186902. lajstromszámú szabadalom • Színszűrő szerkezet szines fotópapirok egyszeri expozicióval történő additív módszerű kidolgozására
J 1869G2 4 A találmány tárgya szinszürö szerkezet színes fotópapírok egyszeri expozícióval történt) additiv módszert! kidolgozására, ahol egy sugárforrás és egy nagyító objektív vagy a nagyító objektiv és egy fotópapír között színszűrő van elrendezve. Mint ismeretes színes pozitivek készítésénél a gyakorlatban kétféle szűrési módszert alkalmaznak; a szubtraktlv szűrést és az additív szűrést. Jelenleg elsősorban a szubtraktlv szűrési módszert alkalmazzák, mert ennél csak egyszer kell a fotópapírt megvilágítani. A szubtraktlv szűrésnél komplementer színekből álló szlnszürösorozatot (pl. AGFA üveg szlnszürösorozatot), vagy színszüröfejet (pl. az olasz Durst vagy a cseh MEOPTA szubtraktlv sz1nszüröfej) alkalmaznak. Ezek a készülékek sok alkatrészt tartalmaznak, bonyolultak és ezért viszonylag drágák. Az additív szűrési módszer kevesebb alkatrészt igényel, mert mindössze három szlnszüröre van szükség. A három alapszínű szlnszürövel azonban különböző ideig kell a papírt megvilágítani, ami a gyakorlatban három egymástól különválasztott expoziciót jelent, pl. a megvilágítási időtartamok; kék fénnyel 4 sec., zöld fénnyel 3 sec. és vörös fénnyel 2 sec. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a szűrök cseréje miatt a művelet a megvilágítási idők összegénél jelentősen nagyobb időt vesz igénybe. A szakirodalomban pl. Sárközi-Sevcsik-Kón: Fotósok könyve 573- 575. old. ezek az eljárások részletesen ismertetésre kerültek. Egy másik könyv, Morvay-Szimán: Fotó zsebkönyv 390-392. oldalakon két olyan módszert ismertet, amely segítségével a többszöri expozició az additiv szűrésnél kiküszöbölhető. Az egyik eljárásnál három egymástól független kék, zöld és vörös fényforrásból kiinduló sugárnyalábot alkalmaznak, amely fényforrások intenzitása egymástól függetlenül szabályozható. Ez a megoldás azonban igen pontos kivitelezést és költséges szabályozást igényel, ezért széles körben nem terjedt el. A másik megoldásnál, amely az előzőnél lényegesen kisebb költséggel vitelezhetö ki, a fehér másolófény útjában három, egyenként 120°-os körcikket elfoglaló kék, zöld és vörös szektorból álló szürötárcsa megfelelő elforgatásával és eltolásával állítható be a kék-zöld-vörcs fénymennyiségek aránya. Ennél a megoldásnál a szürötárcsa origójának a fénysugárnyalábon belül kell elhelyezkednie. A hátránya ennek a megoldásnak az, hogy a szürötárcsa után a három, külön-külön szűrt fénysugárnyalábot ógy kell vezetni, hogy mindegyik szűrt sugárnyaláb rész a megvilágítandó fotópapír teljes felületére egyenletesen elosztva legyen rávetltve. A feladat bonyolultságát fokozza az is, hogy ezt különböző szlnarányok mellett kell teljesíteni. A találmány célja olyan, additív szűrő kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy többszöri expozició miatti hátrány kiküszöbölése ótján egyszeri megvilágítással egyszerűen és kis költséggel érhető el a hatás. A fenti cél eléréséhez felhasználtuk a forgókorongos színbeállítás elvét. Mint ismeretes, a Maxwel1-tárcsával valamely szín előállítása ógy történik, hogy a megfelelően kiválasztott teljes szín, a fekete és a fehér arányait a tárcsán központi szögeikkel állítják be. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a szürötárcsa origóját a fénysugárnyaláb keresztmetszetén kívülre helyezzük és a szürötárcsát az origója, mint forgástengely körül expozició közben forgatjuk, akkor a forgókorongos színbeállítás elve alapján egy egyenletes szögsebességgel forgatott, különböző nagyságú központi szöggel rendelkező körcikkel kialakított szűrök megvilágítási ideje a központi szögükkel arányos. A találmánynak az a lényege, hogy a nagyító objektív tengelyéhez képest párhuzamosan a sugárforrásból kiinduló fénysugárnyaláb keresztmetszetén kívülre eltolt helyzetű tengely körül egyenletes szögsebességgel forgatható olyan korongszüröje van, amely korongszüröben három, egymással egyenlő nagyságú körcikkre kiterjedő szinszürö van elhelyezve és az egyes szinszürök felületének nagysága fényzáró szerkezetekkel egymástól függetlenül csökkenthető. A találmány egy kiviteli példája szerint a fényzáró szerkezet körcikkalakú elemekből álló redőnyös szerkezet, amely két véghelyzete között bármely helyzetben rögzíthető és beállítását a korongszürö peremén körcikkenként egy skála biztosítja. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük. Az 1. ábrán a találmány szerinti szinszürö szerkezet elhelyezése látható a nagyi tógépben elölnézetben vázlatosan, míg a 2. ábra a találmány szerinti korongszüröt felülnézetben szemlélteti. Egy nagyltógépben lévő 1 nagyító objektív tengelyéhez képest a sugárforrásból kiinduló fénysugárnyaláb keresztmetszetén kívülre eltolt, párhuzamos 2 tengelyű 3 korongszürö van, amely 3 korongszüröt a 2 tengelyre szerelt 4 villamosmotor bekapcsolás esetén egyenletes szögsebességgel forgatja. A 3 korongszürö a 1 nagyító objektív előtt vagy a 1 nagyító objektív és a 5 fotópapír között van elhelyezve. A 3 korongszürö (2. ábra) három, egyenként 120°-os központi szögű körcikkre van osztva. Mindegyik körcikk elején 6,, 62, 6, fényzáró szerkezet van elrendezve, amely a példában körcikk alakú elemekből álló redőnyös szerkezet. Ha a redőnyös szerkezetet hat körcikk alakú elemből állítjuk össze, akkor kb. 20°-nyi helyet foglal el a redőnyös szerkezet és kb. 100°-os központi szögű területre ugyancsak körcikk alakú 7,, 12 , 7, szinszürök helyezhetők el. A 7,, 72, 7, szinszürök mellett a 3 korongszürö peremén 8,, 82, 8, skálák helyezhetők el, amelyek a redőnyös szerkezet takarásának beállítására szolgálnak. A redőnyös szerkezet úgy képezhető ki, hogy folyamatosan mozgatható és szükség esetén bármely helyzetben rögzíthető a 8,, 82, 8, skála bármely pontján. A 3 korongszürö 2 tengelyével előnyösen a nagyi tógéphez csatlakozik, azonban úgy, hogy lehetőleg minden irányban elmozgatható ill. elforgatható legyen. A nagyítandó képmérettől függően ugyanis az 1 nagyi tó objektivtől, ill. az 5 fotópapírtól való távolságot változtatni kell. A legfontosabb az, hogy az 1 nagyító objektiven keresztül kivetített sugárnyaláb csak a 7,, h , 7S szlnszürökön át juthasson el az 5 fotópapírra és az expoziciós idő alatt a 3 korongszürö szögsebessége ne változzon. Ezért a redőnyös szerkezettel a 3 szürökorong álló helyzetében kell e százalékos arányt beállítani, majd bekapcsolás után csak az üzemi fordulat elérése után szabad exponálni. Az expoziciós idő hosszát a negativ fedettségétől függően 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3