 vágóéi által leválasztott forgácsot hasonlóképpen felfelé a mellette lévő 18 horonyba juttatjuk. Látható tehát, hogy a teljes fc rgácsmennviség akadálytalanul és simán kijut felfelé a ferde 18 hornyokon át. Mint ahogy a 2. ábrán látható, a 14 oldalfal belső felülete sugárirányban kifelé ki van könnyítve, hogy 42 szabad tér keletkezzék a 14 oldalfal és a 10 maró által a munkadarabban kialakított középső tüske között. A kikönnyítés úgy van kialakítva, hogy az nem közvetlenül a 22 vágóéinál kezdődik, hanem kerületi irányban kissé hátrafelé eltolva, ami által a szél alakul 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
