186958. lajstromszámú szabadalom • Függőleges tengelyű pályaváltó konvejor sínpályához
2 186958 3 A konvejor sínpályákhoz jelenleg alkalmazott váltók általában olyan váltópályákkal vannak ellátva, amelyek a sínpálya síkjára merőleges síkban mozgó karok segítségével billenthetők a sínpálya síkjába, illetve onnan kifelé. A karokat többnyire fogasléces, fogasíves meghajtással mozgatják. Az ilyen váltók számos hátránnyal rendelkeznek. A működés során előfordulhat üres állás, amikor is mindkét váltórész a levegőben áll, ami azt jelenti, hogy az érkező kocsi minden valószínűség szerint leesik. Ennek oka az, hogy a szabad végek a visszagördülés ellen nincsenek biztosítva. További hátrány a tűrésekből adódó hibák összegződése, valamint a merőleges síktól való eltérés, ami mind akadályozza a váltók megfelelő működését. Olyan váltókat is alkalmaznak, ahol a váltópályák az üreges sínekből csúsztathatók a megfelelő helyre, illetve onnan vissza. Ezeknél a megoldásoknál azonban gyakori a váltópályák beakadása és alapvető hátrányuk, hogy a váltópályák íve általában nem azonos a sínpálya ívével, ami a konvejor működését jelentős mértékben zavarja. Közös hátránya az ismert megoldásoknak, hogy kézi váltás esetén nincs megfelelő információ a váltó megfelelő állásáról. A jelen találmánnyal olyan pályaváltó kialakítása a célunk konvejor sínpályákhoz, amellyel a korábbi hiányosságok megszüntethetek és olyan biztonságos szerkezet kialakítása, amely kizárja a hibás váltást. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a pályaváltóban a váltópályát alkotó sínszakasz vagy sínszakaszok a sínpálya síkjára merőleges, a sínpálya mellett elhelyezett tengelyhez kapcsolt forgólapon vannak kialakítva és a forgólap mereven rögzített alaplappal van alátámasztva. A sínpályák megszakítási pontjai és az elfordítható sínszakaszok végpontjai egyetlen olyan körön helyezkednek el, amely a sínpálya síkjában fekszik és középpontja ezen sík és a forgólappal összekapcsolt tengely geometriai tengelyének metszéspontjában van. A forgólap és az alaplap között célszerűen reteszelő mechanizmus van és a forgólap két szélső helyzete ütközőkkel van határolva. A reteszelő mechanizmus előnyösen legalább egy olyan forgató-vezérlő kart tartalmaz, amely a tengelyre merőleges síkban fekszik és a tengellyel mereven van összekapcsolva, továbbá külső végén legalább egy a forgólap síkja felé lejtős kiképzésű villa van. Az alaplapon a váltók szélső helyzeteinek megfelelő furatok tengely körül szabadon elforduló forgólapon a villák forgási pályája mentén lévő furatokban pedig az alaplap furataiba és a villák nyílásaiba illeszkedő, a villák nyílásainál szélesebb fejrésszel ellátott csapok vannak ágyazva. A csapok célszerűen rugós leszorítással vannak ellátva és az ütközők a forgólapon a villák mozgási pályája mentén vannak elhelyezve. A forgató vezérlőkarok többféle módon lehetnek kialakítva. Alkalmazhatunk egyetlen forgató-vezérlő kart, amelynek végén egymással ellentétes irányba néző két villa van. Alkalmazhatunk két forgató-vezérlő kart is, amelyek egymással 180°-os szöget zárnak be és végeiken egy-egy villa van. Ezenkívül még természetesen számos kialakítás lehetséges. A forgató-vezérlő kart mozgató tengely hajtóművel van összekapcsolva. A találmány szerint kialakított pályaváltó biztonságosan működik, véghelyzetei pontosan határoltak és a megfelelő helyzetben biztonságos reteszeléssel van ellátva. Működtethető kézivezérléssel vagy automatikusan. A találmány további részleteit kiviteli példákon rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti váltópálya vázlata látható egyenes és ívelt szakaszok csatlakozásánál, a 2. ábra ugyancsak egyenes és ívelt szakaszok csatlakozását mutatja a pályaváltók egy másik kialakításával, a 3. ábrán a 2. ábrán bemutatott kiviteli alak vázlata látható, a forgólap nélkül, a 4. ábra egyenes pályakereszteződésnél alkalmazott váltót mutat, az 5. ábra két íves pálya csatlakozásánál alkalmazott pályaváltó vázlata, a 6. ábra a találmány szerinti pályaváltó egy kiviteli alakjának metszete, a 7. ábra a 6. ábrán bemutatott megoldás felülnézete és a 8. ábra a találmány szerinti váltó egy másik kiviteli alakjának felülnézete. Az 1. ábrán látható egy sínpálya, amelynek jobb oldala ívelten, baloldala egyenesen folytatódik. A váltó felülnézetben látható. Az adott helyzetben a jobb oldali pályához tartozó ívelt sínszakasz van működési helyzetben, a másik egyenes sínszakasz a sínpályán kívül helyezkedik el. Látható, hogy a váltó forgáspontja a sínpályán kívül van, és feltüntettük, hogy a sínpálya megszakítási pontjai, valamint a váltópálya sínszakaszai egyetlen körív mentén helyezkednek el. A váltó 1 sínszakaszai 2 tengely körül előforduló 3 forgólapra vannak erősítve. Hasonló váltó látható a második ábrán is. Itt azonban a forgáspont a sínpálya másik oldalán van elhelyezve és éppen az egyenes sínszakasz van üzemi állapotban. A 3. ábrán látható a 2. ábrán bemutatott pálya váltó a 3 forgólap nélkül. Az ábrán megfigyelhető, hogy a 4 alaplap a sínpályához van rögzítve, így biztonságosan támasztja a 3 forgólapot mozgás közben. A 4. ábra az előbbiekhez hasonló váltót mutat, itt azonban a váltó egyetlen sínszakaszból áll,-amely felváltva a kereszt, illetve hosszirányú pályát kapcsolja üzembe. Az 5. ábrán a találmány szerinti váltó egy másik kiviteli alakja látható. Itt mindkét sínszakasz ívelt, minthogy két irányban ívelten haladó sínpályában van elhelyezve. (i A 6. ábrán látható a találmány szerinti váltó részletes rajza metszetben. Az 5 hajtóműhöz csatlakoztatott 2 tengelyre van a 6 forgató-vezérlő kar felékelve. A 6 forgató-vezérlő kar végén két 7 villa van kialakítva. A 7 villák 8 lejtővel vannak ellátva. Mindezek felülnézetben is jól láthatók a 7. ábrán. A 3 forgólap ennél a kiviteli alaknál szabadon foroghat a 2 tengely körül. A váltó szélső helyzeteinek megfelelő helyeken 9 csapok vannak elhelyezve. Ezek a 9 csapok a 7 villa nyílásába illeszkednek és ezen nyílásnál szélesebb 10 fejrésszel vannak ellátva. A 9 csapok a 3 forgólap 11 furataiba vannak beillesztve és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
